A Kymconál vehetsz egy egészen újnak tűnő 125-ös városi robogót, ami valójában olyan 10-15 éves lehet. Nehéz meghatározni, mert bizonyos elemeiben abszolút hozza a ma elvártakat, néhol pedig kilóg a lóláb. De legalább olcsó.
Abban semmi különös nincs, hogy a kispénzű vásárló elé tárt kínálatban nem a legfrissebb ínyencségek sorakoznak. Ilyenkor gyakran előjön az ár/érték arány fogalma, ami ebben a ligában döntő tényező lehet. Sokszor ezzel takarózik a márka is és ezzel védik a megvásárolt terméket a tulajok is, de meddig mentség ez? A Kymco Agility S125 pengeélen táncol és az egyensúly érdekében a rossz és a jó oldalra is pakol érveket.
Visszatértek
Egy nap besétált egy csapat lengyel az utcáról és megkérdezték, hogy szeretnénk-e Kymcóval foglalkozni? – mesélte nekem az azóta hivatalos importőr. A tajvani márka termékei az utóbbi években eltűntek a piacról, megszűnt a magyarországi importőr, pedig a Kymco él és virul. Így, hogy lassan visszaszivárognak, hozzák magukkal a régebben itthon is ismert neveket. Agility? Egyszerű de tartós robogó valahonnan a 2010-es évek környékéről, sokan ismerik. A használtautón most is van épp 26 eladó 50-től 200 köbcentiig.
De visszatérve a visszatérésre; a Kymco nem csak az Agilityvel tervezi leigázni a magyar piacot. Az importőr legalább 4-5 motort végigmutogatott az egykoron Ducatik számára kialakított sarokban. Furcsa is volt valami durva olasz sportmotorral a háttérben körbetapizni az AK550 túrarobogót, de potens szerszámnak tűnik. Néhány országgal arrébb még bőségesebb palettájuk van, tehát a keleti gyártó egyáltalán nem tűnt el.
Modernnek néz ki, csak...
A visszatérés mellé tartozó tűzijáték azonban érdeklődés hiányában elmaradt. Nem néz ki rosszul az Agility S125, abszolút elkapták a modern robogók ízvilágát és vannak egészen kecsegtető részletek. Előre 16, hátra csak 14 colos alufelni jutott – előbbi érték kategóriájában elég jónak számít és segít a motor stabilitásán. Elöl 260 milliméteres féktárcsa van és egy kétdugattyús nyereg szorítja látványosan kiemelt ABS koronakerékkel, a Kymco büszke erre a részletre. Azt viszont nem hirdeti annyira, hogy hátra már nem jutott ABS és a féktárcsa is csak 240 mm – bár ott is kétdugattyús nyereg harap.
A karosszériaelemek modern, szabdalt életeket kaptak, jól áll nekik ez a matt kék szín a szolid Agility S feliratokkal és a LED-es nappali menetfények is friss benyomást keltenek. Komoly jószágnak hirdeti magát, főleg a részletfotókban tud könnyen elveszni az ember és fel sem tűnik neki, hogy az Agility mennyire nem nagy. Ez az alacsony önsúllyal és a rövid tengelytávval együtt az agilitás kulcsa, így muszáj volt erre törekedni de a motor bizonyos részletein ez kissé túlment.
A kormány alacsonyan van, éppen csak a térdeim felett, ez elvesz a stabilitás érzésből. A bérlős elektromos rollereket is ilyen vezetni, és azokhoz hasonlóan a Kymcón is rendesen jár a kormányoszlop. Az acélcsőváz nyaka elég veknyának érződik, az egész első traktus jár a kezem alatt, ez főleg rossz úton kellemetlen. Olyan, mintha ketté akarna törni a laza 85 kilóm alatt, és akkor még fel se szállt mögém egy utas. Nem csak fárasztó érzés, de ha valami miatt elengedem a kormányt az egyik oldalon, akkor az is elkezd hevesen járni rángatva alattam a motort.
Egy-két lóerő is sokat számít
Nem igazán tudtam megítélni emiatt, hogy milyen munkát végez az első villa, pedig elvileg 95 milliméter rugóút áll rendelkezésre, nem kéne rosszul bánjon a széttöredezett utakkal. Nem is tudom, hogy ezt a bizalmat mi alapján szavazom meg neki, hiszen a hátsó gátlók rövidebb rugóúttal piszok kemények, rendesen komoly pofonokat kapott az alfelem a motortól, amit egy-egy kátyú küldött nekem szeretettel. Állítható a rugó előfeszítése, de a legpuhább állásban is csak kalapált, egyedül kanyarban nem éreztem soknak. Ott jól viselkedik az Agility és tudja, amit a neve ígér. Ügyesen manőverez, egészen szűk kanyarokat lehet vele abszolválni, a körforgalomban már az aszfalthoz érintenéd az ívbelső térdedet, de felhúzod egyenesbe, megrántod a gázkart és ismét arcon csap a valóság.
A 125 köbcentis motorok hangolását gyakran illesztik a sok országban ismert A1-es motorjogosítványhoz, ami a köbcenti mellett a teljesítmény felső határát is megszabja – 15 lóerőben. A modern technikát ismerve ezt nem olyan nehéz kiszuszakolni egy ekkora egyhengeresből, a robogók gyakran mégsem élnek ezzel a lehetőséggel – esélyes, hogy ebben a kibocsátási normák is benne vannak. Azért egy egészséges 12-14 lóerőt általában összehoznak, de az S125 fejlesztésénél beérték 10,46-tal – és még így is két lóerővel többet nyújt, mint az elődje. Hiába nem kell 134 kiló alá nagy ménes, az Agility mégis olyan ernyedten vonszolja el magát a városi sebességhatárokig, hogy szinte kerülgettek a robogós futárok az 50-es kétütemű szöcskékkel.
Abszolútértékben nem lassú, mert lenézek a digitális műszerre és gyűlnek azok a km/h-ák, csak nem társul mellé semmilyen érzelem. Meghúzom a gázt, lassan összeszedegeti azt a pár lóerőt a kis egyhengeres és a katalizátoros kipufogón keresztül halkan köhögve lassan elkezdi megfordítani a variátor áttételét. Közben azt érzed, hogy semmi kedve hozzá, csak azért csinálja, mert nincs más választása.
Számomra meglepő volt, hogy 2024-ben még van kényszerléghűtéses motor, nem is egy precíziós szerszám. Kelletlenül érte el a 90 km/h-t és szinte könyörgött, hogy fejezzem be, de csak kíváncsi voltam mit tud. Komoly fájdalmak árán, de meglett a 100, enyhe lejtőn pedig egyszer 110 fölé is bevittem óra szerint, de már 90-nél is gyanúsan kerülgettek az autósok, megkockáztatom, hogy sosem mentem 110-et az Agilityvel. Ezért a komolyabb előzéseket érdemes elfelejteni, legfeljebb városban van némi esélyünk.
Aki mondjuk egy 50-es robogóról száll át, annak nagy lépést jelent majd ilyen végsebességgel, de emlékeim szerint a 125-ös Malaguti Madisonom is lelkesebb szerkezet volt. Az se váltotta meg a világot 12 lőerővel, de azzal többször is voltam a Balatonon és a 8-as úton a belsősávban nem okozott neki gondot a 110, talán még egy kis tartalék is maradt a továbbiakra – de 120-nál vége volt. Nem nagy különbségek ezek, de ebben a kategóriában számít, hiszen ha városon kívül előzőm a 70-nel haladót, akkor igenis sok az a 2 lóerő.
Csak ne akarj vele sietni
Gyenge, de legalább keveset eszik, és egy kellemes utazótempót így is tud tartani.
Szorult bele praktikum
Ha egyszer eléred azt a 90-et és elkerülöd a meredekebb emelkedőket, akkor az Agility hűségesen tartja magát és a hangja sem kellemetlen. A szél nagy felületen ér, szélvédő nincs a motoron, de az utasod hálás lesz a szériában elérhető dobozért. Egyfelől ha hátradől, akkor van ami elkapja, másrészt mindkettőtök sisakját el lehet súvasztani, mert az ülés alatti tároló sem kicsi. A kormányoszlopon és az ülés alatt is elfért egy USB-A töltő, ami kedves gesztus, de az előbbin lévő zsebbe nem merném eltenni a telefonomat. A kőkemény futómű mellett egy kisebb bukkanó után a fejem előtt lebegve tudatosulna bennem, hogy éppen most hagyok el párszázezer forintot és még csak utána sem kaphatok, mert ha elengedem a kormányt, akkor repülök utána.
Az üléspozíció egyébként kényelmes, egyenes háttal ülök az Agilityn és a térdeimet sem kell a nyakamba venni. A taposón van helyem szteppelni és az utas lábtartója mókás részlet, mert gombnyomásra ugrik ki a helyéről. Hosszú távon a kemény ülés komoly küzdelemmé válik, mert egy ekkora testen nincs hova helyezkedni se. Hiába nem gémberedtek el a végtagjaim, 50 kilométer után jól esett leszállni és sétálni egy kört a motor körül, mire mehettem tovább. Más miatt nem álltam meg, mert a motor alig fogyaszt valamit, várossal, országúttal és laza szerpentinezéssel 2,8-as átlagom lett a végére, így a 7 literes tankkal egészen korrekt hatótávot nyújtott.
Olcsó, de ár/érték arányban van jobb
Vannak itt vegyes érzelmek bőven, városban óriási királynak éreztem magam az Agility S125-tel, városon kívül pedig behúztam fülem, farkam és csöndben ellebegtem. Eddig elég nehéz, hogy melyik irányba billen a motor arról a bizonyos pengeélről, de majd talán az ára megmenti, hiszen most kedvezményesen 1,15 millió forintért elérhető – egyébként 1,3 millióba kerülne. Ugye nem sok ez egy egész korrekt 125-ös robogóért, csak aztán ott a konkurencia. Nem is kell messze mennem, mert egy 125-ös Honda PCX 1,27 millió, míg az SH125i dobozzal csak 1,49. Nem sokkal drágábbak, szintén ABS-esek, erősebbek, kevesebbet fogyasztanak, modernebbek és a Honda gyártja őket.
Nem beszél zöldségeket. Ugye?
1,5 millióért ez az SH125i pontosan azt adja, amit ígér. Több rohangálhatna belőlük az utakon.
Az utolsó ponttal kapcsolatban talán igazságtalan vagyok, de ezt nem én mondtam, hanem a piac. Nehezen fog érvényesülni a gyártó ha nagyjából annyiért adja kevésbé fejlett termékeit, mint a nagyok. Az Agility S125 talán olyan 800-900 ezer forintért lenne korrekt ajánlat, így viszont kell egy kis szerencse is ahhoz, hogy befusson. Pedig végeredményben nem rossz motor amíg nem hagyod el vele a várost. Ez a fáj a legjobban – meg a lebegő kormányoszlop – pedig a márkával nincs bajom, a nagyobb modelljei kifejezetten izgalmasnak tűnnek. Persze nem kell mindig minden sikerüljön, ha így lenne a Kymcót ott emlegetném a nagyok mellett, de egyelőre csak csöndben figyelek és várom a következő lépésüket.