Ötszázas Pancsi

2001.05.22. 11:25
Kapcsolódó cikkek (1)
Bármennyire is hihetetlen, volt 500-as Pannónia. Nem sok létezett belőle, és elsősorban versenycélra készült, így jobbára csak a bennfentesek tudnak róla mindmáig, tekintve, hogy komplett ilyen motor nem maradt fenn.

1958-ban a Csepeli Motorkerékpárgyárban - ahol a Pannóniák is készültek - a versenyműhelyben konstruáltak egy 250-es krosszmotort, amely fő darabjaiban a legelső TL-jelűre támaszkodott. Mellesleg a TL sportváltozatával a Párizs melletti Monthlery versenypályán 24 órás versenyen 1956-ban első, 1959-ben második helyen végeztek kategóriájukban, - de erről majd máskor - .

 
   
    A képen kevésbé látszik, de ez egy kéthengeres gép

Miután a 250-es krosszgép beváltotta a hozzá fűzött reményeket, kézenfekvőnek látszott, hogy fő darabjainak felhasználásával konstruáljanak egy 500-as verziót is, így a nagy kategóriában is indulhatott volna Pannónia. Ennek megfelelően a versenyműhely vezetőjének, Vígh Endrének az irányításával neki is láttak a feladatnak, amelyet úgy oldottak meg, hogy a már meglévő 250-es motor két főtengely-hengersor-egységét egymás mellé építették egy vízszintes osztású motorházban (aki már szerelt pl. Trabant motort, ahhoz nagyon hasonló megoldással).

Ehhez a kéthengeres motorrészhez hozzácsavaroztak egy különálló sebességváltót, amelyben a normál Pannónia váltóalkatrészei helyezkedtek el. Az egészet egy erősített, és a szériánál több csavarfurattal rendelkező kuplungfedél zárta egybe.
Annyit azért kellett változtatni az alkatrészeken, hogy a váltótengelyeket hosszabbra készítették, és a balra eltolt motorrész dacára (a 2. henger miatt) a kis lánckerék síkja az egyhengeres típussal egyező helyen maradt, így a hátsó keréken nem kellett megváltoztatni a nagylánckerék eredeti pozícióját, igaz erre túl sok hely sem lett volna a régi vázban.

Az egyhengeres géphez készített kuplung nyilván nem bírta volna csúszásmentesen átadni a jócskán megnövekedett nyomatékot, így azt 8 lamellásra bővítették, és a kuplungrugók számát is 6-ra növelték, (a széria 4 rugós volt). Ezenkívül az akkoriban alkalmazott parafázást a kuplunglamellákon felcserélték műanyagra, ami ma már általánosan alkalmazott. Az erősítést szolgálta még a duplasoros kuplunglánc a széria egysoros helyett.

 
   
  A motorrész sebességváltó nélkül

A korabeli adatok szerint ez a kéthengeres 500-as 43,6 LE-t adott le, a meglehetősen alacsony 5000-es fordulatszámon. A hatalmas teljesítményekhez és fordulatszámokhoz szokott mai olvasók kedvéért megemlítem, hogy akkoriban a Jawa 18 LE-s gépezettel krossz Európa Bajnokságot nyert a 250-es kategóriában, és csak azért nem VB-t, mert akkoriban a VB futamokat az 500-as krosszgépek részére írták csak ki.

Egyébként a két hengert két darab 32mm-es átmérőjű Puch karburátor táplálta, és a két henger robbanási üteme egymáshoz képest 180 fokkal el volt tolva, így a nagy Pancsi a 350-es Jawahoz hasonló hangot hallatott, bár jóval recsegősebben. A motor sűrítési aránya csak 1:8 volt, ami mai szemmel nézve meglehetősen szerény, de ezt az akkori benzinek alacsony oktánszáma indokolta, ezzel együtt a motorhoz elég magas 310-es hőértékű Bosch gyertyák kellettek. Ami adat még fennmaradt, az a 9 literes fogyasztás, ami szintén szerény a mai kétütemű krosszgépekhez mérten.

A vázrészek a 250-ese krosszgépével megegyezőek, annyi különbséggel, hogy azon a részen, ahol a motorblokk helyezkedett el, némi nyújtást kellett alkalmazni, tekintve, hogy a váltóval összecsavarozott blokk valamivel hosszabb volt, mint a váltóházzal egybeöntött 250-es egyhengeres előd.

A krosszmotorhoz egyedileg gyártott teleszkópok erősített kivitelűek, és már elől is hidraulikus lengéscsillapítással rendelkeztek, ami az akkori utcai Pannóniákról még nem volt elmondható. A széria benzintank lemezeinek felhasználásával sportosan kicsinyített üzemanyagtartályt készítettek a versenygépre, amely csak 12 literes lett, így az akkori 40 perces futamokra elegendő volt a magával vitt benzin.

 
   
   

Szintén egyedi kézimunka volt az alulemezből kalapált első és hátsó sárvédő, valamint a sportosan rövid ülés. A T5-ös Pannóniához hasonló, kétoldalt felhúzott hangtompítók különösebben nem tompítottak, ugyanis folytás alig volt bennük.

A motorral egyébként versenyen Máthé Sándor indult, aki a Pannónia gyári csapat oszlopos - szó szerint is - tagja volt, és a Dózsában versenyzett. Krosszsportunk jelentős személyisége jó néhány országos bajnokság birtokosa, és mint sportvezető, ma is aktív.

Az MC-500 (Moto Cross) Pannónia 1959-ben készült el. A gyár rövid ideig indította ezt a típusát versenyen, "amolyan esetlen motor volt" hallottam az egyik volt gyári versenyzőtől.
Tény, hogy a 70-es évek elejére a könnyű, robbanékony, rendkívül jó rugózású cseh CZ krosszmotorok hódítottak, több VB-t is megnyerve, és a fentebb felsorolt három kritérium kevéssé volt sajátja az 500-as Pannóniának.