Lássuk csak, a kenuban szeretkezésen túl mit adott a világnak Kanada? Hiába töprengek, semmi extra nem jut eszembe, vagy legalábbis olyan nem, ami motoros szemmel felér az Uno jelentőségével.
A 2008-as torontói National Motorcycle Show-n ismerhette meg a nagyközönség Ben J. Poss Gulak motorját. Természetesen a döbbenet és kétkedés nem maradt el, a közvélemény szerint a gépnek és alkotójának hiányzik egy kereke. Ez tévedés. Az Uno ugyanúgy két abroncson gördül, ezek azonban nem egymás mögé, hanem egymás mellé kerültek. A 18 éves Ben akkor döntötte el, hogy elkezdi ezt a furcsa motort megépíteni, amikor 2006-ban Kínában járt. Megdöbbentette őt a környezetszennyezés mértéke, a szmog, ami a városokat beborítja. „Szükség van egy alternatívára, a közlekedés mai formája zsákutca.” Elhatározását tettek követték, az első skiccek után többen a fiú mellé álltak. Legtöbbet a Motorcycle Enhancements ontariói csapata segített, műhelyük és szaktudásuk nélkül az elektromos Uno nem lehetne az, ami: egy szériagyártásra érett, közlekedésre alkalmas jármű.
Annak ellenére, hogy az 55 kg-s jószág ijesztően (jól) néz ki, és látszólag dacol a fizika törvényeivel, mégis jól irányítható. Szerkezetét egy Yamaha R1 vázdarab és néhány plasztikelem alkotja. A súlypont változtatásával hozzuk mozgásba a giroszkópikus erővel kiegyensúlyozott szerkezetet. Minél jobban előrehajolunk, annál nagyobb sebességet tudunk elérni. Mindezt halkan és környezetkímélően teszi a pillekönnyű Uno. Annak ellenére, hogy tervezője szerint biztonságos és használható jármű, sokakban aggodalmat kelt a közúti használat. Önökben?