Az Ural leginkább oldalkocsis motorjairól ismert. A legenda szerint a szovjet állam nyomására ragaszkodtak a lomha konstrukcióhoz: nem akarták, hogy a civilek gyorsabbak legyenek a rendőröknél. Hogy a történet igaz-e? Nem tudni – egy biztos, szólóban használt gépeik alapját mindig is a türelmet igénylő „fogatosak” adták.
Kivétel az amerikai stílusú Wolf chopper volt, ennek követője most megérkezett. Formája megőrizte az oroszos kultúrát: egyszerű, mint egy raklap, bumfordi, mint egy tank és minden íve folytatja a második világháború óta több-kevesebb sikerrel továbbörökített hagyományokat.
Az ST prototípus: természetesen bokszermotor hajtja, hengerűrtartalma 750 köbcenti. Ereje 40 lóerő, amit 4600-as percenkénti fordulaton ad le. Az oldalkocsisokkal ellentétben a blokkot pontosan középre egyensúlyozva szerelték be.
Az első kereket 41 milliméteres Marzocchi teleszkópszárak közé fogták – a villaszög 26 fok. A hátsó kerék pattogását Sachs rugós tagok csillapítják. Az első kereket 295-ös szóló tárcsa és négydugattyús Brembo fék lassítja. A futómű javítása kötelező volt, mivel az ST-t az amerikai piacra szánják, ahol sok kifogás érte az elődök viselkedését.
A vezetési élményhez sokat hozzátesz, hogy a szóló üzem miatt slankabbra szabták a motort. A tengelytáv mindössze 1470 milliméter, ami az alacsony súlypontot biztosító blokkelrendezéssel relatív kezességet ígér.
Az IMZ Ural gyár szeretne szakítani az eddigi hagyományokkal – nem kell megijedni, nem fognak soros négyes blokkok gyártásába. Amin változtatnának, az a gyártási minőség. Mérföldkőnek szánják az ST-t, terveik szerint ez egyszerű, de mégis jól összerakott motor lesz. Vajon hihetünk nekik?
A képek forrása: Hell for leather