Drámákban gazdag hétvége volt, igaz, a megálmodott ketrecharc elmaradt. Ben Spies úgy nyerte meg a Superbike világbajnoki címet, hogy egyetlen egyszer találkozott Noriyuki Hagával a portimaói pályán.
Az amerikai mérlege egyébként szenzációs. Igaz, csak egy évet töltött a sorozatban, de megannyi rekorddal távozik. 11 pólpozícióval ő érte el a legtöbb rajtelsőséget egy adott szezonban. A 28 versenyből, amin elindult, 14-et a dobogó legfelső fokán fejezett be, azaz menjen bárhol és bármikor pályára, átlagosan minden második alkalommal nyer. A 14 győzelem élete első szezonja után az örökös ranglista 14-ik helyére juttatja az amerikait – az első helyen Carl Fogarty áll, 59 diadallal. Ben Spies újoncként lett világbajnok, jövőre a MotoGP sorozatban folytatja a motorozást a Yamaha privát, Tech 3 csapatában.
Már a szombati időmérőn eldőlni látszottak a dolgok, amikor a Superpole Forma1-szerű lebonyolítási rendszerében Haga nem jutott be az utolsó nyolcba, és tizedikként távozott. Az ezt követő tíz percben Spies dominált, és bomba formában, majd' négy tizedes fórral katapultálta magát a tabella élére. Lépéselőnyben volt az amerikai.
Másnap jött az első verseny, ahol nagyjából semmi izgalmas nem történt – persze esések voltak, de a közvetítést jobb esetben nem emiatt szeretjük. Spies kilőtt a rajtnál, beállt előre, a saját tempóját motorozta. Nem zavarta senki, hiszen még csak támadni sem tudták.
Folyamatosan táblázták neki, hogy hol van Haga, és az ilyen hetedik-nyolcadik pozíciók láttán nem volt oka aggódni. A japánban viszont körről-körre nőtt a feszültség. Kénytelen-kelletlen, kockáztatott nehogy küzdelem nélkül csússzon ki kezei közül a világbajnokság. Előzött is egyet, tán kettőt, aztán az egyik féktávon menthetetlenül elúszott a Ducati eleje. Vége, vagyis idzsó, ahogy Noriyuki mondhatja magában, amikor lesétált a ringről.
Spies továbbra is jéghideg profizmussal motorozott, halál nyugodtan gurult be az első helyen. A mínusz tízből plusz tizenötöt csinált; már mindenki tudta: ekkora előnyt móka és kacagás lesz beosztani Bennek a második futamra.
1. Ben Spies USA Yamaha WSB YZF R1
2. Jonathan Rea GBR HANNspree Ten Kate Honda CBR1000 +1.697
3. Max Biaggi ITA Aprilia Racing RSV-4 +2.113
4. Shane Byrne GBR Sterilgarda Ducati 1098R +2.757
5. Michel Fabrizio ITA Ducati Xerox 1198R +14.753
6. Leon Camier GBR Aprilia Racing RSV-4 +20.044
7. Carlos Checa ESP HANNspree Ten Kate Honda CBR1000RR +25.634
8. Ruben Xaus ESP BMW Motorrad S1000RR +31.104
9. Matthieu Lagrive FRA Althea Honda CBR1000RR +36.689
10. Matteo Baiocco ITA Guandalini Racing Ducati 1098R +39.331
11. Broc Parkes AUS Kawasaki SRT ZX-0R +41.827
12. Makoto Tamada JPN Kawasaki SRT ZX-10R +41.882
13. David Salom ESP Team Pedercini Kawasaki ZX-10R +54.967
14. David Checa ESP Yamaha France GMT 94 YZF R1 +1min 38.533
És úgy is történt minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igaz, Hagáék még próbálkoztak ezzel-azzal, kértek egy új keveréket a Pirellitől, kicsit belenyúltak a rugózásba, és jobban is ment a japán. Csak túl későn.
Spies itt is villám rajtot vett, de stílusában feleannyi kockázat sem volt, mint pár órával azelőtt. Tudtuk, hogy így lesz, mondtuk mi: vérprofi. Mögötte Jonathan Rea meg a veterán Biaggi húzta kegyetlenül, aztán jöttek a gyári Ducatik: Haga és Fabrizio. Noriyuki még itt is el-elmélázott, a csapattárs Michel le is hagyta. Közben Ben tempót vesztett, vagy csak szimplán nem gyorsult annyit, mint a többiek – szépen elkezdik befogni. Semmi lökdösődés, a 19-esen úgy mennek át a favoritok, mint kés a vajon. Soha nem láttuk Spiest ilyen előzékenynek. Nem is fogjuk eztán se, valószínűleg.
Aztán a gyári Ducati-duó hirtelen nagy tempóba kezdett, rendre levadászták az ellenfeleket. Elmentek a folyamatosan hibázó Biaggi mellett, majd a privát gépet megülő Byrne-t is befogták. Jonathan Rea már nagyobb falat volt, de néhány környi erőltetett féktávval ő is meglett. Innentől nincs ellenállás, Fabrizio és Haga kézen fogva rohantak át a célvonalon, pontosan ebben a sorrendben. Spies végül ötödiknek finisel, ami a cím szempontjából bőségesen elég volt.
Hat pont maradt a végére, ennyi döntött a vébé címről. Pedig volt ez sokkal több is, hiszen a szezon felénél Noriyuki 88 ponttal verte a mezőnyt. Aztán jöttek a balszerencsés epizódok, egy csigolyaroppanás, hogy mást ne is említsünk. Azonban 2009-et úgy fogják eztán emlegetni, mint azt a szezont, ahol Haga szó szerint elvesztette a világbajnoki elsőséget. Most mindenki azt mondja, hogy na, akkor majd jövőre. Persze. De mindig ezt mondjuk.
WSBK Portimao 2009. Második verseny, végeredmény
1. Michel Fabrizio ITA Ducati Xerox 1198R
2. Noriyuki Haga JPN Ducati Xerox 1198R +1.195
3. Jonathan Rea GBR HANNspree Ten Kate Honda CBR1000 +1.494
4. Shane Byrne GBR Sterilgarda Ducati 1098R +5.553
5. Ben Spies USA Yamaha WSB YZF R1 +5.842
6. Max Biaggi ITA Aprilia Racing RSV-4 +7.374
7. Leon Camier GBR Aprilia Racing RSV-4 +9.658
8. Jakub Smrz CZE Guandalini Racing Ducati 1098R +10.434
9. Troy Corser AUS BMW Motorrad S1000RR +17.010
10. Sylvain Guintoli FRA Alstare Suzuki GSX-R 1000K9 +24.509
11. Yukio Kagayama JPN Alstare Suzuki GSX-R 1000K9 +27.195
12. Broc Parkes AUS Kawasaki SRT ZX-0R +34.825
13. Matthieu Lagrive FRA Althea Honda CBR1000RR +35.135
14. Luca Scassa ITA Team Pedercini Kawasaki ZX-10R +1:01.842
15. David Checa ESP Yamaha France GMT 94 YZF R1 +1:09.782
16. Makoto Tamada JPN Kawasaki SRT ZX-10R +1:30.818
1. Ben Spies Yamaha 462 pont
2. Noriyuki Haga Ducati 456 pont
3. Michel Fabrizio Ducati 382 pont
4. Max Biaggi Aprilia 319 pont
5. Jonathan Rea Honda 315 pont
6. Leon Haslam Honda 241 pont
7. Carlos Checa Honda 209 pont
8. Shane Byrne Ducati 192 pont
9. Tom Sykes Yamaha 176 pont
10. Jakub Smrz Ducati 169 pont
11. Ryuichi Kiyonari Honda 141 pont
12. Yukio Kagayama Suzuki 128 pont
13. Troy Corser BMW 96 pont
14. Shinya Nakano Aprilia 86 pont
15. Règis Laconi Ducati 77 pont
16. Max Neukirchner Suzuki 75 pont
17. Ruben Xaus BMW 74 pont
18. Broc Parkes Kawasaki 51 pont
19. Matthieu Lagrive Honda 34 pont
20. Leon Camier Aprilia 32 pont
21. Fonsi Nieto Ducati 22 pont
22. Karl Muggeridge Suzuki 21 pont
23. John Hopkins Honda 17 pont
24. Matteo Baiocco Ducati 17 pont
25. Marco Simoncelli Aprilia 16 pont
26. Lorenzo Lanzi Ducati 15 pont
27. Makoto Tamada Kawasaki 12 pont