Az 1600-os BMW keményen odacsapott az óriás túrázók piacának. Az eddig uralkodó Hondának komolyan össze kell szednie magát: itt a 2012-es GL1800 Gold Wing. A típus 1974-es megjelenése óta jellemző megalománia persze megmaradt – az amerikai igényekre szabott gépet nem a kompakt mérete adja el.
A hathengeres technikailag és stílusában is fejlettebb lett elődjénél, ám a hízáson kívül kevés az észrevehető változás. Az átszabott nyeregtáska miatt kissé áramvonalasabb a test: a Honda mérnökei szélcsatornában igyekeztek javítani a légellenálláson. A súlygyarapodás ellenére karcsúbbak lettek az idomok. Korszerűbb lett a vázszerkezet: az új kardán és egykarú lengővilla javított a vezethetőségen.
A batár árasztja magából a melegséget: az ülésen kívül a lábtér és a markolat is fűthető. A tempomat és az állítható plexi tovább csökkenti a motorozás élményét, de a hifi hat hangszórójából üvöltethető Judas Priest legalább lélekben lobogtatja a ritkás hajat. A 150 literes hűtött csomagtérbe rengeteg sör fér.
A Gold Wing annyira jó, hogy eltévedni sem lehet vele: az új navigációs rendszer kezelhetősége és térkép-adatbázisa sokat segít a tájékozódásban. A 2001 óta hatvan kilót hízott gép ötsebességes váltója a hátramenet mellé overdrive-fokozatot is kapott. Az előző generációtól örökölt SOHC bokszermotor maradt a régi: az 1832 köbcentis hathengeres 118 lóerő és 167 Nm leadására képes.
Ha bedőltünk a sportosság látszatát keltő fémszínű burkolóelemeknek, a rendelhető légzsák mellett a CBS-ABS rásegítésű fékrendszer javítja túlélési esélyeinket. A Honda három színváltozattal rendelhető: a hullámkék mellett gyöngyház-fehér és grafitfekete festést is kérhet a vásárló.