Büntetés volt ez, nem verseny
Az ötödik napon Isten állatokat teremtett, a Dakar pilótái pedig folyamatos szenvedések között vágtak keresztül az Atacama-sivatagon. A Copiapo–Antofagasta szakaszon a hondás Joan Barreda Bort indult elsőnek, de a legjobb időt Marc Coma futotta – a négyszeres bajnok két percet faragott hátrányából, összesített második helyét stabilan tartja Barreda mögött. Ahogy előző nap mondta, ez egy neki megfelelő szakasz volt, a spanyolt mintha nem is érdekelné a hőség és a ritkás levegő, olyan lendülettel hasított a dűnéken keresztül.
"Piszkosul kemény nap volt. Nem lehetett látni a megbúvó köveket, és ilyen körülmények között egyáltalán nem úri móka a vezetés. Már az elején megszereztem a vezetést, utána pedig próbáltam jó ütemben haladni, kevés kockázatot bevállalni, már amennyire lehet. Nem volt egyszerű, de sikerült, pedig nagyon nehéz ellopni a perceket Barredától. És csak most jön a rali második része a marathoni szakaszokkal" – nyilatkozta Coma.
Barreda hasonlóan látta a napot, sőt, stratégiájáról is beszélt: "Az egész nap kemény volt. Bár Coma megelőzött, boldog vagyok, megőriztem a pozíciómat. A továbbiakban megpróbálom tartani a pontos navigációra és a gyors motorozásra épülő stílusomat. Marc Coma is ezt csinálja, csak nagyobb tapasztalattal. Nagyon gyorsan motorozik, előtte haladni szinte lehetetlen, sokszor könnyebb, ha csak a lépést próbálom tartani vele."
Harmadiknak a hazai pályán motorozó Pablo Quintanilla ért be, aki jelenleg az összesítés negyedik helyén áll Goncalves mögött. Az idei év nagy meglepetése, a motokrossz világából érkező újonc, Matthias Walkner stabilan az első tízben halad, tartja az összesített hetedik helyet. Nagy szó, bár kíváncsiak vagyunk, mi lesz a második héten, mert a Dakaron nem elég gyorsnak lenni, ügyesen kell gazdálkodni az erővel, amibe kellő rutin nélkül már sok gyors motoros belebukott. Csapattársa, Jordi Viladoms-t alaposan megviselte a nehéz terep: "Nem adta ki a mai etap. Harminc kilométer után eltévesztetten az utat, mert nem koncentráltam eléggé, ezzel már a legelején hat-nyolc percet buktam, később pedig nehéz volt visszaelőznöm a többieket. A kezeim bírják legkevésbé a terhelést, nap végére úgy éreztem, teljesen elpusztulok. Örülök, hogy jó helyen állok, és ilyen iramban bírtam a hetet."
A Yamaha versenyzői továbbra sem találják a helyüket, a top20-ban szóródnak szét, a legjobb tíz közé nem sikerül betörniük. Nagyot ment viszont Sherco pilótája, Alain Duclos, aki nem titkolta, mennyire meg kellet küzdenie a 9. helyért.
"Őszintén szólva ez a szakasz olyan volt, mint egy büntetés – kezdi beszámolóját Duclos – minden percét utáltam. Vártam, hogy vége legyen, fájt a karom, alig maradt erő bennem, éreztem, a határon vagyok. Mivel a pálya széles volt, nagy tempót lehetett menni, de a megbúvó kövek akkorákat ütöttek, mintha tapósaknára hajtottam volna. A futómű sem muzsikált a legjobban, így durva terhelést kapott a combom és a hátam is. Örülök, hogy túl vagyok rajta. Ez nem csak engem viselt meg, mások is sok navigációs hibát követtek el, mikor beértem, nem sok embert láttam a célban."