Használhatatlan, megbízhatatlan, mégis csodálatos
Az Aprilia SXV 550 (és a 450-es kistestvére) megmozgatja a motorosok fantáziáját. Nem kimondottan megbízható motorok, de csodálatosan szépek és különlegesek - a sportos hangolású, 77 fokos V2-essel az Aprilia annak idején VB-t is nyert. Sajnos aztán a gyártást hamar leállították, és azóta egyre inkább kultmotor lett a könnyű és erős szupermotókból.
Ne értsd félre az olasz technikát
Csodaszép, de ne tévesszen meg: ez versenymotor. Azok csalódnak, akik ezt nem tudják róla.
Nem véletlen, hogy Simone Conti is meglátta a fantáziát a gyárilag 70 lóerős 550-es SXV-ben, és egy igazán különleges járművet épített köré - amely mindössze 122 kilót nyom szárazon!
Bár a motor sziluettje és az első fékrendszer sportosságot ígér, nem mehetünk egy szó nélkül a merev váz és a Hossack-rendszerű első villa mellett - mintha egy sportmotort és egy merevvázas bobbert házasítottak volna össze.
A váz egyékbént egy alumínium hídváz, aminek kevés köze van az SXV gyári félig alumínium hídváz, félig acél térhálós csővázához, az acélcsövekből készült, kimondottan hosszú "lengővilla" (hiszen nem leng sehová, mereven a váz része) pedig fixen csatlakozik hozzá.
A végeredmény egyszerre különleges, csodálatos és használhatatlan, miközben a blokk sem különösebben megbízható - némi rosszindulattal ráfoghatjuk, hogy ez maga az olasz járművek kvintesszenciája.