Az idei Johann Zarco melodráma mintha a végére érne, a Magyarországhoz több szálon kötődő francia versenyző kálváriája új fejezethez ért: a 2020-as MotoGP szezont a Ducatival kezdi a Reale Avintia csapatnál.
A Kakucsringről is lehetsz világbajnok
Jó eséllyel az a fiatal fiú nyeri meg a Moto2-es kategóriát, akinek magyar zászló díszíti a sisakját. Ki ő? Mit keres rajta a piros-fehér-zöld?
A hírt már körülbelül egy hete tudni lehetett, ugyanis Zarco a francia Moto Revue magazinnak egy interjúban kikotyogta, de a hivatalos bejelentés csak tegnap történt meg.
Ha valaki nem követte volna a Zarco kalandjait, röviden annyi volt, hogy a kétszeres Moto2-es világbajnok a GP-be fellépve a Tech3 Yamahához került, ahol nagyon ígéretesen kezdett, majd a második éve végén a KTM gyári csapatába igazolt - és közben a Tech3 is KTM-re váltott -, ahol momentumai sem voltak, és a vezetőséggel is sikerült összevesznie. A kétéves szerződését már szezon közben felbontották, majd teljesen elengedték a csapattól, motorra sem ülhetett. Az utolsó három futamon végül az LCR Honda színeiben mehetett, és egy ideig úgy tűnt, hogy vagy az LCR-nél vagy akár a Repsol Hondánál folytathatja 2020-ban, aztán végül az LCR-nél nem történt átrendeződés, a Repsol pedig Márquez öccsének adta a gyár ülést.
Közben beindultak a pletykák, hogy Zarcóra szemet vetett a Ducati és Gigi Dall'Igna, és jöttek a tippek, hogy a három ducatis csapatnál kinek a helye szabadulhatna fel - végül az Avintiával hozták össze a hírek, de Zarco először cáfolta a dolgot, mondván, jó csapatot és jó motort akar, számára pedig az Avintia nem egy top csapat.
Végül az Avintia az érvényes szerződése ellenére kirúgta Karel Abrahamot, és felvették Zarcót. Felmerülhet a kérdés, mégis hogyan?
Zarco a már említett interjúban elmondta, hogy közvetlenül a Ducatival köt szerződést, nem pedig az Avintiával, és Gigi Dall'Igna, a Ducati Corse főnöke biztosította arról, hogy a lehető legkomolyabb támogatást fogja megkapni a Ducatitól, mind technikai szempontból, mind a szakembereket illetően. Zarco ezek után beszélt egykori csapatfőnökével és mentorával, Massimo Branchinivel, aki megerősítette, hogy nyugodtan megbízhat Dall'Ignában.
Ezek ellenére érdekes lesz Zarco 2020-as szezonja, hiszen az Avintiánál nem felejtik el, hogy nemrég milyen lekezelően nyilatkozott a csapatról, miközben a csapat és a versenyző közötti összhang és a közös bizalom elengedhetetlen (a KTM-nél pl. ez volt a szakítás és az eredménytelenség fő oka).
Az is jó kérdés, hogy az Avintia miért rúgta ki az érvényes szerződéssel rendelkező Abrahamot? - ilyesmire nem nagyon volt példa a GP történetében. A háttérben egyrészt Claude Michy-t lehet sejteni, a Le Mans-i francia nagydíj promóterét. Michy régóta támogatja Zarcót, és tisztában van azzal, hogy Zarco indulása nagyban segíti a jegyek eladását - a francia rajongók számára Zarco hitelesebb francia, mint Fabio Quartararo, aki már nagyon fiatalon lelépett Spanyolországba. Tehát egyfelől Michy lobbizott a Dorna vezérigazgatójánál, Carmelo Ezpeletánál.
A másik szál a háttérben Gigi Dall'Igna megerősödése - a vezetőségen ő verte keresztül Jorge Lorenzo leigazolását, akit még az apriliás időkben ismert meg, és tudta, hogy a spanyol mekkora versenyzőisten, pont olyan, amire a Ducatinak szüksége lenne a világbajnoki címhez. A sors fintora, hogy a Ducati főnökei alig várták, hogy kirúgják Lorenzót, és pont akkor szakítottak vele, amikor elkezdte nyerni a futamokat. Azóta is a Ducati lényegében csak rossz személyzeti döntéseket hozott, és minden várakozásuk ellenében Doviziso idén is csak második lett, hatalmas lemaradással, Petrucci nem hozta az elvárásokat, miközben a szezon közben csuklóztatott Jack Miller az év végére remek eredményeket szállított. Most minta belátták volna, hogy Dall'Ignának igaza volt, és elkezdtek teret engedni Dall'Igna akaratának.
Zarco elmondta, a 2020-as szezonban a célja, hogy rendszeresen az első tízben végezzen, majd az első hétben, aztán 2021-ben hátha megnyílnak a kapuk a gyári ülés felé. Ez pedig egyáltalán nem ígérkezik egyszerű feladatnak. Már a top10-ben végzés is nehéz ügy, Marc Márquez címvédésre hajt, ott van négy gyors Yamaha, négy GP20-as (2020-as, friss fejlesztésű Ducati, Zarco GP19-et kap csak) és két elszánt suzukis, az idén messze várakozáson felül teljesítő Álex Rins és az egyre ügyesebben és tudatosabban versenyző Joan Mir.
A Ducati GP20-asok állítólag nagy előrelépést jelentenek a Ducati számára, mivel ezek az elődjüknél jobban fordulnak, és hasonló fejlődésről számolt be a KTM is az RC16 kapcsán. Aztán ott vannak még olyan versenyzők, mint Cal Crutchlow, akiben bármikor ott van egy dobogós hely, szóval ha Zarco top10-be akar kerülni, akkor össze kell kapnia magát. Ráadásul 2020-ban már 30 éves lesz, ami nagyban rontja az esélyeit a feltörekvő titánokkal szemben.
Ráadásul Zarco idén nagyon rosszul kezelte a KTM-es konfliktust, a csapatfőnökök és a motorgyártók képviselői nem szeretik, ha a versenyzőjük rájuk keni az eredménytelenséget - simán lehet, hogy a Honda ezért úszott el számára, ugyanis a KTM és a Honda csapatfőnökei, Mike Leitner és Alberto Puig régóta jó barátok, Leitner egészen biztosan beszámolt neki a Zarco-konfliktus nem nyilvános részleteiről.
A Yamahánál már bezáródtak a kapuk, miután Zarco visszautasította a tesztpilóta szerepet, a Suzukival pedig akkor romlott meg a viszonya, amikor a japánok a Moto2-ben harmadik helyen végző Álex Rins-t vették fel a gyári csapatba az addigra kétszeres világbajnok Zarco helyett.
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a Zarco-kálváriának legfeljebb egy fejezete ér véget, és egyből egy másik nyílik - jelenleg Zarco abban reménykedhet leginkább, hogy a Gigi Dall'Igna vissza tudja hozni Lorenzót a Ducatihoz tesztpilótának - Lorenzo és Zarco vezetési stílusa nagyon hasonló, mind a kettőjüknek feküdt a lágy Yamaha, és Lorenzo már bebizonyította, hogy a Ducatiból is ki lehet hozni, hogy jól működjön az ő stílusukkal, szóval ha valaki, akkor ő biztosan tudna segíteni a francián.