Ami jó, azt nem kell bántani

Ami jó, azt nem kell megjavítani. És az XSR 900 jó. Persze, szerintem is az, mert egészen egyszerűen a Yamaha ráérzett valamire a retró hangulatú roadsterrel, a mindenhol bizsergető háromhengeres blokkjával, a még hazai körülmények között is elég jó futóművével, az erős fékével - és úgy összességében azzal, ahogy egyben van. De a Yamaha szerint is jól sikerülhetett, hiszen tényleg csak a lehető legkisebb mértékben frissítették a következő évre a modellt.

Először is maga a blokk megfelel az Euro5+ előírásnak, de ehhez azért nem kellett a CP3 motor veséjének mélyét is felforgatni. A változó környezetvédelmi előírás lényegében abban különbözik az eddig is életben lévő Euro5 szabályozástól, hogy a katalizátor hatásfoka hosszútávon (itt 35 ezer kilométerről beszélünk) sem romolhat jelentősen. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az ECU vizsgál két lambdaszondát – egyet a katalizátor előtt, egyet után – és 20 százalék hatásfok romlás után check engine piktogrammal szórakoztatja a tulajdonost. De a lényeg, a 10 ezernél visító 120 lóerő, ami mindenhol gyorsan menésre ösztökél, az változatlanul megmaradt.

Ezen túl lecserélték a picike, 3,5-ös TFT kijelzőt egy 5 collos méretűre. Látszik is a képeken, hogy a fényszóró felett megnőtt a fekete téglalap mérete – egy retró esztétikájú motornál ez nem feltétlenül jó pont. Valamint új fényezés érkezett. 2025-ben feketében (nem szabad!) és a kilencvenes évek Marlboro fényezések világát idéző piros-fehér színösszeállításban lehet hozzájutni az XSR 900-hoz. Én megtartom a kéket háttérképnek.