A V2 Ducati superbike halott, éljen a Ducati V2 superbike! Azaz alig egy hónapja sirattuk el 155 lóerős, kéthengeres Panigalét a Final Editionnel, máris befutott az első megerősítés, hogy nem marad a világ kisebbik olasz sportmotor nélkül.
A Vespa nem csak jó tárgy. Beszélhetünk itt önhordó acélkaszniról, ami jót tesz a stabilitásnak, meg egyezményesen jónak elkönyvelt futóműről és kényszerléghűtéses blokkról; meggyőződésem, hogy ezek hiányában sem csökkene jelentősen a vásárlók köre, csak az újságírók meg a hardcore rajongók húznák a szájuk. A Vespa ikon, életérzés, dizájn. Mindegy is melyik modell. Mindegy is melyik korból. Legalább annyira életstílus-kiegészítő, mint közlekedési eszköz. Hitvallás az élet szeretete meg a piperkőc lélek mellett. Matteo Salvini közlekedési miniszter védené ezt az olaszos attitűdöt.
Hagyjuk a finomkodó frázisokat, hogy “a Ducati alaposan felfrissítette a Panigale V4 modelljeit” meg hasonlók. Dehogy! A Ducati gyakorlatilag egy új Panigalét készített, ami annyi ponton változott, hogy azt összeszedni is nehéz. Hogy se te, se én ne unjak bele a végére, inkább nézzünk egy öt pontos listát az újításokról, ami talán nem annyira teljes körű, de legalább fogyasztható marad az információs kupac.
Tudod, hogy ki az a Maxwell Hazen? Nyilván nekem sem volt meg; valaki úgy mondaná a Michigani Egyetemen végzett kreatív mérnök, szerintem leíróbb, hogy szent őrült, motorépítő, aki szeret nem a kézenfekvő megoldáskondérból meríteni. Szóval kitalálta, hogy épít valamit egy Ferrari motor köré.
A Honda 1984-ben elindította az Africa Twin projektet. Ha magát a motort másképp is képzelték el, az alapmotivációt már akkor is a BMW szolgáltatta: versenytársat kellett állítani a GS-nek. Igaz, az még az R 80 G/S volt, amit jelentős részben Peres Lászlónak köszönhet a világ. Mindenhol ott vagyunk, igaz? Az Africa Twinnek öt feladata volt: elérni a legalább 180 kilométer/órás végsebességet, a tarható 150-es utazót, könnyen javíthatónak kellett lennie, egy tankkal képesnek kellett lennie megtenni 450 kilométert, és persze aszfalton, meg terepen is használhatónak kellett lennie. Tádámm: XRV 650, majd néhány évvel később megszületett a kirobbanóan sikeres XRV 750.
Fontos visszahívási akciót hirdetett a Suzuki, amiben lényegében az összes európai 800-as V-Strom DE modell érintett. Az eset a márka friss még frissnek tekinthető V-Strom 800 tisztességes rugóutakkal és hasmagassággal megáldott DE változat fűzött kerekeit érinti, amiket defektveszélyesnek ítéltek meg a gyártónál. Tudomásom szerint erről már az összes hazai tulajdonost értesítette a magyarországi importőr.
Az megvan, hogy a Can-Am, mint márka egyébként erős off-road gyökerekkel rendelkezik? Mármint a kétkerekű fajtából. Csak azért kérdezem, mert szerintem nem akkora trivia, mint mondjuk egy BMW eredettörténet. Ráadásul elég kérészéletű történet volt ez. A Can-Amet a kanadai Bombardier motokrosszra szakosodott ágának hozták létre 1972-ben, hogy tizenöt évvel később, 1987-ben a 250 köbcentis, nem épp sikeres ASE modellel bezárják a boltot. Az ATV-k és a háromkerekű rettenetek korszaka, amikről ma ismerjük a céget, csak ezután következtek.
A tézis a következő: a belső égésű motor alapvetően alkalmas arra, hogy ne benzint, hanem hidrogént égessünk benne. Ez elvi szinten egy remek hír, a hidrogén- és oxigéngáz keverékét még úgy is nevezik, hogy durranógáz, ráadásul a hidrogén energiasűrűsége háromszor, meg egy paraszthajszállal nagyobb a ma használatos tüzelőanyagokénál. Erre a minden szipi-szupi tézisre építve a Kawasaki elindult a fejlesztés irányába, alapkonstrukciónak pedig a feltöltős H2 blokkot használnak, amit a hidrogénüzemnek megfelelően alakítanak át (platina-mentes gyertyák, keményebb szelepülések, speckó befecskendezés, amit a Denso fejleszt hozzá, ilyesmi).
A KTM anyavállalata, a Pierer Mobility Group közleménye szerint, miután tavaly 300 európai állást szüntettek meg, és helyeztek át munkát ázsiai partnereiknek, idén újabb munkahelyeket szüntetnek meg a központi, osztrák főhadiszálláson, Mattighofenben, mivel újabb 10-15 százalékos visszaesésre számítanak. A PMG szerint az elmúlt 10 évben a növekvő érdeklődéssel párhuzamosan több, mint duplájára nőtt a munkavállalóik száma, de az európai értékesítési számok ma már nem indokolják a többlet munkaerőt, mert a márka iránti érdeklődés üteme visszaesett.
Bár be kell vallanom, nekem fekszik ez a baltával faragott, tankos sziluett, igazán cifra reakciókat lehet találni bárhol, ahol megjelenik az új R 1300 GS Adventure. Nekem a guruló kenyérpirító a kedvencem, de a Duplo motor és a BMW Cybertruck is erős nevezők az asszociációs viccersenyben. Abban ugyan senki nem kételkedik, hogy így is sikermodell lesz, a brit Visordown megkeresésére végül a BMW is reagált a GSA sajátos küllemére.
Időnként kacifántosan behatárolható kínai robogó ugyan van ennél olcsóbban is, de japán mércével nézve kifejezetten az alacsony árú szegmensben újított a Yamaha. Mondom is a lényeget: a RayZR 125 regadóstól, bruttóban számítva, két szál kovászos uborkával 948 ezer forint, ami mondjuk 3, vagy talán csak 2 jobb trekking bicikli ára, de nem érzem barokkos túlzásnak az elektromos bicikliket, mint alternatív lehetőségeket is iderángatni.
Nem mindenkinek adatik meg ebben az életben, hogy V2 és V4 Panigaléval is szerencséje legyen. Nekem a hosszú évek óta európai jólétbe szakadt cimborám kellett felkeresnem, hogy meséljen már egy kicsit a két motor közötti különbségről. A beszélgetés valahogy így zajlott: “Te Marci, akkor végül is a V4 annyival jobb, mint a V2?” ő pedig csípőből adta a választ. “Határozottan” - szólt az összefoglaló, majd mesélt egy kicsit a jobb karakterről, a kezelhetőségről és arról, mennyivel durvábban megy, majd amikor azt kezdtem el firtatni, hogy akkor mégis miért cseréli le a V2-t, egy kis bargeri felhanggal válaszolta: “mert azt jobban szeretem” - hát így.
Bár volt egy rövid időszak, ameddig úgy szólt a fáma, hogy a baranyai megyeszékhelyet választja új, európai otthonául a GWM, azaz a Great Wall Motors, ez végül nem így alakult – nem megerősített információk szerint nem függetlenül attól, hogy a hír korán napvilágra került a magyar sajtóban. A kínai gyártó mégiscsak egy kicsit érdekes maradt nekünk. Ők azok, akik úgy döntöttek, hogy tudnak Honda Gold Winget is gyártani. Azaz valami ahhoz nagyon hasonlót. És nagyobbat. És többet. Főleg többet. Köbcentiből, hengerből, de még váltófokozatból is.
Néhány napja kitettem egy Facebook posztot a Totalbike oldalára az új BMW R 1300 GS Adventure-ről, különösebb kommentár nélkül, és pontosan az történt, amire számítottam. A kommentszekció nem bánt kesztyűs kézzel az új dizájnnal. A kedvencem talán az volt, hogy van, aki szerint az új GSA olyan szép oldalról, mint a Harley Pan America szemből – ez nagyon találó, mert láttam már olyat, aki hallott olyanról, akinek mindkettő bejön, és ha lenne merszem, talán még azt is bevallanám, hogy ez ém vagyok. De nincs. A népundor viszont ezúttal nem magyaros sajátosság. Guruló kenyérpirító, LEGO dizájn, a Tesla Cybertruck méltó testvére – ehhez hasonló kreatív véleményeket fogalmaznak meg a világ minden táján. És azt hiszem, hogy ez mind nem számít.
Az új 450-es Himalayan leheletnyivel olcsóbb változatának szánja Guerillát a Royal Enfield. A túraendurós alapplatformmal szemben a Guerilla 450 nem a világjárós, hanem dizájnérzékeny húrokat pendíti meg. A motorról készült első közúti fotót a márka vezérigazgatója, Sid Lal posztolta az Instagram oldalára, és láthatóan elég jól érzi magát a kis indiai rombolóval.
A motorgyártó vállalatok szeretik előadni a sikert. A legkisebb növekedés szelére is úgy bombázzák a sajtót közleményekkel, mint Coventryt a Luftwaffe, de a kevésbé kirakatba való számokat már nem övezi hasonló dicshadjárat. Márpedig nem olyan szép számok, azok vannak: méghozzá Japánban, ahol a japánok úgy tűnik, egyre kevesebb japán motorért nyitják ki a pénztárcájukat. Nem úgy az amerikai és európai vasakért, amik töretlenül hasítanak.
Megvan az a műfaj, amikor valaki minden elérhető extrát megvesz a motorjára? A Ducati elébe ment, és rádobálta a DesertX-re, amit csak lehet, megfújta egy extra, piros színre, majd elnevezte Discovery változatnak. Műszaki értelemben, tehát a 110 lóerős Testastretta 11° blokk, az M50 Brembo fékek vagy a KYB futómű, de még a 21-18-as felnik és a kétosztású 21 literes tank nem sem változik.
Röviden:
Persze ez azért mégiscsak egy Triumph Bonneville T120, de a mellé csatolt történet fasza. Nem jó, nem király és nem állat, hanem fasza, mert egy Elvis kiadáshoz ez illik, pláne akkor, ha eddig nem is tudtad, hogy minden idők legnagyobb hatású előadóművészének élettörténetéhez tartozik egy, a kialakított imidzséhez nagyon frankón illeszkedő Triumph-os, rendes motoros történet.
Várható volt, hogy a frissített 390-es Duke után hamarosan bemutatja a KTM a platform Adventure változatát. Bár a korai találgatások szerint ennek az idei évben kellett – volna – megtörténnie, hogy az év közepén megtörténhessen a modellváltás, ez végül a következő évre, tehát 2025-re csúszik.
Továbbra is a japán motor a használt motor a magyar motorosnak, és nem is hiszem, hogy ezzel kapcsolatban bárkinek is valódi meglepetést okoz a Használtautó.hu idei felmérése, hiszen a Honda, a Yamaha, a Suzuki, meg persze a Kawasaki még mindig a hosszútávú megbízhatóság nimbuszai. És az igazán jó motor alapismérve mégiscsak az, hogy megy, és nem áll, amikor kellene. A japánokat szorosan követi a BMW - úgy látszik nem sikerült felhoznom, pedig az utóbbi időben szerintem az összes RT hirdetést átnéztem. Többször. A márkaharcban ez csak 4. helyre volt elég.
A Brixton nem egy olcsó kínai márka. Mármint úgy értem: nem olcsó, ha az eddigi tapasztalatokat nézzük. Az 1200 köbcentis Cromwell például simán kóstál közel annyit, mint egy hasonló kategóriában utazó, de már sokat bizonyított és több évtizednyi márka történelmet felvonultató Triumph, ami akkor is minimum bátor vállalás, ha egyébként a KSR stílusra építő almárkája is élvezetes, jó motort kínál és olyan beszállítókkal bástyázza körbe magát, akiknek a nevei szépen csilingelnek a motoriparban. Valami hasonló koncepcióra számítunk a márka első túraendurójától, amivel talán már a tél folyamán előállnak.
Idén februárban a Toyota saját maga jelentette, hogy a munkagépeik motordiagnosztikai eredményeivel gond van, amivel olyan lavinát indítottak el a japán járműiparban, amit talán ők sem sejtettek előre. A japán Közlekedési Minisztérium elkezdte felülvizsgálni a járműipari szereplők különböző vizságlati eredményeit, amin a Yamaha, mint első motorgyártó szereplő elhasalt.