Néhány napja kitettem egy Facebook posztot a Totalbike oldalára az új BMW R 1300 GS Adventure-ről, különösebb kommentár nélkül, és pontosan az történt, amire számítottam. A kommentszekció nem bánt kesztyűs kézzel az új dizájnnal. A kedvencem talán az volt, hogy van, aki szerint az új GSA olyan szép oldalról, mint a Harley Pan America szemből – ez nagyon találó, mert láttam már olyat, aki hallott olyanról, akinek mindkettő bejön, és ha lenne merszem, talán még azt is bevallanám, hogy ez ém vagyok. De nincs. A népundor viszont ezúttal nem magyaros sajátosság. Guruló kenyérpirító, LEGO dizájn, a Tesla Cybertruck méltó testvére – ehhez hasonló kreatív véleményeket fogalmaznak meg a világ minden táján. És azt hiszem, hogy ez mind nem számít.
Az új 450-es Himalayan leheletnyivel olcsóbb változatának szánja Guerillát a Royal Enfield. A túraendurós alapplatformmal szemben a Guerilla 450 nem a világjárós, hanem dizájnérzékeny húrokat pendíti meg. A motorról készült első közúti fotót a márka vezérigazgatója, Sid Lal posztolta az Instagram oldalára, és láthatóan elég jól érzi magát a kis indiai rombolóval.
A motorgyártó vállalatok szeretik előadni a sikert. A legkisebb növekedés szelére is úgy bombázzák a sajtót közleményekkel, mint Coventryt a Luftwaffe, de a kevésbé kirakatba való számokat már nem övezi hasonló dicshadjárat. Márpedig nem olyan szép számok, azok vannak: méghozzá Japánban, ahol a japánok úgy tűnik, egyre kevesebb japán motorért nyitják ki a pénztárcájukat. Nem úgy az amerikai és európai vasakért, amik töretlenül hasítanak.
Megvan az a műfaj, amikor valaki minden elérhető extrát megvesz a motorjára? A Ducati elébe ment, és rádobálta a DesertX-re, amit csak lehet, megfújta egy extra, piros színre, majd elnevezte Discovery változatnak. Műszaki értelemben, tehát a 110 lóerős Testastretta 11° blokk, az M50 Brembo fékek vagy a KYB futómű, de még a 21-18-as felnik és a kétosztású 21 literes tank nem sem változik.
Röviden:
Persze ez azért mégiscsak egy Triumph Bonneville T120, de a mellé csatolt történet fasza. Nem jó, nem király és nem állat, hanem fasza, mert egy Elvis kiadáshoz ez illik, pláne akkor, ha eddig nem is tudtad, hogy minden idők legnagyobb hatású előadóművészének élettörténetéhez tartozik egy, a kialakított imidzséhez nagyon frankón illeszkedő Triumph-os, rendes motoros történet.
Várható volt, hogy a frissített 390-es Duke után hamarosan bemutatja a KTM a platform Adventure változatát. Bár a korai találgatások szerint ennek az idei évben kellett – volna – megtörténnie, hogy az év közepén megtörténhessen a modellváltás, ez végül a következő évre, tehát 2025-re csúszik.
Továbbra is a japán motor a használt motor a magyar motorosnak, és nem is hiszem, hogy ezzel kapcsolatban bárkinek is valódi meglepetést okoz a Használtautó.hu idei felmérése, hiszen a Honda, a Yamaha, a Suzuki, meg persze a Kawasaki még mindig a hosszútávú megbízhatóság nimbuszai. És az igazán jó motor alapismérve mégiscsak az, hogy megy, és nem áll, amikor kellene. A japánokat szorosan követi a BMW - úgy látszik nem sikerült felhoznom, pedig az utóbbi időben szerintem az összes RT hirdetést átnéztem. Többször. A márkaharcban ez csak 4. helyre volt elég.
A Brixton nem egy olcsó kínai márka. Mármint úgy értem: nem olcsó, ha az eddigi tapasztalatokat nézzük. Az 1200 köbcentis Cromwell például simán kóstál közel annyit, mint egy hasonló kategóriában utazó, de már sokat bizonyított és több évtizednyi márka történelmet felvonultató Triumph, ami akkor is minimum bátor vállalás, ha egyébként a KSR stílusra építő almárkája is élvezetes, jó motort kínál és olyan beszállítókkal bástyázza körbe magát, akiknek a nevei szépen csilingelnek a motoriparban. Valami hasonló koncepcióra számítunk a márka első túraendurójától, amivel talán már a tél folyamán előállnak.
Idén februárban a Toyota saját maga jelentette, hogy a munkagépeik motordiagnosztikai eredményeivel gond van, amivel olyan lavinát indítottak el a japán járműiparban, amit talán ők sem sejtettek előre. A japán Közlekedési Minisztérium elkezdte felülvizsgálni a járműipari szereplők különböző vizságlati eredményeit, amin a Yamaha, mint első motorgyártó szereplő elhasalt.
Az idei évben több japán járműipari vállalat teszteredményeit vizsgálja az illetékes Közlekedési Minisztérium, miután először februárban a Toyota maga jelentette, hogy néhány munkagépük motordiagnosztikája hamis adatot mutat. Ezzel nem csak önmagukkal szemben indítottak vizsgálatot, valóságos lavina indult meg.
Röviden:
Ismerős arc nézett rám vissza egy molinóról talán egy héttel ezelőtt a Kakucs Ringre menet. “Indítsuk újra Kakucsot” - valahogy így szólt a szlogen, ami mellett ismerős arc és név állt. Szabó Henrik, polgármesterjelölt. Az egykori motoros újságíró legenda-keltető Superbike oszlopa, a kiváló Fast Ride apukája, később a Totalbike külsős szerzője és a Fotelmotoros YouTube-csatorna arca. Személy szerint “Az RT a legjobb” aláírást egy kicsit hiányoltam - de a siker ennek hiányában sem maradt el.
Úgy tűnik, 2025-ben frissítést kap a Yamaha tereprali-stílusú adventure motorja, a Ténéré 700. A német Motorradnál landoló kémfotók egy alaposan álcázott fejidomot mutatnak, de az eddiginél valamivel kiterjedtebb, a forgattyúsház felé jobban elnyúló dizájn bújhat meg a takaróelem alatt. A jellegzetes fényszórót is cserélik, az idom és a hűtő között pedig módosult a levegő beszívás.
Óvatos becslés szerint is több ezer motorossal zajlott le vasárnap Magyarország leghíresebb tartalomgyártójának tesztmotorozásra kihegyezett rendezvénye, a Dodor-féle II. Tesztnap & Grillparty, ahol a legtöbb nagy motormárka jelen volt. Ilyen érdeklődés mellett óhatatlanul megeshet, hogy valaki lemaradt a lehetőségről, a Yamaha és Kawasaki modelljeit viszont még utolérheted a hónap hátralevő részében. Ha pedig a hagyomány nem szakad meg, akkor a júliusi BMW tesztnap sem marad el. Az meg elég jó szokott lenni.
Nem a gyártó hibája, de még mindig a brutális torokfájás jut eszembe Benelli-féle Ducati Monster utánérzésű 752 S-ről. Vagy talán egy kicsit mégis: mert hiába volt jó a körítés, a 76 lóerős, kéthengeres blokk az első száz kilométer után monoton, kiábrándító egy olyan vad kiállású nakedhez, így aztán csatolt emléknek maradt a "hűdejóvolt" helyett a Flector-ízű tüszős mandulagyulladás. Untatott, és azt kívántam, bárcsak lenne ebből egy 100-110 lóerős változat! Hát basszus, jövőre lottó ötöst kívánok...
Magyar motorosok százai lepik el idén is Románia egyik legszebb látványútját, a DN 67C-t, avagy a Transalpinát. Bár saját tapasztalatom szerint az útvonal egyes szakaszaira kitett behajtani tilos tábla már májusban sem tántorított el minden motorost a 148 kilométeres szakasz közel teljes bejárásától, a romániai közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság, a CNAIR bejelentése szerint holnaptól, azaz 2024. június 1-től az útvonalon hivatalosan is megindulhat a közúti forgalom.
A Benelli TRK 502 egyfajta pionír volt. 2017-ben, a motor megjelenésekor két dologról lehetett egészen biztosan olvasni (vagy hallani) a legváltozatosabb médiafelületeken: az egyik, hogy ez bizony olyan olasz, hogy mögötte igazából kínai; a másik pedig, hogy valójában nem rossz, és akkoriban még egyik megállapítás sem számított magától értetődőnek. Azóta már tudjuk, a kínai motorokat ideje számításba venni, és nevetni ugyan lehet rajtuk, csak már nem érdemes. Ehhez viszont utat kellett törni, ebben pedig elvitathatatlan érdemeket szerzett az olasz nevű, 48 lóerős túraenduró. Ennek azonban már 7 éve.
Igazából az a furcsa, hogy a Yamaha (2012 - XP500 TMAX) előbb vitt haza a világ legjobbjainak járó szakmai dizájndíjat, mint a Ducati (2013 - 1199 Panigale), akiknek a motorjait hagyományosan a szívdöglesztő kategóriába soroljuk, amire alapvetően két magyarázat van. Az egyik, hogy a szakmai közegnek nem feladata meghajolni a közönségigény előtt, a másik pedig, hogy a jó dizájn és a hagyományos értelemben vett szépség nem feltétlenül jár kéz a kézben.
Bár ebben az esetben egyelőre csak egy koncepcióról beszélünk, a Concorso d'Eleganza Villa d'Este-en bemutatott R 20 egy olyan “nagy motort a kis motorba” fejlesztési irányt mutat, ahol a motor sziluettjét leszámítva a mindenhol mindenben jobb és nagyobb elv uralkodik.
Készen állok oldalról egy kis GPZ 600-at, szemből pedig a dupla kereklámpás GSX-R-eket látni benne, de nem tartom kizártnak, hogy ezt a sziluettet egy kicsit akarni is kell felismerni. És én akarom, mert pont ideje visszahozni a nyolcvanas évek közepének formáit, a generáció, akik számára az jelenti az igazán kívánatos retrót ugyanis időközben felnőtt. És, hogy ezt pont egy kínai gyártó látja meg? Legalább nem altatnak egy közepesen érdektelen sorkettessel...
A kínai motorosok most a hazaiak is lassan megtudják: nem Gino West Marky a GWM valódi megfejtése, hanem Great Wall Motor, ami egyébként a világ autógyártóinak rangsorában a 19. helyet foglalja el nagyság szerint. A Távol-Keleten bejáratott márka többnyire nyugati brandek jól bejáratott modelleinek alteregóit készíti el, legutóbb a Mercedes-Benz G-osztályából inspirálódtak, de mostantól a motorok sincsenek biztonságban. És a motorok között is a nagyok között debutálnak: egy Gold Wing aspiránssal álltak elő. Csak éppen a kínaiak mindenre rálicitálnak.
Ayrton Senna híres, a brazil zászló színeit idéző sárga-zöld-kék bukósisakjának megjelenését ültette át a Ducati a versenyző tragikus, a Formula 1 világát végérvényesen megváltoztató halálának 30. évfordulójára készített, limitált szériás Monster kiadására. A Senna edition durván korlátozott darabszámban készül. Mindössze 341 darabot raknak össze belőle, ami a legendás versenyző pályafutásának számaiból tevődik össze: 3 F1 világbajnoki cím, 41 futamgyőzelem.
Elkészült a Brembo új, közúti motorokra szánt csodafegyvere, a Hypure féknyereg, ami szintén a saját terméküket, a Stylemát váltja a csúcskategóriában. Az EICMA-n bemutatott fék pedig még az idén felkerül egy olyan motorra, amin elég nagyot durranhat a premier.