Amikor 1980-ban az R 80 G/S bemutatkozott, az univerzális, mindenféle útfelülettel megbirkózó 800 köbcentiméteres motor forradalmi elképzelésnek számított. Akkoriban ritkák voltak a középkategóriásnál nagyobb off-road motorok, ráadásul azok kifejezetten speciális felhasználásra készültek.
A BMW új gépe egy sokoldalú műfaj születését jelentette: az R 80 G/S minden próbát kiállt a városi és hosszú távú közlekedéstől a terepmotorozásig. A bemutatása óta eltelt több, mint három évtized alatt a G/S-t többször másolták és utánzataival együtt a motorkerékpárok egyik legnépszerűbb kategóriáját alkotják.
A modell ötlete az évtizednyi növekedés után romlani kezdő eladások idején, 1978-ban született meg. A visszaesés oka a gyenge dollár volt, ami különösen az Egyesült Államokban, a BMW Motorrad kiemelt exportpiacán nehezítette az eladásokat. A másik ok viszont a BMW konzervatív modellpolitikája volt.
Az 1979. január 1-én felállt új cégvezetés úgy döntött, hogy ismét felvirágoztatja a motorkerékpár üzletágat. Az első modell a nagy hengerűrtartalmú off-road prototípus volt. Nagyrészt a BMW R 80 utcai motorkerékpár alkotóelemeiből épült.
Ezeket ötletesen kombinálták új fejlesztésekkel, így a motorkerékpárnak teljesen egy ezidáig ismeretlen stílust kölcsönöztek. A könnyebb hátsó rész és a nagyobb első kerék megalapozták a motor off-road képességeit, a kiemelkedő technikai innovációt viszont az egykarú hátsó lengővilla jelentette.
A megoldást már korábban kidolgozták a BMW mérnökei, de mindeddig hanyagolták, a teljesen új, nagyteljesítményű, bármilyen körülmények között használható motor kialakításakor viszont tökéletes megoldásnak bizonyult.
A prototípus bármilyen hivatalos fejlesztési leírás nélkül készült el, majd a tesztelők azonnal használatba vették és cross country versenyeken is rajthoz állt a gyári csapat színeiben. Ez ismerős terep volt a BMW számára. Korábban, a '20-as és '30-as években a gyár sikeresen szerepelt az ún. hatnapos versenyeken, majd az '50-es és '60-as években a BMW bajnoki címek egész sorát nyerte el. 1970 és 1972 között Herbert Schek három bajnokságot nyert a módosított BMW R 75/5-ös utcai motorkerékpárral.
1978-tól a szabályok ismét megengedték, hogy négyütemű motorok is rajthoz álljanak a bajnoki futamokon. A BMW teszt részlegénél dolgozó Peres László második helyezést ért el a német bajnokságban a saját maga által épített 800 köbcentiméteres motorral, ami összesen 142 kilogrammot nyomott. Sikere csak a kezdet volt, amelynek köszönhetően 1979-ben a BMW gyári csapatot alapított, hogy hivatalosan is rajthoz álljon cross country versenyeken.
Az elkötelezettség jutalma Richard Schalber 1979-es és Werner Schütz 1980-as német bajnoki címe volt. Ezek mellett Rolf Witthöft az Európa-bajnokságot is megnyerte, szintén 1980-ban.
Sikeres versenymotort építeni egy dolog, egy gazdaságilag életképes, sorozatban gyártott motort készíteni viszont ennél is nagyobb feladat. Az új modell nem lehetett csupán a cross country versenymotor másolata, mivel azokat csak aktív sportolóknak és gyűjtőknek lehetett volna eladni, magas áron.
A sorozatgyártású gépnek meg kellett felelnie a mindennapi használat során felmerülő igényeknek, árának pedig versenyképesnek kellett maradnia. A japán gyártók terepmodelljei meghozták az enduro-korszak kezdetét, különösen az USA-ban, így a piac készen állt. A Távol-Keleten gyártott egyhengeres motorkerékpárok azonban nem egyeztek a BMW elképzeléseivel, hiszen minimális volt a felszereltségük és hosszú távú túrák megtételére sem voltak igazán alkalmasak, utas szállítása egy nagyobb túrán pedig szóba sem kerülhetett rajtuk.
A nagyteljesítményű, normál utakon kényelmesen vezethető, de különböző terepviszonyok közepette is használható motorok koncepciója fokozatosan alakult ki. Egy átfogó felmérés kimutatta, hogy akkoriban az enduro motorosok kilométereik mindössze két százalékát tették meg igazán nehéz terepen, 98%-ban pedig normál vagy burkolatlan utakon, illetve szűk ösvényeken közlekedtek. Egy kényelmes, nagy hengerűrtartalmú, elnyűhetetlen utcai motor koncepciója született meg, ezt tükrözte a G/S modell elnevezése is: G, mint Gelände (terep) és S, mint Strasse (utca). Az új motor új piacot és bemutatása óta gyakorlatilag kimeríthetetlen érdeklődést generált.
A BMW vezetése a sorozatgyártásra is igent mondott. Rüdiger Gutsche korábban elkötelezett cross country versenyző volt, aki gyakran keltett feltűnést a versenyeken, amikor saját maga által épített, BMW alapú motorjaival állt rajthoz. A fejlesztés során a figyelem középpontjában az új egykarú lengővilla volt, amely révén a hátsó kerék cseréje olyan egyszerűvé vált, mint egy autón. A fejlesztés viszont műszaki szempontból új irányt jelentett, így kérdéses volt, hogy egy ilyen megoldás elég jól bírja-e a fokozott igénybevételt.
Az első tesztek ígéretesen zárultak, így a G/S-t 1980 januárjában extrém időjárási körülmények közepette is kipróbálták. A BMW szóvivője, Kalli Hufstadt és egy újságíró, Hans Peter Leicht 2200 kilométeres ecuadori túrára indult két, sorozatgyártás előtti motorral. Jelmondatuk az „Őserdőtől a jégkorszakig” volt. Útjuk során a motorok extrém forrósággal és viszontagságos útviszonyokkal is megbirkóztak, beleértve az Amazonas-medence magas páratartalmát és az Andok több mint 5000 méteres magasságát. A motorosok és a gépek néhány apróbb sérüléssel teljesítették a kőkemény túra megpróbáltatásait. A BMW mérnökeinek fejlesztései kifizetődtek, a hátország dolgozói pedig megkezdhették az új és immáron bizonyított G/S finomhangolását.