Nincs itt semmi látnivaló, állakat fel lehet varrni, aki még tapsol, befejezheti, Valentino Rossi közel két és fél év után ismét futamot nyert. A nagykategóriában a nyolcvanadikat, összesen a százhatodikat. Tizenhétre lenne még szüksége, hogy Agostinit lenyomja az örökranglistán.
Nagyszerű teljesítmény volt ez, sőt mi több, megható. A közönség felállt, mikor huszonegy körrel a vége előtt megelőzte Pedrosát, s bevallom, engem is kirázott a hideg. Hülyén hangzik, de Rossi bemutatta, hogy motorozik egy kilencszeres világbajnok. Időutazás volt a javából. A leintés után Marquez hajbókolt előtte, a pályabírók neki integettek, és Paride, a tavulliai pizzériatulajdonos pont úgy vette nyakába, mint régen. Még Jeremy Burgess-t sem kellett biztatni, hogy kísérje az olaszt a dobogóra, ment magától. Rossi a futam után bevallotta: képtelen elhinni, hogy megnyerte a versenyt. Nemrég még saját magának is feltette a kérdést. Képes lesz-e valaha ismét a dobogó tetejére állni?
Egyértelmű, ha nincs Rossi, Lorenzo lenne a hétvége embere. Természetesen így is az, de az olasz győzelme kicsit megkoptatta a rá irányuló figyelmet. A dolog pikantériája, hogy Rossi csak a munkáját végezte, a lehető legtöbb pontot szerezte, hogy minél jobban óvja csapattársa pozícióját. Pénteken ott tartottunk, hogy Lorenzo, egy gyors hajnali műtét után, csavarozott kulcscsonttal visszautazott Hollandiába, hogy csapatával bandázzon. Tény, ő nem fapadossal ment, és sárga pólót sem vitt magával, ebből már sejteni lehetett, hőstettre készül.
Csodák csodájára megkapta az orvosi engedélyt, így elindult a warm up-on, majd úgy érezte, a versenyt is képes teljesíteni, és belevág a nagy kalandba. Többen előre jelezték, hogy az doktorok igenlő döntése mindenképpen érdekes, mert 2011-ben, közel azonos helyzetben Colin Edwards-nak nem adtak rajtengedélyt. Bár az is igaz, Lorenzónak volt 24 óra előnye az amerikaival szemben. Az orvosok döntése végül helyesnek bizonyult, Edwards-ból meg kicsikartak valami olyan vicces dolgot, hogy állítólag azt mondta: ha spanyol lett volna, biztos ő is indulhatott volna. A helyzet ettől lényegesen bonyolultabb, hiszen Lorenzo egy fiatal, világbajnoki címre esélyes versenyző, Edwards-ra pedig egyik állítás sem volt igaz.
Műtét ide, vagy oda, Lorenzo szenzációsan motorozott, és a tizenkettedik helyről hamar feljött a negyedikre, s egy ideig olyan magabiztosan üldözte Marquez-t, hogy akár a harmadik helyre is esélyes volt. Feltételezem, hogy az injekció hatása elmúlt, így Lorenzo veszített tempójából, és tizenkét körrel a vége előtt az addig remek hátvéd szerepet is játszó Crutchlow visszaelőzte. Pánikba így sem kellett esnie, addigra olyan tetemes előnyre tett szert, hogy kényelmesen bejött ötödiknek. Teljesítménye szavakban nem kifejezhető, ha azt mondom varázslatos, még akkor is lekicsinyítem. A garázsban természetesen vastaps fogadta, s személyesen Doktor Costa ápolta a futam után. A hősgyár ismét akcióba lendült. Apropó, a futam utáni sajtótájékoztatón el is hangzott egy érdekes párbeszéd Lorenzo és egy újságíró között.
Újságíró: Te egy hős vagy.
Lorenzo: Nem, a hős az, aki nap, mint nap kőkeményen dolgozik azért, hogy kijöjjön a havi a fizetéséből. Engem meg azért fizetnek, hogy ilyeneket csináljak.
Az újságírók természetesen felkészültek a helyzetre és kinyomozták, a múltban kik indultak versenyen törött kulcscsonttal. Paolo Scalera szerint az Ekerold, Pileri és Katayama alkotta elit táborába lépett a spanyol, míg Mat Oxley egyetlenegy versenyzőt talált, aki úgy versenyzett friss műtéttel, hogy a beavatkozás a versenyhétvégén volt. Az amerikai Dale Quarterly saját maga kérte az ujjamputációt, hogy még ugyanazon a hétvégén versenyezhessen.
Szegény Marc Marquez veszített a rá irányuló figyelemből, s a futam napjára szinte mindenki elfelejtette, hogy törött kisujjal és törött lábujjal áll rajthoz. Óriásit esett a harmadik időmérőn, pont abban a kanyarban, amelyben Rossi is összetörte magát még 2006-ban. Marquez olyan iramban versenyzett, mintha kutyabaja sem lenne. Egy ideig figyelte csapattársát, Pedrosát, majd nem sokkal később meg is előzte. Bár Rossit nem tudta érdemlegesen megtámadni, a második helyét magabiztosan őrizte egészen a futam végéig, amikor arra Crutchlow is szemet vetett, de az angolnak végül nem sikerült megelőznie.
Pedrosa esete érdekes volt, és kissé megmagyarázhatatlan. Az eddig remek formában motorozó, összetettben éllovas hondás nem találta önmagát és az edzéseken sem szerepelt kimagaslóan. A gyengélkedés pontos okát nem tudni, panaszkodott a gumikra és a beállításra is. Különösen nagy pech volt ez most, amikor az összetettben meglóghatott volna Lorenzo elöl. A futamon egy ideig Rossi mögött haladt, majd amikor Marquez megelőzte, nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Egyszer még visszaelőzte, másodszor már nem. Végül még dobogóra sem állhatott, mert Crutchlow is faképnél hagyta, csak a negyedik helyen futott be.
Amennyiben elkezdem dicsérni Cal Crutchlow teljesítményét, önök talán lehurrognak, ennek ellenére megteszem. Az angol remek motorozással szerezte meg harmadik helyét, annak ellenére, hogy a futamon talán ő vétette a két legnagyobb hibát is. Először elcseszte a rajtot, eldobva így magától a rajtelsőséggel járó kedvezményeket, majd az utolsó körben annyira felizgult a kéznyújtásnyira levő második helytől, hogy előzés helyett „megpuszilta” Marquez hátsó kerekét. Szerencsére a bukást mindketten elkerülték, de Crutchlow lőtávolságon kívülre sodródott. Ennek ellenére oktatóanyagként lehetne alkalmazni motorozását, hogy a futam első felében, mily gyönyörűen támogatta Lorenzót, majd hogyan rabolt pontot Pedrosától.
Joggal kérdezhetik, miért írom ezt másodszor? Érdekességképp említsünk meg néhány tényezőt. Igaz, Lorenzo és Marquez sérült (bár ilyen sérüléssel röhögve gyorsabb lett volna, egy két versennyel ezelőtti Rossinál), de Rossi mégis úgy motorozik, ahogy utoljára három évvel ezelőtt láttuk. Gyakorlatilag mindenkit lemosott a pályáról, élvezet volt nézni versenyzését. A kérdés jogos: Miért pont most, miért pont akkor, amikor Jorge lesérül? Feladata volt, hogy a huszonötöt bezsebelje? Az ellenvélemény is jogos lehet. Rémeket lát, aki így gondolja, hiszen akkor Crutchlow nem előzhette volna vissza Lorenzót.
Erre a kontra mindössze annyi, hogy Lorenzo, jelen fizikai állapotában képtelen lett volna utolérni Pedrosát és Marquez-t, nem beszélve arról, hogy sokkal biztonságosabb volt őt megelőzni. Crutchlow, ha úgy tetszik embertelen precíz munkát végzett, feltámogatta a spanyolt a negyedik helyre, hátulról védte, majd amikor összekalapáltak egy megnyugtató előnyt, magára hagyta, és üldözőbe vette a Hondákat, további pontrablás céljából. Ha tetszik, ha nem, a Yamaha azt leszámítva, hogy boldoggá tett kismilliónyi embert, tökéletes haditerveket megszégyenítő precizitással mérte fel verseny közben a lehetőségeket, és használta ki azokat a lehető legjobban.
Ehhez természetesen szükség volt egy olyan őrültre, mint Lorenzo, egy olyan villámgyors ürgére, mint Rossi, meg persze egy Crutchlow-ra is. Kapaszkodjanak meg, Lorenzo kettő pontot veszített Pedrosával szemben. Persze a végső kérdés jogos lehet. Mikor fog győzni Rossi ismét? Ha erre megkapjuk a választ, az lesz a pont, amikor tényleg tisztábban láthatjuk a kialakuló erőviszonyokat.
Végeredmény
1. Valentino ROSSI ITA Yamaha Factory Team
2. Marc MARQUEZ SPA Repsol Honda Team
3. Cal CRUTCHLOW GBR Monster Yamaha Tech 3
4. Dani PEDROSA SPA Repsol Honda Team
5. Jorge LORENZO SPA Yamaha Factory Racing
6. Stefan BRADL GER LCR Honda Team
7. Alvaro BAUTISTA SPA GO&FUN Honda Gresini
8. Aleix ESPARGARO SPA Power Electronics Aspar