Ördögtől való a motoros gyerekülés?

A szülő félti a gyerekét, és ez alól a motoros szülő sem kivétel. Sokan szeretnék megosztani a gyerekkel az élményt, de nem biztos, hogy még olyan felelősségteljes, hogy megmaradjon a motoron. Ha mégis az, akkor nem biztos hogy megvan a megfelelő fizikuma, és emellett még a KRESZ sem engedi, hogy felüljön, ha nem ér le a lábtartóig a lába. Ilyenkor jöhet szóba a fent említett oldalkocsi, ami manapság nem sláger a motoros piacon, vagy egy 1959-es IWL Berliner, amihez rendelhető extra volt a motoros gyerekülés.

A motoros gyerekülés létező termék, egyszer-egyszer felmerült már Totalbike-on, mint kérdés, meg is osztotta az olvasókat. A motorozás alapból egy veszélyes üzem, de a fejlettebb országokban akkor miért olyan elfogadott a gyerekülés? Az elv nagyon hasonló a biciklis gyereküléséhez, azonban a méretekhez és a teljesítményhez mérten a kialakítás és természetesen a gyermek öltözete is komolyabb.

Eleinte nagyrobogókra szánták, de a jelenlegi gyereküléseket már szinte bármire rögzíthetjük biztonságosan. Ezzel természetesen a mérnökök nem a szupersport vagy krosszmotoros közönséget célozzák, de egy nagyobb testű túramotorra ugyanúgy felszerelhető mint bármelyik ötvenes robogóra. Magyarországon nem ilyen egyértelmű a helyzet. Amellett, hogy a KRESZ itthon tiltja az utas szállítást segédmotoros kerékpáron vagy kismotoron, a gyermekszállítást sem engedélyezi. Ellenben rendszámos motoron már más a helyzet.

Pető Attila KRESZ-professzortól megtudtam, hogy elavult az erre vonatkozó szabályozás, ugyanis motoron utas akkor szállítható, ha biztonságosan meg tud kapaszkodni, leér a lába az erre kialakított lábtartóra, és képes ügyelni a saját biztonságára. A motoros gyerekülés ezeket a dolgokat hivatott kiegészíteni, illetve segíteni. Miután az ülést megfelelően rögzítettük, a gyerek a lábát bele tudja tenni egy hámba, ami rögzíti a lábát, és ha gond van, azonnal ki tudja venni. Az ülésen bármikor tökéletesen meg tud kapaszkodni, illetve nem tud lecsúszni egyik irányba sem a motorról. Azonban a szabályozás ezt mégsem követi. Amikor elkészült az erre vonatkozó paragrafus, a motoros gyerekülés valószínűleg még gondolati szinten sem létezett, viszont amikor kitalálták és elkezdték széles körben kínálni, nem igazították hozzá a szabályozást.

A közlekedési hatóságot is megkerestem a kérdéssel, és mint kiderült, ugyan a használatát nem tiltják, viszont az utas lábának mindenképpen le kell érnie a motor lábtartójára. Ezzel lényegében engedik is a gyerekülés használatát, meg nem is, hiszen épp azért van rá szükség, mert a gyerek lába nem ér le, viszont amikor meg már leér, felesleges ülésbe ültetni. Azonban az tény, hogy a gyerekülés segíti őt fennmaradni a motoron erős gázadásnál és nagy fékezésnél.

Hogy eséskor mi történik, az függ az ülés kialakításától is. Egyik motoros gyerekülésen sincsen biztonsági öv, így a gyerek nem marad a motoron esés után. Az oldaltartáson kívül nincs más szerepe, és ha balesetnél a gyerek elengedi a kapaszkodót, ugyanúgy leesik a motorról, mint a vezető. Itt nagyon helyzetfüggő, hogy ez pozitív vagy negatív.

Németországban sokan használják, mert ugyan nem kötelező, de ajánlott, mivel biztonságosabb. Ott a szabályozást igazították hozzá, és ha mondjuk a gyerek lába nem ér le a tartóra, például egy nagyobb testű túraendúrón, akkor elfogadják a gyerekülés saját lábtartóját. A hivatalosan, minősítéssel ellátott motoros gyerekülésként árult eszközök - nem az otthon barkácsolt kísérletek - teljesen elfogadottak.

A megvásárolt üléshez kapunk egy papírt, ami igazából egy útmutató a használathoz, illetve egy TÜV tanúsítvány.  Ebben az is benne van, hogy milyen típusú motorokra, hogyan lehet felszerelni. Egészen széles a skála, de hirtelen csak egy Suzuki GS500-at és egy Malaguti Madison nagyrobogót találtam otthon, hogy kipróbáljam. Cirka másfél perc volt felszerelni a robogóra, ha minden pántot végállásba engedek, akkor akár kettő is lehet. Megkönnyítette a dolgomat, hogy az ülést egy zsanér rögzíti a motorhoz, így azt elég volt fél kézzel tartani. A GS500-ra ezért volt több idő feltenni, mert az ülést és a gyerekülést is fognom kellett, miközben a hevederekkel zsonglőrködtem. Ennek ellenére ezen sem tartott tovább a felszerelés öt percnél, viszont külön meglepett, hogy a lábtartó különálló alkatrész.

A lábtartó ugyanolyan sűrű szövésű, kemény szövetből van, mint az autók biztonsági öve. A pántok kisebbek és vékonyabbak, ennek ellenére legalább olyan masszívnak érződnek és semmi rugalmasságuk nincs. Maga az ülés egy puha, rugalmas  műanyagból van, aminek az alját pont annyira ívelték meg, hogy minden ülésre tökéletesen ráüljön. A háttámla elég egyenes, és amikor a GS500-ra tettük fel, furcsán előre dőlt, ami eleinte nekem furcsa volt. Láttam benne ülni az öcsémet, de csak a Malagutin, ahol teljesen egyenes háttal ült, és nem panaszkodott, hogy kényelmetlen lenne. 

Utólag visszaemlékezve soha nem bírtam megmaradni a gyerekülésben, mert egyféle pózban ülni benne órákat akkoriban maga volt a horror. Később a kemény hungarocell ülésmagasító se lopta be magát a szívembe, alig vártam, hogy ezeket elhagyhassam amikor autóba ülök. Azóta biztosan fejlődtek és kényelmesebbek lettek, de alapvetően ami az emberek biztonságát szolgálja az nem feltétlen kényelmes vagy szabad – valamit valamiért. Egyébként érdekes hogy nem csak gyerekek számára ajánlják, hanem kis termetű felnőttek számára is. Több méretben létezik ez a konkrét ülés  is, de nyilván van egy minimum korhatár, amit alatti használatot a gyártó sem ajánlja.

Magyarországon egyetlen helyet találtam, ahol ilyet árulnak, ott viszont nem gyerekülés, hanem segédülés kis termetű nőknek néven futott. Itt 60 ezer forintot kértek érte, Németországban 130 eurótól (42 ezer forint) válogathatunk egészen 250 euróig (81 ezer forint). Az itt bemutatott, apám által (Németországban) használt Stamatakis márkájú ülés nagyjából 150 euróért, azaz cirka 48 ezer forinttért lehet a miénk minden tartozékával.