Fotelszakértés: a Bajna és Héreg közötti kettős motorbaleset

2023 augusztus 14-én kijózanító baleset történt a Budapesthez közel élő motoros élet talán legfontosabb helyszínén, a Bajnát és Héreget összekötő 1119-es közúton. A 47°38'08.4″N 18°33'37.8″E koordináták alatt található híres halálkanyar után a Bajna felé vezető következő jobbost a megengedett sebességhatár közel kétszeresével kezdte meg egy motoros. Nem lesz szimpatikus, amit leírok, mégsem valamiféle felmentésnek szánom, de a jogszabályok értelmében a tempó kimagasló, azonban aki valójában is járt már az útszakaszon, az tudja, hogy a helyszínen ez nem kiugró, és nem is kezelhetetlen.

Hogy tiszta legyen: a balesetet okozó motoros nyilvánvalóan hibázott akkor, amikor nem megfelelő tempót választott. Az Ügyészségnek pedig meg kellett határoznia egy objektív okot akkor, amikor a baleset körülményeit vizsgálta. Mégis azt gondolom, hogy beszélnünk kell erről, mert a megállapított 85-90 km/h egy olyan sebesség, ami sokunk kijelzőjére oda lesz még szögezve ezelőtt a kanyar előtt. És nem csak motorral.

És miközben a közlemény, valamint az abból dolgozó sajtó kifókuszálja a gyorshajtást, elsikkad a baleset másik két összetevője. Merthogy ez egy minimum háromtényezős baleset volt, és minden motoros tapasztalatom, az összes kilométert, az összes tréninggel töltött percet felteszem rá, hogy ha csak az egyik nem áll össze az okozó szemszögéből, akkor ez a súlyos kimenetelű baleset nem történik meg.

Az első kimaradt tényező a kanyarív helyes megválasztása. Az Ügyészség által felrakott alábbi videón jól látszik, hogy a balesetet okozó motoros nem volt teljesen fogalmatlan és látott már motort közelről, alapinformációi pedig voltak arról, hogy honnan kellene egy kanyart megkezdeni.

A motoros segítőkörök elhagyása után a jobbos kanyarra készülve kihúzódott a sávja bal szélére, vagy mondjuk úgy ívkülsőre. Magát a kanyart viszont elsiette. Ha kikockázod a felvételt, akkor nagyon jól látszik, hogy már magának a kanyarnak a megkezdése előtt elkezdett a kanyar felé mászni. Ezt még érzékelte, és bár a mozgása darabos lett, visszavett, majd a korrigálás után ugyanazzal a lendülettel megint elsiette, azaz még mindig túl hamar kezdte meg a kanyarodást. Ettől aztán a kanyar belső ívéhez közel, jobb szélre húzódva próbált kanyarodni, ezzel rontva a saját látási és korrigálási lehetőségeit, illetve nehezítve a kanyar bevételét. Szerencsétlen helyzet, hogy ennek a kanyarnak a második harmadában van egy törés.

És itt jön a harmadik tényező, az ijedtség. Most ezt nem ilyen shamingből mondom, szerintem mindenkinek beszorult már a zabszem, amikor valami elkezdett nagyon hirtelen történni a motoron. Az ügyészségi leírás és a videó is azt támasztja alá, hogy a törésponton a hibázó motoros szemszögéből nagyon gyorsan elkezdett közeledni a kanyarív belső oldala, azaz a felezővonal. Sajnos természetes emberi reakció, hogy a hirtelen fellépő veszélyforrásra irányítjuk a figyelmünket, ahelyett, hogy azt a célt követnénk tovább, amit el akarunk érni. És akkor felbukkant a szemből, saját sávjában érkező motoros is. Márpedig egy 70-100-zal érkező 250-300 kilogramm össztömegű rohamszekeret extrém veszélyforrásnak érzékel az agyunk. Ezt nagyon nehéz tudatosan kezelni.

Tehát az első mentési pont az lehetett volna, ha a motoros az agyára érkező ösztönös inger ellenére nem néz ki a kanyarból, nem veszít időt, és hidegvérrel kihasználja a rendelkezésére álló tartalékot. A dőlésszögben még bőven volt, és a tükörben látható motoros testhelyzete is arra enged következtetni, hogy a motor vezetőjének helyezkedésében is. Marquez például biztosan így mentett volna. Az ő képességei, reakcióideje és a pszichopátia határait súroló személyiségjegyei viszont nem állnak mindannyiunk rendelkezésére.

A második mentési pontról a közleményben leírtak alapján, és a videó együttes elemzésével tudunk következtetni. Mint írják, a kanyarban a motoros tempója 65-70 kilométer/óra sebességre csökkent. Az ügyészségi szakértő, és a videó is megtámasztja, hogy ennek következtében a motor dőlésszöge a függőleges irányába változott, azaz felegyenesedett. Ilyet a megdöntött motorkerékpár jellemzően az első fék használata során csinál, magyarul a hibázó motorosunk ijedtében rámart az első fékre, ami többnyire egyenes út a szembe sávba. De egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül: ha a motoros tudatosan nagyobb erővel dönti a motort, azzal tudja ellensúlyozni a fékezés felegyenesítő erejét, de ez már a motorkezelés felsőpolcos szintje, aminek már a szabályozott körülmények közötti gyakorlásához is gatya kell.

Igazán szomorú, hogy ennek az ügynek a vége súlyos, mint a betonkocka. A vétlen motorosnak maradandó sérüléssel kell élete hátralevő részében együtt élnie, pedig csak elment motorozni, mint bármikor máskor. Jó lenne valami általános érvényű igazsággal summázni a látottakat. De nincs ilyen. A motorozás összetett műfaj, én pedig meg sem próbálok úgy tenni, mintha nem lenne a része, hogy időnként megnézzük, nyílik-e már a pofonos láda. Szóval mielőtt elítéljük a baleset okozóját – aminek nem egyenes következménye a felmentés – gondoljuk már végig, hogy az elmúlt 2-3 évben volt-e olyan helyzet, amikor azt mondtuk magunkban, hogy de jó, hogy nem jött szembe senki? Nekem volt.