2003 óta tart össze jóban-rosszban a Magyar Riga Motoros Klub népes tagsága, akik a huszadik születésnapot Dunavarsányban ünnepelték.
Miközben világszerte emberek milliói vágynak Porschéra és Ferrarira, álmodoznak Supráról és költik a spórolt pénzüket BMW-re, van itthon egy összetartó közösség, akik nem félnek a kihívásoktól, akiknek nem szegik kedvét konstrukciós hibák, akiknek a presztízs csupán egy francia eredetű szó és akiknek egy örök emlék többet ér a kényelemnél. Ők a Magyar Riga Motoros Klub tagjai, 2003 óta alkotnak egy közösséget, és mindent megtesznek azért, hogy ennek a rosszemlékű szovjet motorcsaládnak a nagy számban fennmaradt példányait karbantartsák, és megmutassák, hogy kitartással és lelkesedéssel kevésből is lehet sokat kihozni.
Kiss Péter, a hekkertámadás miatt átmenetileg honlap nélkül maradt, Facebookon továbbra is aktív klub elnöke menthetetlen veterános, szerteágazó baráti körét, kazalnyi tapasztalatát és életre szóló emlékét a Rigának és a klubnak köszönheti. A honlapot és magát a klubot is azért hozta létre Osváth-G. Péter, hogy hasznos információkkal segítsék azokat, akik még a 2000-es évekre sem tagadták meg a Rigákat és leszármazottaikat. Ők is meglepődtek, hogy rajtuk kívül ilyen sokan veszik motorszámba ezeket a lenézett gépeket. Nem csak itthon, az egykori gyártó országban is ismerik a csapatot, és gyakran kérnek tőlük segítséget.
Húsz év alatt persze nem csak infókat, hanem motorokat is gyűjtöttek, van olyan, akinek már 40-50 darabos a kollekciója, és azok sem váltak meg életük első járművétől vagy a szüleiktől örökölt emléktárgytól, akik azóta sokkal szebb, erősebb és drágább klasszikusokba ültek. Az elmúlt években sokat változott a piac, egy gyári állapotú Rigáért akár 200-300 ezer forintot is el lehet kérni, és előbb-utóbb meg is adják érte. Sosem lesz egy Simson kategória, de ahhoz képest, hogy annak idején sokan örültek neki, ha valaki megszabadítja őket a pokolba kívánt mopedjüktől, tapintható a fejlődés.
Az ötvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig létezett márkának és almárkáinak szinte az összes modellje felvonult, és meglepően kevés volt a restaurált darab, jellemzően eredeti állapotú gépekkel érkeztek a klubtagok. Néha kissé kopottas, de gyári állapotuk főleg annak köszönhető, hogy a Rigák és a Verhovinák újkorukban sem számítottak korszerűnek vagy jó minőségűnek, tartós használatuk kihívás volt, évtizedek alatt is nehéz volt tönkretenni egyet. Feltűnő, hogy még a korabeli gumik mintázata sem kopott, és oldalfaluk sem repedezett... A veteránosok számára egy ilyen patinás lelet igazi kincsesbánya.
Lelkesedésük az elmúlt két évtized legtöbb jelentős veterános eseményére eljuttatta őket, és maguknak is szerveztek néhány emlékezetes programot, például egy lábon megtett ausztriai kiruccanást. Az embert és gépet próbáló megmérettetés után a dán Jolly Cola marketingesei megkeresték a klubot, hogy az internetre felkerült fotójukat reklámcélokra használnák fel. Így történt, hogy a Válaszd az eredetit! feliratú plakátokon egy magyar srác, egy szovjet motorral hasított egy ausztriai erdei úton.