Kinek van igénye a masszázsfotelre és pókerasztalra egy motorkiállításon? Panaszkodna valaki, ha nem lenne csónakmotor vagy BMX bemutató?
Szorgalmas vagyok, már hetedik éve látogatom a Budapest Motor
Kiállítást. Mikor távozva a jövőre gondolok, újra és újra megfogadom,
hogy legközelebb tömegközlekedem, vagy motorral jövök ki a showra.
Valami vagy valaki mindig keresztbetesz, ezért idén is négy keréken
érkeztem az Albertirsai útra. A kiállítás feletti szakmai lelkesedést
már a lovinál lehűti a parkolási krízis réme. Talán még sosem láttam
olyan korán a döglődő kocsisor féklámpáit, mint idén: biztos voltam a
rendezvény sikerében.
Jövőre újra számolni fogom, idén a bejárattól
1014 lépés távolságra sikerült a kocsimat egy padkára
feltornázni. Vasárnap, flangáló családok, sokan időzítették
látogatásukat a rendezvény zárónapjára. A szervezésre nincs panasz, a
bejutás gördülékeny. A pavilon mellett valamelyik hős streetfighterünk
égeti a gumit, kokszként szívják részecskéit a kerítésre tapadók.
Mintha egy új, üvöltő állat érkezett volna az állatkertbe. Az
embermagasságban körbekerített tenyérnyi aszfaltdarabra rápillantani is
lehetetlen:
a tolakodva bámulás a magyar családmodellhez tartozó
extra.
A csarnokba lépve azonnal nagylátószögre állítom szemem, kész vagyok
befogadni a sok motor látványát. Pulzusom emelkedik, fényképezőgépem
keresőjét már ott érzem szemöldökömnél. Aztán jobbra tőlem belerondít a
képbe az új magyar kényszerképzet. Nincs mit tenni, pókernemzet ez,
vagy mi a fene, hát persze, hogy
a motorkiállításon bágyadtan mosolygó krupiénak kell fogadni az
embert. Legyintés, hisz a jó kávénak is lehet zacc az alján,
pislog tovább az ember. Nem gond, ha kihozzuk nagymamát a szakvásárra.
Lefogja Pistikét, amikor apuka a három éves fizetésével egyenértékű
„sópperre“ felül, és anyuka a fél megapixeles mobillal fotóz. Családi
rendezvény, ennek ez a szépsége. Nagymama odaadó felügyelete sem marad
jutalom nélkül: a gondosan kirakott masszázsfotelek ellazítják a reumás
hátat. Nem is nagyon sietnek a nyugdíjasok, a kilátás nem rossz, igaz,
a hostesslányok erre már nem járnak.
Kicsit próbálom magam összeszedni és a motorokra koncentrálni.
Egy pillanatra megállok valami dísz árnyékában, hogy legalább a fényt
lemérve a fotózásnak nekikezdjek. Aztán felnézek, mi is az a bődületes
valami, amit támasztok. Ja, ez egy csónakmotor. Nocsak, az apróság vagy
harminc centivel magasabb nálam. Ez legalább belső égésű, értem én, a
magyar privát anyahajó-tulajdonosok nagy százaléka motorozik, muszáj
nekik is kedveskedni.
Az apró gáncsoknak vége, már a pavilon főutcáján vagyok, semmi
sem választhat el a motoroktól, robogóktól és quadoktól. Látom a sok
lelkes bikert, elkapom történeteik foszlányait. Figyelem csalódott
arcukat, ahogy céltudatosan átvágva mindenen meglátják álmaik motorján
a feliratot, hogy
ráülni tilos. Riasztó közlés, nincs benne a kérés
finomsága, óvatoson járják körbe a fiatalok. Mondhatnám nekik, hogy
Bécsben már ráültem, kényelmes ám, talán a lábtartó van nagyon hátul.
Felesleges, inkább továbbmennek ők is, én is, van még itt gép, vannak
mosolygó kereskedők.
Mind a négy japán itt van, szinte teljes modellpalettával a fényes,
jól kivilágított térben. Van olasz, van angol, itt van India, Kína és
Németország sem maradt távol. Az oroszok a spájzban vannak a
Vásárközpont helyett, igaz a Guzzit is hiába kerestem, mintha távol
maradt volna, vagy teljesen beárnyékolta valamelyik sisaknagyker
standja. Kiegészítők, modellek, nadrágok – minden ott volt, az
érdeklődésből ítélve vevőbarát akciókkal a rendezvény idejére.
Legnagyobb sikere Talmácsinak van, aláírásáért hosszú
sor kígyózik.
A belépőjegy egyben sorsjegy is, nagyméretű urna nyeli el a cetliket
a Harley standján. A fődíj is egy ilyen USA „vékettes“, gyűlik is a sok
név a plexiládában. Elhomályosult tekintetek mindenhol, a HD sokakban
megmozgat valamit. A hozzáértők oltárként nézik a szerelőállványra
rögzített dirt-track Sportsert, kétségtelenül a Budapest Motor
Kiállítás egyik legszebb darabja.
A betörő napfényben fürdőzik néhány veterán, valamelyik teljes
pompában, mások eredeti állapotban. Sajnos egy kordonnal körbevett
területen vannak, mohó tekintetemmel nem tudom körbejárni őket. Itt
sokan megpihennek, a több évtizedes technika mindenkit jótékonyan
megfékez pár percre.
Állítólag van valami Action Dayz is. Többen átpillantanak a
szomszéd csarnokba, ahol néhány kiállító veszi körül a hatalmas
BMX-pályát.
Bőgatyás kamaszok betyáros trükköket nyomnak. Másokkal
együtt én is visszafordulok, ezt a kétkerekűt tekerni kell. A szpíker
affektáló hangja még a szabad levegőn is hallatszik, igaz, neki sem
lehet könnyű egész nap idegen nyelvű trükk-kombinációk neveit
hajtogatni.
Zárónap ez. Azok arcán, akik dolgozni jöttek ki, már látszik a
fáradtság. Öt napja megy a nyüzsgés, inkább csomagolnának. Mindent
láttam, a fotelba inkább nem ültem, ideje otthon folytatni a vasárnap
estét. A kapuknál mindenki elborzad egy pillanatra, a kaotikus parkolás
után itt az ideje megtalálni a kocsit. Persze, jövőre is jön mindenki,
ahogy idén is több, mint negyvenezren. Addigra talán
az új Pannónia sem városi legenda lesz csupán, és az
évek óta tervezett parkoló is levág az 1014 lépésemből.
Az oldalról ajánljuk
- Hírek
Frissítette a BMW az F 900 R-t és az F 900 XR-t
Fejlesztett futómű, célzott ergonómia és kisebb tömeg a 2025-ös frissítés középpontjában.
- Hírek
3 hónapon belül 2 visszahívást kaptak a hibrid Kawasakik
Komoly probléma miatt hívták vissza a Z7 Hybrid és Ninja 7 Hybrid modelleket, ráadásul ez rövid időn belül a második akció.