Elmegyünk a versenyre, vagy begurulunk a találkozó kapuján: hogy mi van a környéken, gyakran el se képzeljük. Pedig milyen csodálatos dolgok várnak ránk a tisza-tavi régióban!
Csak nyernénk vele, ha a motoros programokat összekötnénk egy kis kalandozással. Meglepő módon a Magyar Turizmus Zrt próbálja felnyitni az utazók szemét, végre nekik is feltűnt, hogy a belföldi turizmust legaktívabban talán a motorosok űzik. A Speed Riders tíz éves munkája nem volt eredménytelen, a kunmadarasi gyorsulási versenyek mostanra annyira kinőtték magukat, hogy a térség kiemelt turisztikai látványosságának számítanak. Számoljuk csak meg, azok közül, akik a „kunmadárra” motoroznak, hányan néznek körül? Megérint valakit a Tisza szépsége? Sajnos még bennünket, újságírókat is hidegen hagy a lehetőség: csupán egymagam éltem az invitálással, hogy ne egyből a reptérre motorozzak, hanem elfogadva a Magyar Turizmus Zrt. meghívását, körülnézzek a környéken.
Két órás tisza-tavi csónakázás volt a jutalmam. A két Akrapovic dörgése után jól esett a csend, öröm volt látni és hallani a madarakat. Réti sas, kormorán, gémek a levegőben, hódok rágása a parton, náddal kontúrozott vize a Tiszának – amíg a motor kifújta magát a kikötő őrzött parkolójában, én biológus vezetőmet hallgattam. Gyorsan megindult lefelé a nap.
Csillagász barátom riasztott, hogy április 30-ára várható az évtized legerősebb sarkifénye, nyalábjai még a mi égboltunkat is díszíthetik. Fényképezőgéppel a nyakamban zsizsegve vártam a jelenséget, már a helyét is kinéztem, hova tolom a tesztmotort, hogy az év fotóját elkészítsem. A termálhotel alkalmazottjai lelkesen asszisztáltak volna a motor partra tolásában, ők maguk ajánlották fel, hogy a parti díszlámpákat is leoltják, ne legyen semmi, ami az expozíciót megzavarja. Az ég persze beborult, a várt sötétedés nekem álmot, Tiszafürednek esőt hozott. A nagy fotó elmaradt, reggel tócsák és a friss levegő emlékeztettek az éjszakai zuhéra.
A szervezők biztosan nem aludtak túl mélyen, mikor meghallották az eső kopogását, de reggelre igazi motorosidővel indult be május hava: már kilenckor elkezdtek megtelni a kunmadarasi reptér parkolói. A Honda Motoros Majális alapos nyújtózás a műhelyben töltött hónapok után, sok az új motor, türelmesen sorakozik mindenki, hogy a rajtvonalhoz állhasson. Junior 50, 125,Szoci,Qvad, Supermoto Street 400, Street 600, 750-900, Old.Top, Street 1000, Street 900+Top, D 1000 Plusz, ModiTwin, Superstreet és Competition kategóriákban zajlott előbb a kvalifikáció, majd maga a verseny. Párosával indultak a motorok: suhanásuk tiszavirág életű izgalom – a száguldás másodpercek alatt véget ér, évről évre jobb időket futnak a versenyzők.
A pályarekord idén ismét megdőlt, ám a csúcsot nem motor, hanem Pat Schöfer topmethanol dragsterautója döntötte meg. A 3500 lóerő hangrobbanásként és elmosódott foltként van jelen, mire mozdulna a nyak, már nyílnak is az ejtőernyők, a levegőben ott rezeg az üvöltés, a dobhártya agyunkba horpad. Csak két fekete csík marad az aszfalton, és a viszonyítás: nem is olyan hangosak ezek a versenymotorok.
Hadnagy Józsi évek óta bámulatosan vezeti a műsort, a laposabb perceket is képes kitölteni. Akik mégis megunják a tribünön bambulást, választhatnak a programok közül. Lánctalpasozástól streetfighter show-ig minden van. Hidi Mikiék füstgépként égetik a gumit, Mókus már megint profibb, és egyre több a feltörő fiatal. A parkoló dugig tömve, szépen megfigyelhetők a legújabb divatok. Egyértelmű, hogy a király az, kinek motorjára BMX-ek módjára kilépőket szereltek. Colos cső és billet alu, mindkét véglet jelen van a sok wannabe stuntrider gépén, remélem, egyikük sem akarja kipróbálni, vagy legalább nem közúton.
Délután négyre nekem már sok volt a nyüzsgés: vagy félezer kép a gépben, hosszú még az út, nem vártam meg a végeredményeket. Néhány kilométerrel odébb, a Tisza partján még társamul fogadtam egy erdeigombás-velős pacalt. Jó kis majális volt. Jöttem is, láttam is, valakik győztek is, igaz, kedvencem, Magyarország leggyorsabb lánykája, Matusik Andrea a moditwinben csak második lett.