Tisztelt Totalbike!
Motorvásárlás előtt állok, ezért fordultam hozzátok. Ez lenne az első igazi motorom, előtte csak robogóim voltak 50 és 125ccm-sek. Két kiszemeltem van a Kawasaki Ninja 250R és a Hyosung GT250R.
A 125-ösöket elvetettem, mert mindenképpen négyüteműt szeretnék az alacsonyabb fenntarthatóság miatt, de nem szeretném egy-két éven belül lecserélni, a 15 lóerő pedig elég kevésnek hangzik pláne, ha utassal közlekedek.
A szívem a koreai csodához húz a kinézete, a hangja és a motor karakterisztikája miatt, de engem most az észérvek érdekelnének. Gondolok itt a megbízhatóságra, a tartósságra, a használhatóságra és az alkatrészellátásra, alkatrész árakra. Ezekben melyik motor a jobb választás?
600 maximum 700e forintot tudnék költeni a vásárlásra, ami a Hyo-hoz elég, de tisztában vagyok vele, hogy a Ninja tulaja ennyiért szóba sem áll velem. Tulajdonképpen félig már döntöttem a GT250R mellett, csak megerősítésre várok.
Ha ezt nem kapom meg, akkor jöhet szóba a kis Ninja, de ez esetben bővíteni kell a motorvásárlásra szánt összeget. Röviden, ha megbízható, tartós motor és jó az alkatrészellátása a Hyo-nak, akkor fejest ugrok, ha viszont a Ninja sokkal jobb és megér kb. + 200e Ft-ot akkor még várok inkább egy picit.
Kérem, segítsenek dönteni!
Tisztelettel: Renátó
Kedves Renátó!
Válaszomban nem csak kétszázötven köbcentis motorkerékpárokat fogok ajánlani, de ígérem, egyetlen kétütemű sem lesz a felsorolt típusok közt.
Felhívtam Kutrich Zsombor motorversenyzőt, aki egymás után két évben is Hyosung GT250R-rel indult a 24 órás megbízhatósági versenyen. Zsombor profi motorszerelő, egy ideig a márka importőrénél dolgozott, így a tőle származó információkat irányadónak tekinthetjük.
A legjobban sikerült Hyosung blokk a kettőötvenesé, állítja ő. Alapjaiban a Suzuki Intruder 250-nel egyező konstrukcióról van szó, azzal a különbséggel, hogy a lég-olajhűtésű V2-es a Hyosungban 11 ezret forog, és harminc lóerő körüli teljesítményt ad le. A GT-R váza sem a koreaiak fejlesztése, az a GS500-éval egyezik. Nem véletlen hát, hogy ennyire nagynak tűnik ez a motor a kategóriatársaihoz képest.
Zsombor szerint a GT250R erős igénybevétel esetén is nagyon strapabíró szerkezet, így vásárláskor csak a szokásos baleseti nyomokra kell figyelned. Érdemes kipróbálni a meghibásodásra hajlamos elektronikus műszerfal összes funkcióját is. A mechanika, beleértve a futóművet és a kormánycsapágyat, kicsit gyorsabban fogy mint a japán gépeken, például hamarabb kezdenek ereszteni az első teleszkópok, de minden alkatrész kapható az importőrnél, és az árak sem vészesek.
A csupasz verzió műszerei mechanikusak, és bár nem pontosak, ritkán romlanak el, ráadásul a csupasz GT250N egyszerűbben is szervizelhető.
Ha rendszeresen olvasod a Totalbike-ot biztosan feltűnt, hogy kollégánk, Papp Tibi évek óta egy régi Honda VT250FN Xelvis-t hajt. Jóllehet a motor a kilencvenes évek derekán készült, Tibi eddig nem bánta meg, hogy kifizette érte a körülbelül 350 ezer forintos vételárat. Azóta csak kopó-fogyó alkatrészekre költött, és állítja, a Xelvis több szempontból felülmúlja modern utódait. A VT250 sorozat blokkja érzékeny az olajcsere-intervallumok betartására, de ha minden hatezredik kilométer után elvégzik rajta a szükséges karbantartásokat, sokáig megőrzi élénk karakterét, és hondás precizitását.
Mivel most kevés eladó Xelvist hirdetnek, javaslom, bővítsd a keresést a VTR250-nel is. A Ducati Monster-szerű Hondában ugyanaz a blokk található mint a Xelvisben, illetve a Spadában. A régebbi típusok erősebbek voltak, az újabbak pedig alkalmazkodnak a korlátozott jogosítványkategória előírásaihoz. A legújabb, hivatalos importőr által behozott VTR-ek befecskendezősek, de ezek többe kerülnek, mint amennyit te most motorra szeretnél költeni.
A Red Baron titkos favoritja a Honda Jade 250, a szép kidolgozású, soros, négyhengeres naked bike. A CBR250RR szupersport motor blokkjával gyártották, vezérlés-hajtása fogaskerekes, teljesítménye negyven lóerő körüli. A konstrukció állítólag olyan jól sikerült, hogy a Jade egyes példányai közel százezer kilométert megtettek már, nagyjavítás nélkül. Persze csak óvatosan, egy ilyen pörgős motorra nagyon oda kell figyelni, aki barbár módon bánik vele, belátható időn belül képes elpusztítani. Ekkora méretben a sornégyes elrendezés megszokást igényel, egyfolytában váltogatni kell, de egy próbát talán a Jade és utódja a Hornet 250 is megér, bár nagyon ritka motorokról van szó.
A Kawasaki Ninja 250R elődje a ZZR250, az pedig a GPX250R utódja. Ezek az egyszerű felépítésű, zakatolós sorkettesek nagyjából ugyanazt az élményt nyújtják, de a régebbiekért már sokkal kevesebb pénzt, 500 ezer forintot, vagy kevesebbet kérnek, mint a most is kapható Ninja 250R-ért. A Kawasaki magyarországi műszaki igazgatója azt mondja, a konkrét példány állapota döntő, ezért érdemes bevinni a kiválasztott motort valamelyik márkaszervizbe, ahol akár ingyenesen is átvizsgálják. A kis Kawasakit, megjelenésekor a Totalbike is tesztelte, kattints a részletekért.
Árpád szerint tégy egy próbát a Suzuki Goose-zal, ha keveset autópályázol, nem szállítasz utast és vonzanak az apró, egyhengeres café racerek. A Goose a DR250, illetve a DR350 blokkjával készült, szintén a kilencvenes években. Teljesítménye 30, illetve 33 lóerő, karaktere meglepően élénk, tehát érdemes próbát tenni ezzel a Suzukival is, ha amúgy nincs kifogásod a stílusa ellen.
Remélem, a fenti típusok közt megtalálod azt, amellyel évekig boldogan motorozol majd. A kínálatot böngészve, egy bizonyos összeghatár, körülbelül félmillió forint fölött azt tapasztalod majd, hogy rengeteg 500 köbcenti körüli motorkerékpárt is kaphatnál a pénzedért.
A korábban már tárgyalt Suzuki GS500, illetve Honda CB500 típusoknak egyaránt létezett 34 lóerőre fojtott, német piacra szánt változata. Ezeket később, szervizben vissza lehet alakítani, miután megszerezted a megfelelő vezetési rutint. Így mindenképpen kevesebbet kell költened, és nem kell rövid időn belül új, erősebb motor után nézned.
Üdvözlettel: Zách Dániel