A tökei megsínylik, de nem érdekli

- Milyen érzésekkel érkezett ismét a TT-re? A tavalyi év sajnos nem sikerült valami jól.

- Kétségtelen, a sérülésem mindent hazavágott. Az elektromos TT Zero kategóriát ugyan megnyertem, de Seniorban csak hatodik lettem. A körülményeket tekintve nem rossz, de az elvártakat messze alulteljesítettem. Idén viszont nincs okom a panaszra, sokkal jobban sikerült a felkészülésem, hat napot teszteltem a TT Superbike motort, indultam Le Mans-ban, rengeteg időt töltöttem a csapattal, és sikerült visszaszereznem az önbizalmam is. Újra élvezem a versenyzést, ismét motivált vagyok, ebben nagyon sokat segített Julian, a főszerelőm, és a Honda.

- Van esélye a győzelemre?

Hogyne, ez természetes, de soha nem könnyű egyes rajtszámmal versenyezni, mindenki rád vadászik, és téged akar, rengeteg jó versenyző van a mezőnyben. Nagy győztesek, mint például Dunlop, Rutter, Anstey vagy Hillier, és nem szabad megfeledkeznem a Tyco motorokról sem. De felkészültem, várom a versenyeket, bízom benne, hogy ismét sikerülhet, hiszen tavalyelőtt, amikor egészségesen motoroztam, megnyertem a Seniort. Máig úgy gondolom, hogy a legjobb feltételekkel és a legjobb csapattal indulok. Ennek ellenére a TT elég összetett verseny, soha nem tudhatod, mit hoz a holnap, egyik nap úgy érzed, bármire képes vagy, másnap kételyek támadnak benned, de szerencsére most elkerültek a mélypontok, nem aggódok, a többit pedig majd meglátjuk.

- Mi a véleménye Michael Dunlop hirtelen döntéséről, mely szerint az utolsó pillanatban szakított a Yamahával, és átszerződött tavalyi csapatához, így ismét BMW-vel áll rajthoz (e rről később részletesen beszámolunk a hét folyamán)? 

- Teljesen egyetértek a döntésével, Michael nem egy tesztversenyző. Nem azért van itt, hogy motorokat fejlesszen, hanem azért, hogy a futamokat megnyerje. Persze hallottam a rengeteg pletykát, ami a közte és a csapata közötti nézeteltérésekről szól, de őszintén, nem tudom, hogy mi történt. Azt viszont tudom, hogy a sorozatos technikai hibák miatt nem érezte magát biztonságban a motoron, és egy ilyen versenyen ez a legfontosabb, tehát jól döntött. Egyedül a srácokat sajnálom, akik Michael csapatpólóit már csak féláron tudják eladni.

- Milyen adottságokra van szüksége egy versenyzőnek, ha a TT-n indulni akar?

- Mindenképpen tehetségre és magas tesztoszteronszintre. De nézd csak meg Josh Brookest, vagy Peter Hickmant, mindketten a brit Superbike bajnokságból jöttek, ahol teljesen más stílusra van szükség, mégis remekül megoldották a feladatot. Sokkal nyugodtabban, és kiegyensúlyozottabban kell motorozni a TT-n, mint egy sprintversenyen, ahol van harminc perced, hogy a legjobb légy. A versenyzés iránti alázat és szenvedély elengedhetetlen. Sokkal inkább múlik a mentális felkészültségen, mint a fizikain.

- Mit javasolna egy újoncnak?

- Sok szerencsét, egyebet nem tudok. Sokkal fontosabb egy jó csapat, és egy jól felkészített motor, mint a drága holmik beszerzése. Senkinek nem szabad elfelejteni, hogy a TT nem hajsza, mindenki szánjon rá időt, és ne akarjon rögtön a leggyorsabb lenni. Kifizetődőbb, ha fokozatosan gyorsulsz. Soha ne azért versenyezz a szigeten, mert fizetnek érte, hanem mert szereted, és ezt akarod csinálni.

- Versenyzőként mi a véleménye a szerencséről? A motorsport egy technikai sport, amelyben sokak szerint nincs szerepe a szerencsének.

- Tudom, hogy sokan ezen a véleményen vannak, és azt mondják, mindenki dolgozzon meg a saját szerencséjéért, de szerintem ez hülyeség. Annak ellenére, hogy technikai sportról beszélünk, igenis szükséged van némi szerencsére. Vannak dolgok, amelyek akkor is előfordulnak, ha a legjobb szerelők dolgoznak körülötted, jó a motorod, és mégis valami elromlik. Nem okolhatsz mindig valakit valamiért, vannak esetek, amikor nincs felelős. Az ilyen helyzetekben szükséged van némi szerencsére, hogy a végén te légy a győztes

- Soha nem érezte versenyzés közben, hogy vizelnie kell? Mégiscsak kétórás versenyekről beszélünk.

- A motoron nem, de a verseny előtti izgalom azért elrendezi a dolgokat, egymásnak adjuk a kilincset a WC-nél. Illatokat viszont rendszeresen érzek a motoron, még verseny közben is. A sült kolbász, a sör, a tudat, hogy a szurkolók vígan mulatnak, miközben motorozunk, mindig jó érzés. Persze az is előfordul, hogy néha megőrülök a saját izzadságszagomtól, annyira belebüdösödök a bőrruhába.

- A TT pálya meglehetősen huplis, néhány ugrató is van. Mennyire fájdalmas egy-egy ilyen becsapódás az öv alatti részen?

- Néha megsínylik a golyóim, nem tagadom, pedig elég kemények. Erre felkészülni sajnos nem lehet, van, amikor úgy beütöm a tankba, hogy legszívesebben sikítva állnék meg masszírozni, de erre nincs idő, menni kell. A Ballaugh Bridge előtt mindig igyekszem lassítani, hogy minél kisebb legyen a becsapódás, bár ez néha sajnos túl Evel Knievel-esre sikerül, akkor aztán kapkodhatok a levegőért. Volt olyan is, hogy ugrás után lefejeltem a saját szélvédőm, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, de szerencsére hamar visszazökkenek.

- Mik a jövőbeli tervei?

- Egyelőre nem tudom, attól függ, hogy sikerül az idei év. Huszonötödik szezonomat töltöm, nagyon hiányozna az egész. A motorversenyzés az életem része, imádom, amit csinálok. Meglátjuk, miként alakulnak a dolgok.

Annak az őrült Bitternek meg üzenem, hogy gyógyuljon meg, és térjen vissza mielőbb, lehetőleg sérülés nélkül.