Vége a nyári szünetnek, a hétvégén Brünnben újra összegyűlik a MotoGP mezőnye. Az elmúlt három hétben mindenki átgondolhatta, mit cseszett el, és mit nem. Bár furcsa és érthetetlen, de a közönség szinte naprakészen figyelhette a versenyzők magánéletét Instagram profiljukon keresztül.
Részben megszokott, részben ijesztő, hogy a kiszolgálás hibátlan. Tudjuk például azt, hogy Viñales Nicky Hayden sapkában yachtozott, a legnagyobb instahős, Scott Redding barátjával, Jasper Iwemával múlatta az időt Hollandiában – miután a német nagydíjon végre sikerült a bravúr, és közel egyéves felkészülést követően letette fejét az egyik kanyarban – Espargaróéknál esküvő volt, Rossi pedig végre újra ibizázhatott kicsit.
Dani Pedrosa pedig csendben, egy bejelentett visszavonulást követően, svájci lakhelyén tartózkodott, és a nyoni Paleo fesztiválon csápolt Lenny Kravitzre.
Marc Márquez is nyugalomban töltötte szabiját, kivéve amikor felpakolta, hogy öccse, Alex birkákat kerget kerékpáros edzés közben. Jorge Lorenzo pedig szokás szerint nem engedélyezett magának pihenőt, ehelyett szinte szétszaggatta Lugano fitnesztermeinek jelentős hányadát.
Fogalmam sincs igazából, hogy ezek mennyire fontos információk, de a tinédzser rajongók szempontjából igenis így válik fogyaszthatóvá a MotoGP, ilyen posztok miatt ülnek le versenyt nézni, és vásárolnak éves bérletet online, nem csoda, hogy a MotoAmerica, más néven amerikai gyorsasági sorozat úgy próbálja visszanyerni népszerűségét, hogy pályázatot írt ki a versenyzők között, ki gyártja a legjobb Instagram tartalmat.
A versenyzés ezzel szemben más, ott nem Redding a király, bár a hírek megsokasodtak körülötte, de nem eredményei miatt, hanem mert egy Aprilia tesztversenyzői pozíción kívül eddig nincs más ajánlata a jövőre nézve.
Talán kijelenthetjük, hogy félidőben Márquez uralja a bajnokságot, jelenleg negyvenhat ponttal vezet Rossi előtt. Voltak gyengébb napjai, még egy versenyen elszenvedett bukás is belefért, sőt az is, hogy Lorenzo feltámadását végigasszisztálja, ennek ellenére nincs nagy gondban. Az idei évad jelenleg úgy néz ki, Márqueznek mindegy a pálya és a gumi, nagy eséllyel megnyeri a futamot, ha végül mégsem, megnyeri a következőt. Az sem kérdés, hogy nem csak a motorja miatt. Ezzel nem azt állítom, hogy a Honda nem a mezőny legjobb motorja ebben a pillanatban, csak azt, hogy Márquez mindenki felett áll.
A Yamaha ezzel szemben úgy örült Rossi második helyének Németországban, mintha az a győzelmi trófeát szállította volna haza. A nyeretlenség tizenkilenc verseny óta tart, 1998 óta ez a leghosszabb. A harminckilenc éves olasz még így sem unja, a dobogóknak örül, és talán pont a tőle érkező súlytalan versenyzés lehet az, amely kibillenti őket a sikertelen szériából. A Viñales-re helyezkedő nyomás talán túlzottan nagy volt tavaly, így amikor a spanyol rádöbbent, az idei motorral nem boldogul, megtorpant, és eredményei rendre elmaradtak Rossiétól. Hasonló eset történt Zarcóval is, a franciát idén csak azért nem tartották világbajnok-esélyesnek, mert nem gyári motorral megy, ehhez képest Le Mans óta szenved. Egyesek állítják, Viñales és Zarco esete azért hasonló, mert a Yamaha idénre mégis Rossi köré építette a motort, mások ezzel szemben úgy vélik, egyszerűen arról van szó, hogy a két ifjú titán nem bírta a túlzott nyomást, míg az olasz szinte tét nélkül képes volt csak az eredményekre koncentrálni, hiszen a vb trófeát fejben már az idény legelején elengedte.
Zarcóval viszont komolyabb gondok is akadtak, legutóbb a legenda, Mat Oxley írt róla hosszabb cikket, és arról, Zarco személyisége miként változott meg, és állt a feje tetejére körülötte minden. Az egyik legmegbízhatóbb, legszimpatikusabb versenyző hírében állt, de megismerkedett egy lánnyal, és sokak szerint teljesen kifordult magából. Csapatfőnöke, Hervé Poncharal a német hétvégén beszólt neki, miután szombat délután nekiment futóműspecialistájának, mondván, az ő hibája, amiért nem motorozik jól. „Zarco egy igazi francia kakassá vált, aki most kicsit ideges, mert a többiek rendre megverik, pedig azt hiszi, még mindig ugyanaz a kakas. A Le Mans-i futamot szinte misszióként kezelte, nyerni akart. Már akkor tudtam, hogy baj lesz, amikor láttam, hogy elesett.”
Magánéleti fellángolása egyébként odáig vezetett, hogy egykori segítője, akire pótapaként tekintett, Laurent Fellon már nem jár a versenyeire, mert minden bizonnyal úgy döntött, elég nagy, hogy egyedül oldja meg dolgait. Ez viszont sokkal veszélyesebb, mint hinnénk, hiszen nagyjából Fellon volt az a fickó, aki felépítette és megálmodta.
Mindenestre Zarco most sokkal nagyobb fejtörést okoz a KTM szakembereinek, mint Poncharalnak, mert az osztrákok pont higgadtsága, kiegyensúlyozottsága és bámulatos képességei miatt választották, és Mattighofen felügyelőbizottsága nem igazán kedveli a hasonló kilengéseket, főleg nem akkor, amikor ezért még egy jelentősebb összeget is fizetnek.
A KTM háza táján egyébként annyi változás még szóba jöhet, hogy az időközben lesérült tesztversenyző, Mika Kallio helyett esélyt kaphat egy tesztelői állásra az időközben szintén ülés nélkül maradt Bradley Smith.
A Ducatinál jelenleg nyugalom honol, az idei vb cím messze, mondhatni elérhetetlen távolságban. Andrea Dovizioso tavalyi, bámulatos teljesítménye után idén csak szenved, a kiegyensúlyozottság pedig nemhogy hiányzik, olyan szinten nem létezik, hogy felesleges komolyabban belemenni. Személy szerint elhittem, hogy felnőtt a feladathoz, de sajnos úgy tűnik, a bajnoki címért folytatott bravúr egynyári volt. Lorenzo fellángolásai sem segítették magabiztosságát, bár ettől függetlenül még mindig a mezőny egyik legszimpatikusabb versenyzőjéről beszélünk.
A nagy kérdés – bár lehet, hogy csak az én fejemben – mégiscsak Lorenzo. Az idei évben részben újra magára találó, és futamokat nyerő egykori világbajnok végeredményben a mezőny egyetlen olyan versenyzője, aki képes volt megverni Márquezt a világbajnokságért folytatott küzdelemben. A legnagyobb kérdés ezek után az, mi célja volt a Repsol Hondának Lorenzo leigazolásával?
Márquez érkezésével a Hondánál minden megváltozott, és feltételek nélküli egyes számú versenyzőnek számít a csapaton belül. A Repsol, mint főszponzor, szívesen lát két spanyol csúcsversenyzőt a motoron, de miért adnának lehetőséget mindkét menőnek? Az egyik már szinte mindent bebizonyított, épp a csúcson van, miközben a frissen érkezőnek épp őt kellene megvernie, hogy visszatérjen a trón tetejére. Ez persze leginkább egy Lorenzónak szegezhető kérdés lenne, mely nagyjából arra irányul: mégis mire gondolt, amikor a Hondához igazolt?
Végül beszéljünk néhány mondatban a legsikeresebb nem világbajnokról, Dani Pedrosáról, aki még annak ellenére is a visszavonulás mellett döntött, hogy fejben már odalöktük a KTM karmai közé. Pedrosa döntése feltehetően a leghelyesebb, amit tehetett. És utólag azt is kijelenthetjük, nem azért nem lett világbajnok, mert arra alkalmatlan lett volna, egyszerűen nem volt szerencséje, másrészt pedig olyan alkattal bírt, hogy a hetvenes években szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen adottságokkal a 125-ös kategória fölé menjen. Pedrosa 160 centijével, és 51 kilójával nagyjából egy tizenhárom éves iskolás termetével zabolázta évekig a MotoGP kétszáz lóerő fölötti szörnyeit, és ez bizony fájdalommal járt.
Egy-egy bukás számára nem tanulópénzt, hanem hosszú kórházi napokat, még hosszabb felépülési folyamatot, és véget nem érő sérülési időszakokat jelentett. Szinte alig volt pár verseny, ahol teljesen egészségesen állhatott rajthoz. Ennek tükrében Pedrosa nem szimplán hős, hanem egy űrlény.
Pedrosa neve ugyan felmerült az újonnan alakuló Petronas Yamaha kapcsán, de miután Valentino Rossi diplomáciai szempontból kissé erős nyilatkozatában kifejtette, hogy védence, Franco Morbidelli mennyire jól mutatna egy Yamahán, sejteni lehetett, hogy az olasz már javában intézkedik a háttérben, és Pedrosa tulajdonképpen ülés nélkül marad.
Zárásként pedig nézzenek önök is Andrea Iannone insta fotókat, vagy mutassák meg azokat barátnőiknek, mert ebben a hőségben bizonyára minden hölgyrajongó számára jól esik egy szoft-erotikus tartalommal bíró profil, és egy zuhanyzó izmos férfi test.