Villáminterjú: Sebestyén Péter

Nyolcadik hely, a legjobb Hondás, és még a csapattársad is megverted. Felülmúlva legutóbbi tizedik helyed, a magyar motorsport elmúlt éveinek legjobb eredményét érted el Ausztráliában. Ennyire fekszik neked a világ egyik legbitangabb, és leggyorsabb versenypályája?

Ezt azért nem mondanám, eddig kétszer mentem ott superbike motorral, 2014-ben, és 2016-ban, mindkétszer megsérültem, úgyhogy nem tartozott a kedvenceim közé, de most összejöttek a dolgok. A verseny előtt itt teljesítettük az utolsó hivatalos tesztet, és már akkor éreztem, hogy bennünk van egy top 10-es eredmény. Most is óvatosan építettünk fel mindent, lépésről lépésre, a tavalyihoz hasonlóan, és úgy látszik ez ismét meghozta a gyümölcsét. Egyrészt óriási kő esett le a szívemről, megkönnyebbültem, másrészt tudom, hogy még van hova fejlődni, nem aknáztuk ki a lehetőségeinket, az elektronikához szinte hozzá sem nyúltunk. Az eredmény biztató, de egy ilyen kezdés után valamennyire magammal is kicsesztem, mert a csapatfőnököm racionális ember révén nyugtázta a tényeket, és közölte, hogy akkor ettől csak jobbat hozhatok. Persze nyugodt vagyok, és nem érzem nyomásnak az elvárásait, ezt sem véresen komolyan mondta, de mindenesetre ezzel a kezdéssel magasra tettem a mércét.

Apropó teszt, az új csapattársad, a Moto2-ből érkező Jules Danilo még előtted kipróbálhatta az idei motort Portimaóban. Ez nem zavart?

Nem foglalkozom ilyesmivel, semmi részrehajlás nem volt a dologban, mindössze annyi, hogy későn tudtuk aláírni a szerződést, és lecsúsztam arról a lehetőségről. Nincs kivételezés, egyenrangú partnerként kezelnek bennünket, bár hazudnék, ha azt állítanám, a legnagyobb rivalizálás nem mindig csapaton belül van. Ebben a pillanatban én vagyok jobb helyzetben, hiszen az első futamon előtte végeztem, de nem állítom, hogy a szezon végéig ilyen felhőtlen is marad a viszony közöttünk. Minden estre a csapatban száz százalékig megbízom, tudom, hogy nem tesznek majd különbséget akkor sem, ha mondjuk dobogós helyekért harcolhatunk. Mindkettőnknek megvannak a saját mérnökei, de van egy közös asztal, ahol a szakemberek adatokat cserélhetnek, így teljes az adatmegosztás a csapaton belül. Bár egyelőre csak ő használta az enyémeket, de mivel jó versenyző, nem kizárt, hogy ez fordítva is megtörténik a szezon folyamán.

Ezek szerint meglehet a dobogó?

Inkább a top 5, amit reálisnak tartok, a dobogó csak akkor, ha minden nagyon összejön. Egyébként rengeteget fejlődtünk motor terén is. Javultunk motorerőben, és a csapat kitalált egy megoldást, amellyel kivezeti a kartergázt a blokkból a verseny alatt, így az frissebb marad a futam végén is. Ez eddig tiltott dolognak számított. Továbbá az idei évben már állítható motorfék-elektronikát is kaptunk, amelyben óriási lehetőség rejlik, de még nem volt időnk kitapasztalni. Ez folyamatosan változtatható, betáplálva a pályatérképet és a fokozatokat, így elképesztő finomhangolást lehet végrehajtani a motoron. Persze ennek rengeteg buktatója is lehet, Ausztráliában még csak alig használtuk, de ha megtaláljuk a helyes beállításokat, rengeteget nyerhetünk vele. A blokk hűtését is megoldották, egyszóval sokkal jobb lett az idei motor, bár tény, hogy a Yamahák még így is borzasztó gyorsak.

Nem frusztrál, hogy a magyar csapat, Team Toth versenyzője előtted végzett?

Cseppet sem, Imivel egyébként is jóban vagyok, most is csomót lógtam velük, együtt béreltünk autót, egy szálláson laktunk, örülök a sikerüknek. Szóval nem foglalkozom ilyesmivel, csak a saját dolgaimra koncentrálok.

Mit vársz Thaiföldtől?

A burirami pályát kedvelem, a Hondáknak is fekszik, úgyhogy jó szívvel készülök a következő megmérettetésre.