Márquez más dimenzióban motorozott, mint a többiek

Így, harmincon túl, rajtam kívül azt hiszem többen is aláírnák azt az ígérvényt, mely arról szólna, hogy negyven évesen legalább olyan fizikai állapotban lesznek, mint Valentino Rossi. Csodák viszont nincsenek, ezzel már bőven elkéstünk. Hétvégémet pedig tovább rontotta, amikor egy közösségi oldalon megpillantottam az éppen ötvenedik születésnapját ünneplő Troy Bayliss kockahasát. Na, abban a pillanatban rongyoltam a spájzba, és küldtem bánatomban másvilágra még három franciakrémest.

Valentino Rossi mindenesetre csodálatosan motorozott a hétvégi argentin nagydíjon, még annak ellenére is, hogy a győztes Marc Márquez kiírta magát a képernyőről, miután egy jó rajtot követően senkitől sem zavartatva saját ritmusában motorozott. Egy valami biztos, a címvédő nem hazudott, amikor szombaton azt állította – miután megszerezte a rajtelsőséget – egy körön jobban szenved, mint a versenytempóban. Márquez gyakorlatilag teljesen más versenyt futott, mint a többiek, látótávolságon kívül motorozott a mezőny előtt.

Csapattársa szintén, de ő hátulról nézte a többieket, Jorge Lorenzo újabb csapnivaló hétvégén van túl, és lassan kirajzolódik, valami nincs rendben fejben. Az is elképzelhető, Lorenzo mentálisan eljutott arra a szintre, hogy egy újabb sérüléstől rettegő gondolatai meggátolják a szabad versenyzésben. Már szombaton jelezte, ha vasárnap esik, nem fog kockáztatni. Mindezt úgy, hogy az előrejelzés legfeljebb 30%-os valószínűséggel jósolt esőt. Kockáztatni így sem kockáztatott, sőt, a rajt előtt véletlenül bekapcsolta a pit limitert, és szinte az utolsó helyre csúszott vissza. Pontot azért szerzett, végül tizenkettedik lett, de et jórészt az előtte kiesőkön múlt.

A tavalyi győztes, Cal Crutchlow megkaphatná a futam legpechesebb versenyzője címet. Miközben jó eséllyel a dobogóért harcolhatott volna, boxutcában való áthajtásos büntetéssel sújtották, mert a rajtnál elvileg kiugrott. Crutchlow pontot ugyan szerzett, de a futam után nem fogta vissza magát sem ő, sem a paddock apraja-nagyja, az angolszász újságírókról nem beszélve. Az új versenyigazgató, a néhai legenda, többszörös világbajnok Freddie Spencer vette észre a vétséget, és ragaszkodott mindvégig a súlyos büntetéshez, miközben négy kameraállásból nézve sem győződhetett meg senki arról, hogy a brit valóban bemozdult-e.

A legutóbb nyilvánosságra hozott oldalsó állásból azért egyértelműen látszik, illetve a szenzorok adatait kivizsgálva a cselekedet bizonyosságot nyert, de annak mértéke állítólagosan megegyezett egy mobiltelefon vastagságának felével. Ezen a ponton borult a bili, és nem volt ember, aki gyakorlatilag ne hülyézte volna le Spencert.

A legnagyobb meglepetést egészen biztosan Valentino Rossi szállította, és ugyan a futam első harmadában rossz volt nézni, ahogy Dovizioso Ducatija szinte kikerüli egyenesben a Yamahát, a kilencszeres világbajnok végül mégis tartotta magát, és az utolsó körben támadt. Utólag ugyan mindenki csettintett, és közölte, ez amolyan rossis előzés volt, de az elmúlt években egy csomó hasonló helyzetben alulmaradt a legenda, most pedig negyvenévesen, egy olyan harminchárom éves ellen készült a visszatérésre, aki az elmúlt pár szezonban bebizonyította, utolsó körös csatában akár még Márquezt is képes megviccelni. Ennek tudatában talán még inkább felértékelődik Valentino Rossi mozzanata, és második helyezése.

Nem úgy csapattársa, aki ugyan Lorenzótól jobban teljesített, mégis, mintha éktelen frusztráció gyötörné. Ennek okait azt hiszem csak kevesen tudják, de kijelenthetjük, Viñales ismét rosszul versenyzett, mintha zavarná, ha a pályán rajta kívül még más is motorozik. A verseny során végig Rossi tanítványa, Franco Morbidelli volt az ügyesebb, és pontosan azt a versenystratégiát követték, amit eleinte már sokan sejtettek. Miután Morbidelli Viñales-t is legyűrte, szinte a futam kétharmadában védte mesterét egy stabil negyedik helyen, és bődületes előzéseket mutatott be. Az utolsó néhány körre azonban leszakadt, és a negyedik pozíció helyett a hetedikért kellett küzdenie Viñales-szel, akit végül az utolsó körben kiejtett, és mindketten elestek. A spanyol felállt, az olasz viszont megsérült, sokáig a földön maradt. Kellemetlen volt látni, ahogy a duzzogó Maverick végül még diskurál földön fekvő ellenfelével.

A Petronas Yamaha ennek ellenére így sem szerepelt rosszul, az idénynyitón blamázó francia Fabio Quartararo ezúttal a nyolcadik lett. A suzukik kissé gyengélkedtek, Rins edzése szörnyűre sikeredett, de a versenyre végül összekapta magát, és csakúgy mint Rossi Katarban, megérkezett a mezőny elejébe, ahol Millerrel és Petruccival vívott ádáz csatát a negyedik helyért. Jack Miller előtt viszont egyetlen véres húscafat lebegett, akit Danilo Petruccinak hívtak, és az ausztrál mindenáron bizonyítani akarta a Ducatinak, rosszul tette, hogy nem őt választotta a gyári csapatba. Kegyetlen harcot vívott egymással a két ducatis, amelyből végül Miller került ki győztesen, míg a gyári motoron ülő Petrucci csak hatodik lett.

Most persze joggal kérdezhetik, mi a helyzet a legendás Ducati szárnyakkal, miért volt szükség a feljelentgetésre, ha ennyit tudnak. A kéthetes huzavona után az FIM Fellebbviteli Bírósága végül szabályosnak találta a légterelő szárnyacskát, melyet aerodinamikai funkció helyett a Ducati végül továbbra is gumihűtéssel magyarázott. Ezt az indokot fogadták el a nemzetközi motorsportszövetség szakemberei, melytől – valljuk be töredelmesen – hülyébb indokot aligha találhattak volna. Gondoljunk csak Katarra, ahol egyébként is hűvös volt, mind levegő, mind aszfalt tekintetében. A szakemberek továbbá azt is hozzátették, ha újabb óvás érkezik be az elemmel kapcsolatban, el fogják utasítani. Ennek hatására a hétvége folyamán a Honda is bemutatott egy hasonló alkatrészt, melyet végül nem szereltek fel a motorokra.

Sokan úgy vélték, szimpla provokáció volt az egész. De mégis azt gondolom, Dall'Igna nem hülye, sőt, egy minden hájjal megkent zseni, ezért nem lepődnék meg akár azon sem, hogy az argentin futam eredményei amolyan nyugtató jellegűek lennének. Viszont a jelenkori MotoGP kiszámíthatatlansága mellett nem megengedhető versenyek elajándékozása, főleg úgy, hogy a következő futam, Texas, egyértelműen Márquez-nek kedvez.

A yamahások bukásának köszönhetően az Espargaro fivérek végül mindketten a legjobb tízben végeztek. Aleix kilencedik lett az Apriliával, Pol pedig tizedik a KTM-el, de a nagyobb meglepetés csak ezután következett. Mert a tizenegyedik helyen Oliveira ért célba a félgyári, Tech3-as KTM-el, míg a tavalyi ezüstérmes, Johann Zarco csak az óriási szerencsének köszönhetően szerzett egyetlen pontot. A tempója nem volt meg, folyamatosan előzték riválisai, és az utolsó néhány körben még az újonc Pecco Bagnaia is legyűrte a Pramac Ducatival. Andrea Iannonénak hasonló problémái nem voltak, ő tökutolsó lett a másik Apriliával, és ha így folytatja, minden bizonnyal utolsó évét tölti a királykategóriában.

MotoGP Argentína 2019
Végeredmény
1.	Marc Marquez	SPA	Repsol Honda Team
2.	Valentino Rossi	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Andrea Dovizioso	ITA	Mission Winnow Ducati
4.	Jack Miller	AUS	Pramac Racing
5.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
6.	Danilo Petrucci	ITA	Mission Winnow Ducati
7.	Takaagi Nakagami	JAP	LCR Honda Idemitsu
8.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT