Márquez motorja lassú volt, mégis nyert

2019.05.06. 10:58

Az amerikai baki után a Honda ásza újra a pódium tetején, de Rins és a Suzuki betonbiztos. Kettejük között mindössze egyetlen pontnyi a különbség a vb tabellán. Az idei év ismét nem szar.

Doviziosóban sok minden megvan, egyvalami viszont nagyon hiányzik, ez pedig a gyilkos ösztön. Persze nem biztos, hogy időszerű anyák napján arról társalogni, kinek a fia lenne képes gyilkolni a pályán, és kinek nem, de egy biztos, Andrea Dovizioso hasonló megmozdulásra – mint előzni fogcsikorgatva is – csak bizonyos versenyzők esetén képes, máskor pedig inkább a békés megnyugvást választja. Nekem ugyan mindegy, miért nem próbálta egyszer sem megelőzni Maverick Viñalest az utolsó két körben, de a világbajnoki címhez ez úgy tűnik kevés, hozzáteszem sokadjára is. Jó versenyző, a világért nem bántanám, csak nem értem. Ahogy nagyjából azt sem, Valentino Rossi miként előzött meg másfél kör leforgása alatt három versenyzőt, miközben előtte, a verseny hetvenöt százalékában szenvedett Jack Miller mögött a tizedik helyen. Nyilván az abroncsok elhasználódása ebben szerepet játszhat, de az sem kizárt, hogy az olasz legenda köztudottan alacsony pulzusszáma a futam végére éri csak el az üzemi hőmérsékletet.

Az első európai futam ettől függetlenül elég unalmasra sikeredett, feltéve ha nem kezdek különböző konspirációs elméletek gyártásába, miként fordulhat elő, hogy az edzéseken brillírozó szatellit Yamahákkal mi történt a versenyre. Hagyatkozzunk inkább a tényekre, és az esetleges következményekre.

Fabio Quartararo csodagyerekként érkezett a világbajnokság mezőnyébe, sőt, miatta csökkentették az alsó korhatárt, hogy 2015-ben részt vehessen a szezon első versenyén. Menedzsere, Emilio Alzamora volt az a fickó, aki ma is egyengeti Marc Márquez útját, és sokan csodálkoztak, hogy a spanyol lobbi miért pont egy francia srácot támogat, mégis elfogadták, és várták a csodát. Quartararo tudta, hogy a vb azért más, mint a spanyol bajnoki, és nehéz lesz, de anno Jerezben megszerezte élete első pole-ját a Moto3-asok mezőnyében. A csoda viszont elmaradt, kezdett beleszürkülni a mezőnybe, majd feljebb lépett, de a Moto2-ben sem adta ki valahogy. Így a többség talán még inkább meglepődött, amikor a francia fiú MotoGP-be érkezését bejelentették, főleg, hogy az újonnan alapított Petronas Yamaha istálló igazolta le, Rossi védence, Franco Morbidelli mellé.

Arra viszont talán kevesen számítottak, hogy Quartararo zsenialitása mit sem kopott, sőt, úgy tűnik, most érett be igazán. Élete első versenyén már egy ötödik rajthellyel nyitott, amit végül elcseszett, mert véletlenül lefullasztotta a motort, de a kudarc nem törte meg, az ezt követő két versenyen mindkétszer a legjobb tízben – hetedik és nyolcadik – végzett. Viszont a jerezi pole-ra – valaha futott leggyorsabb kör – talán senki nem számított, amellyel megdöntötte Marc Márquez rekordját, és lett a legfiatalabb, aki első helyről indulhatott a királykategóriában.

Márquez erősen kezdett és szokásához híven meglépett, az ifjú francia pedig biztosította második helyét, és nagyon úgy tűnt, rögtön a negyedik versenyén meglesz a dobogó. Mígnem egyik pillanatról a másikra lelassult, és váltóhiba miatt zokogva adta fel a versenyt. Technikai sportban a technika ördöge bármikor közbe szólhat, de mégis a MotoGP-ben, ahol elvileg űrtechnikával dolgoznak, mégiscsak szégyenteljes partvonalra tenni egy húszévest, aki ezzel a húzással újabb mentális megpróbáltatások elé nézhet. Mert gondoljanak csak bele, csodagyerekként érkezett, akkora nyomással a hátán, melyet tizenöt évesen elviselni aligha lehet, meg is törték alaposan, és végül most, a legnagyobbak között, úgy, hogy szinte minden versenyen egy kisebb csodát hajtott végre, most amikor az üdvösség küszöbén állhatott volna, minden bizonnyal egy piszlicsáré hiba a mentális fészer legdohosabb mélyére küldi. Mondhatjuk, ami nem öl meg, az megerősít, de hosszú távon inkább felőröl. És persze állíthatjuk, olyan bomba formában van, hogy megannyi lehetősége lesz még dobogóra állni, de nem egyszer láttunk már elfogyni hasonló esetekben egyébként bombabiztosan motorozó hősöket, a történetet pedig tovább bonyolítja, hogy a következő futam Le Mans, ahol a nyomás nemhogy csökken, megsokszorozódik.

A Petronas csapat másik versenyzője Morbidelli ugyan befejezte a futamot, és sokáig tartotta a harmadik helyet, a verseny végén a tempója mégis rohamosan csökkenni kezdett, és csak a hetedik helyen ért célba Rossi mögött. Állítani pedig semmit sem szeretnék ezzel kapcsolatban, de mindenképp érdekes és megjegyzendő, hogy míg a Petronas motorok az edzésen első és második helyet szerezték meg, Viñales ötödik lett, Rossi pedig szenvedett, addigra a versenyre visszarendeződtek a szerepek. Eddig sem volt kérdés az adatmegosztás, sőt már a szezon előtt meggyanúsítottam ezzel a gyári alakulatot, de mostanra még inkább kirajzolódni látszik, hogy ebben egyre biztosabbak lehetünk.

Azt is kijelenthetjük, hogy Márquez egyetlen, valamirevaló ellenfele, és kihívója úgy tűnik, hogy Alex Rins lesz. A spanyol ugyan a kilencedik helyről indult, de magabiztosan és észrevétlenül jött fel a második helyre. Stílusa nem agresszív, inkább nagyon magabiztos és kiegyensúlyozott, a motor pedig szinte tökéletes. Sőt, féktávokon annyira stabil, ami a többiek számára akár kétségbeejtő is lehet. Ha pedig a sokat kritizált végsebességet nézzük, akkor a tényekre hagyatkozva meg kell állapítanom, hogy az első három versenyző közül Rins motorja volt a leggyorsabb, 288-tal, őt követte Vinales 287-el, míg Marquez Hondája 285-nél gyorsabban nem ment.

A mezőny hátsó felében a helyzet sajnos változatlan, sőt, ha úgy tetszik, egyre rosszabb, mert ezúttal Aleix Espargaro sem tudott különösen nagyot villantani az Apriliával, a KTM-ek pedig továbbra is szenvednek, új váz ide vagy oda, de igaz ez Jorge Lorenzóra is, aki elvileg az egyik élcsapat versenyzője. Iannone lábsérülés miatt kihagyta a futamot.

Jack Miller jerezi teljesítménye is messze elmaradt a texasi fellángolástól, küzdött egy ideig Crutchlow-val – érdekes volt látni, hogy miután megfürdette brit barátja lányát szombat este, néha úgy előzte, mintha az élete múlna rajta –, végül pedig elesett, és majdnem Espargaro alól is kiütötte a motort.

Zárásként térjünk át némileg az elektronikával kapcsolatos dolgokra. Nevezhetjük talán marketing fogásnak, állhat esetleg más is a háttérben, mindenesetre a hétvége egyik kiemelkedő eseményeként tartották számon a gyári Yamaha csapat bejelentését, mely szerint leigazolták a MotoGP eSport, virtuális játéksorozat kétszeres bajnokát, Lorenzo Darettit, aki Trastevere73 néven szerepel a sorozatban. Trastevere egyébként egy római negyed, és sokan Szerb Antal, Utas és holdvilág című regényéből ismerhetik. Az igazolás és az e köré kerített esemény talán sokakat meglepett, de a Formula-1-ben ez már jól bevett szokás. A játékostól kapott adatok bizonyos esetekben még a csapat hasznára is válhatnak. Azok a versenyzők, akik eddig kipróbálták a játékot, egyöntetűen állították, hogy nagyon élethű, és igenis szükség volt a jó beállításokra, tehát teljesen sügér alapon nyerni egészen biztosan nem lehet. Elképzelhető, hogy a huszonegyedik században egyszer még a játékosok fogják a legmegfelelőbb formában átadni az információt azon telemetriás mérnöknek, aki nem beszél egy nyelvet a versenyzőjével.

Az elektronikával kapcsolatos gondolatok itt még nem érnek véget. Nemrég egy, a Totalbike-hoz közeli, igencsak nagy műszaki tapasztalatokkal bíró szakértővel volt szerencsém eltölteni egy estét, akivel szóba került a MotoGP versenyzők elektronikához fűződő viszonya. Szemrebbenés nélkül azon a véleményen volt, hogy Marc Márquez nagyjából Casey Stoner örökségét fejlesztette tökélyre, amely azon alapszik, a versenyző miként képes megbízni száz százalékban a köré fejlesztett elektronikában. Azt már eddig is sokan sejtették, hogy Stoner ezt még viszonylag vadparaszt módjára intézte, és nagyjából a futam elején ütközésig húzta a gázt, a többit pedig megoldotta a számítógép. Kérem az ellentábort, ne dobáljon emiatt tojással, csak azt írom le, amit anno sokan ki is jelentettek – viszont Márquez a jelenben ettől sokkal szofisztikáltabban, bár hasonló bizalommal használja.

Szakértőnk szerint a legendás mentések is nagyjából ezeknek a külsős közbeavatkozásoknak köszönhetők, ezek közül is a leglátványosabb, amikor a versenyző már az aszfalton csúszik, a motor alól menti a helyzetet, és bukás nélkül tovább halad. Állítása szerint ilyenkor leginkább a hátsó fék szól közbe, és segít neki, de nem zárhatjuk ki alkalmanként az első fékek szerepét sem. Ez talán adhat némi magyarázatot Texas királyának három héttel ezelőtti hibájára, mely szerint a jerezi hétvégén, saját maga ismerte el, hogy részben technikai hiba történt, de erről többet nem volt hajlandó elárulni. A kívülálló pedig mindössze annyit látott, hogy becsuklik a motor eleje. A kérdés viszont mostanra már csak annyi maradt: hogy akkor tulajdonképpen ki vezette?

Persze mielőtt ismét goromba olvasói leveleket kapnék, kijelentem, hogy míg egyesek istenben hiszek, mások pedig a marxizmusban, addig a spanyol minden bizonnyal a HRC elektronikájában. Az eredmények pedig azt mutatják: jól teszi. Ezektől függetlenül a hétvégén kaptunk némi ízelítőt abból is, hogy a sport hívei legalább annyira átélhetik a csodát, mint a hívők, kiknek megjelent a szűzanya.

A Moto3-asok mezőnyében egy bizonyos Szuzuki Tacuki vezette a versenyt, és folyamatosan ott motorozott a mezőny elejében. Bevallom, körömágyam véresre rágva izgultam végig, és szorítottam, hogy megnyerje élete első versenyét. Tizenöt évvel azután, hogy pont ezen a pályán Marco Simoncelli életében először nyert a világbajnokságon, akkor még a 125-ös kategóriában. A párhuzam azért fontos, mert Szuzuki Simoncelli édesapjának csapatában versenyez, abban a csapatban, amely gyakorlatilag Marco Simoncellinek állít emléket, a japán fiú pedig lassan a Simoncelli család részévé vált Corianóban is. A futamot végül nem ő, hanem csapattársa, Niccoló Antonelli nyerte, Szuzuki pedig másodikként ért célba, így Paolo Simoncelli életében először ott állt a pódiumon csapatvezetőként, egy dupla-győzelemnek köszönhetően. Tizenöt évvel azután, hogy a fia először nyert, ugyanezen a pályán.

MotoGP Jerez 2019
Végeredmény
1. Marc Marquez SPA Repsol Honda
2. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
3. Maverick Viñales SPA Monster Energy Yamaha MotoGP
4. Andrea Dovizioso ITA Mission Winnow Ducati
5. Danilo Petrucci ITA Mission Winnow Ducati
6. Valentino Rossi ITA Monster Energy Yamaha MotoGP
7. Franco Morbidelli ITA Petronas Yamaha SRT
8. Cal Crutchlow GBR LCR Honda Castrol

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.