A MotoGP unalomba fulladt

2019.08.07. 14:04

A kérdés jelen pillanatban az, Márquez mennyi előnyt képes csiholni magának a futam közben, és hány lehetetlen mentése van, miközben növeli az előnyét az üldözőkhöz képest. Van kiút?

Személyes hangvételű versenybeszámolót írni elég béna, versenyzőket ebben bennfenteskedve megidézni csakugyan, persze írtam már ilyet bőven, azóta figyelek, de most engedjék meg, hogy most mégis kicsit megüssem ezt a nem kívánt szintet.

Mióta leintették a brünni MotoGP futamot, nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy bealudtam a finist. Annyira, hogy valahol a nyolcadik helyezettnél ébredtem. Pedig nem volt szombaton bulika, vagy bármi hasonló. Különös tragédiaként élem meg, mert 1996 óta szinte az összes futamot láttam, de hasonló még nem történt.

A jelenlegi versenyeket a cerverai lakosokon, és Király Lacin kívül más azért annyira talán nem élvezi, de ezt csak gyanítom. Persze Márquez szurkolói is egytől-egyig kivételt képeznek ez alól, tőlük most várok is egy jókora anyázást, de ez van.

Persze vitatkozhatunk azon, mennyiben volt más a Rossi éra, esetlegesen izgalmasabb, és azt hiszem ez külön cikket érdemel, már fogalmazni is elkezdtem, mégis azt gondolom, a Márquez éra unalmasabb. Rossit lényegesen többször szorongatták, ropogtatták akkoriban, persze a 2002-es szezon ez alól kivételt képezhet, meg talán a 2005-ös is. Bár ezen is vitatkozhatunk napestig. Márquez jelenlegi szárnyalása leginkább a Doohan érához hasonlítható, amikor sokan az ausztrál kimagasló teljesítménye miatt hagyták ott a királykategória versenyeit, és nézték inkább a kiskategóriát, javarészt belőlük lettek a későbbi Rossi és Biaggi drukkerek. Pedig Doohan is óriás volt, és nagyságára csak azt követően jöttünk rá igazán, miután visszavonult.

Márquez jelenlegi teljesítménye azt gondolom, sokak számára érthetetlen. Futam közben majdnem bukik, az aktuális kör végére mégis három tizeddel növeli előnyét az őt üldözőhöz képest. Mi ez, ha nem mágia? De Sherlock Holmes történetei bizonyították a legjobban, mágia valójában nem létezik, a titok a részletekben rejlik. A részleteket tekintve pedig Márquez legalább akkora előnyben van, mint voltak az Mercedes tolvajok a kétezres évek elején, amikor a rendőrök még bőven pajszert kerestek a gyanús kinézetű, kapucnis fiatalembereknél, miközben az igazi tolvajok már saját kulccsal és kóddal lopták el az autót. Nagyjából a többi csapat lemaradását próbáltam érzékeltetni a Repsol Hondához képest.

Ezzel pedig tenni nem sok mindent lehet. A spanyol sikere pedig több, mint összetett. Ahhoz, hogy valaki egy hiba után további előnyt motorozzon össze, szükség van egy nagy adag bravúrra, tudásra, kimagasló kockázatvállalásra, és vélhetően egy olyan elektronikára, amely minden körülmények között megvédi a versenyzőt, aki ebben vakon bízik, és pontosan tudja, nem eshet el.

Persze az elektronika nem elég mindehhez, hiszen nem mindenkiből lesz atomkutató, noha egyenlő esélyekkel indulunk az életnek. Marc Márquez ezen a téren is kimagasló, és a titok egy része talán pont a generációbéli különbségekben, és informatika–műszaki intelligenciájában is keresendő. Huszonhat évesen egy új nemzedék gyermeke, aki a legnagyobb techforradalomban cseperedett felnőtté. Persze joggal kérdezhetik: az őt követő, még újabb nemzedék miért nem lépett még hasonló útra? Sajnos vissza kell utalnom az atomkutató esetére.

Ez is olyan képesség, mely nem mindenkinek adatott meg. A címvédő előnye a mezőnyhöz képest jelenleg több, mint aggasztó, és ha így folytatják, az olló még tovább nyílik. Egészen addig, mígnem érkezik egy újabb zseni, aki nem csak ördögien kezeli a motort, hanem belelát annak agyába is, mindezt úgy, hogy nemcsak hallgatja a laptopos ember által kiolvasott adatokat, és követi annak intelmeit, hanem átlátja majd azt a káoszt, melyeket az adatok takarnak. A huszonegyedik század MotoGP-je már nem csak a motorozásról szól, egyre inkább úgy tűnik. Ezért is nyilatkozhatta a Yamaha főnöke, Lin Jarvis, hogy a jövő a Yamahánál már nem Valentino Rossiról szól. Hiába még mindig a legeladhatóbb figura, Rossi egy oldschool versenyző, a gyárnak pedig lassan szüksége lesz valakire, aki teljesen más szemüvegben látja majd a világot. És sajnos tisztán látszik, Maverick Viñales sem biztos, hogy a legalkalmasabb erre. Az elmúlt két futamon ugyan brillírozott, és bizonyította, eszméletlen jó versenyző, de itt most többre van szükség attól, minthogy valaki ki tudja motorozni az adott technikából a legtöbbet, és még azon is túl. Quartararo szintén fekete ló, nyugodtan megkövezhetnek, de továbbra is azt gondolom, a most épp leírt Lorenzo első szezonjában sokkal többet tett le az asztalra, hogy Marc Márquezről ne is beszéljek. A francia elképesztő, és nagyon megnyerő, de az adott technikával operál, azt babrálja, itt pedig jelenleg egy csodatevő kellene. Egy forradalmár, aki nem az események hátán utazik, hanem irányítja azokat. Ne értsék félre, nem csak a Yamahára, az egész mezőnyre gondolok.

Mert annak örülni, hogy a hétfői teszten jól mennek a dolgok, kissé kiábrándító, sajnálom, és annak is, hogy sikerült dobogóra állni, miközben az elmúlt két évben még a világbajnoki címért harcoltunk. Az irány valahol félrecsúszott. A Dorna célkitűzése ugyanis pont az volt, hogy a technikai szabálymódosításokkal közelebb hozzák egymáshoz a mezőnyt, és az elmúlt két évben úgy tűnt, ez sikerülhet, de a jelen mégis mást mutat.

Hogy a versenyről is essék néhány szó. A KTM-ek bravúros kvalifikációja minden bizonnyal a felemás időjárási körülményeknek volt köszönhető, és ugyan beszélhetünk a rossz tapadású aszfaltról, miegymásról, Viñales bődületes visszaesése ismét megmagyarázhatatlan. Rossi hatodik helye már-már hírértékkel bírt, mert az olasz olyan borzalmakon esett az át az elmúlt versenyeken, Rins pedig inkább nem kockáztatott, és vállalta, hogy Miller mögött érjen célba. Crutchlow ismét jól motorozott, előzött is egy csomót, Iannone pedig már lassan egy biciklivel egy gyorsabban körbe érne, mint az Apriliával. Petrucci fellángolása meg jelenlegen őrlángon van.

De ha valaki mégis a mágiában hinne, és a számmisztikára esküdne, annak elárulhatom, Márquez huszonhat éves, pont annyi, mint amikor Rossi élete talán legjobb szezonját futotta 2005-ben. Egy évvel később viszont elveszítette a világbajnoki koronáját, életében először, Nicky Haydennel szemben. Ki tudja, hátha jövőre egy izgalmasabb szezont láthatunk.

Kapcsolódó
Egy srác Amerikából

Egy srác Amerikából

„Semmi kedvem otthon sztároskodni, itt van feladatom” - ebben a mondatában benne volt minden, amiért felnéztünk rá. 2006-ban világbajnok volt, most, 35 évesen elhunyt.

MotoGP Brno 2019
Végeredmény
1. Marc Marquez SPA Repsol Honda
2. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
3. Jack Miller AUS Pramac Racing
4. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
5. Cal Crutchlow GBR LCR Honda Castrol
6. Valentino Rossi ITA Monster Energy Yamaha MotoGP
7. Fabio Quartararo FRA Petronas Yamaha SRT
8. Danilo Petrucci ITA Ducati Team

Az oldalról ajánljuk

Nem kérnek az elektromos motorokból az X Games szervezői
  • Hírek

Nem kérnek az elektromos motorokból az X Games szervezői

Az X Games freestyle motokrossz nevezőit már hivatalosan is értesítették róla, hogy csak belsőégésű motorral lehet rajthoz állni.

április 8., 10:10
Meghallgattam a motoros propagandát, és igazuk van
  • Hírek

Meghallgattam a motoros propagandát, és igazuk van

Szombaton indul a kampány, aminek célja a motorozás népszerűsítése.

április 11., 15:13