Márquez mindent megadott, amit a Honda kérhetett

2019.10.21. 12:59

Márquez ismét nem viccelt. Kívülről egy simának tűnő győzelmet aratott, kiegyenlítve ezzel az ausztrál legenda, Mick Doohan győzelmi mérlegét, de belülről azért megszenvedett. Rossi bukott, talán élete mélypontján van, a többiek meg motoroztak egy jót.

A tizenegyedik helyről bukni nem túl mókás, kissé talán ciki is. Mégis ez történt a japán futamon a MotoGP kilencszeres világbajnokával, Valentino Rossival. Az olasz ismét szenvedett, és porrá lett az a forma, amit a szezon legelején mutatott. Sokáig nem volt oka panaszra, hisz ő volt a legjobb yamahás, így hiába cikizték kora miatt. Mára viszont a hangvillások külön versenyében is sereghajtóvá vált, és úgy érzem, mára már senki sem biztos abban, sikerül-e sokadjára is talpra állnia. Míg tavaly még rajongóik millió szorítottak egy emberként egy újabb győzelemért, mára már egy dobogós helyezésért is templomba mennének. Jelen pillanatban az olasz ettől is nagyon messze van.

Sokszor írtam már Giacomo Agostiniről, talán a könyökükön jön ki, de a valaha élt legnagyobb versenyző karrierje hasonlóan ért véget. 1976-ban, és '77-ben elment mellette a mezőny, ugyan '76-ban még szerzett győzelmeket, de egy évvel később már csak a dobogóért küzdött, ez pedig kísértetiesen hasonlít Rossira jelenére. Egyelőre úgy tűnik, hogy az olasz jövőre még versenyezni fog, ezt pedig már többször meg is erősítette, de pár hónapja, amikor a Formula 1-es versenyző, Lando Norris volt a vendége, csak nagyot sóhajtott, amikor a fiatal brit a további maradásról kérdezte.

Ne temessük Rossit, láttunk már korábban is csodákat tőle, de helyzete mindenesetre nem túl rózsás. Jelenleg a bajnokságban is visszacsúszott a hetedik helyre, épp az a Quartararo előzte meg, aki idei teljesítményével megszerezte a legjobb újonc címet, Rossi pedig csak harmadik helyen áll a négy yamahás között.

A hátsóbb helyeken láthattunk egész szép csatákat, és Dovizioso felzárkózása is egészen impozáns volt, de tény, hogy Márquez ismét külön versenyt futott. Vannak pillanatok, amikor külső szemlélőként inkább azt kívánnánk, bárcsak mutatnák végig a spanyolt, miként birkózik Hondájával kanyarról kanyarra, és vesz elképesztő féktávokat, ahelyett, hogy távoli képekről csak annyit látunk, ismét első helyen megy, és a közelébe nem fér senki. Eközben Quartararo hozta formáját, és bejött másodiknak, de mostani vehemenciája messze elmaradt attól, amit eddig láthattunk tőle. Úgy tűnt, hogy a múltkori fiaskó még benne volt, és nem kívánt kockáztatni.

Roskadozó lelátókat ugyan nem láttunk, de a japánok egész hétvégén próbáltak kitenni magukért. Mégiscsak a Honda pályája, mégiscsak Japán, a HRC világbajnokként érkezett, lett volna okuk az ünneplésre. És ha túlzásba nem is vitték, a hétvége legmeghatóbb pillanatát mégiscsak a nézők elé tették.

Takuma Aoki, a gyár egykori üdvöskéje, a legendás Aoki fivérek egyetlen gyári hondás versenyzője újra motorra ülhetett. Ami első hallásra nem túl nagy szám, viszont a történethez hozzátartozik, hogy Takuma deréktól lefelé mozgásképtelen, miután 1998-ban lebénult egy motoros balesetben. Azt hiszem sokak szeme csak káprázott, amikor ismét meglátták a legendás 24-es rajtszámot a Motegi pályán egy Repsol Hondán.

Hogy egy kicsit vidámabb dolgokról is szó essen, hiteles információkra támaszkodva az a hír járta, hogy Cal Crutchlow a hétvégén egy Peppa malacos zokniban versenyzett, vállalva, hogy egy rendes apa bizony sorsközösséget vállal gyermekével, és szimpátiáját fejezi ki annak kedvenc mesehőse iránt.

Ám a bulvár elkerülése érdekében, térjünk vissza a komolyabb dolgokhoz is. Sokan talán buggyantnak hitték Remy Gardnert, amikor a Motegi futam előtt néhány nappal kiderült, a KTM gyári ülést ajánlott neki a MotoGP-ben, ám ő ezt visszautasította, arra hivatkozva, hogy inkább maradna a Moto2-ben, egyrészt mert előbb ott bizonyítana, másrészt komolyabb tervei vannak a MotoGP-ben, és inkább valami nyerőképes motorra vágyna. Ezek után persze megkérdőjelezhető, kaphat-e még valaha komoly ajánlatot, viszont ha olyan oldalról közelítjük meg a dolgot, mely szerint egy év alatt nemhogy beleszürkülhet valaki a királykategória mezőnybe, de még a süllyesztőben is eltűnhet, már sokkal könnyebben érthető egy hasonló visszautasítás.

Bravúros mindeközben, ahogy Johann Zarco mégis visszatérhet. Utólag gyanítom, hogy szerencsétlen franciát a KTM legszívesebben likvidálta volna, de ő mégsem adta fel. A Red Bull és Honda kapcsolatról pedig már korábban is többször írtam, így némileg meglepett, amikor Zarco majdnem a Yamaha tesztcsapatánál kötött ki. Arra sem volt sok esélye, hogy még idén Hondára ülhet, mégis így lett, miután Nakagami bejelentette, hogy a japán versenyt követően megműtteti vállát. Így az LCR Honda felajánlotta a megüresedett helyet a franciának, aki erre azonnal lecsapott. A Yamaha ezzel a lendülettel kihátrált az esetleges jövő évi szerződésből, mely érthető is. Azt hiszem, különösebben Zarco sem bánja az egészet. Fontos, hogy mielőbb ismét motorra ülhet, az pedig különösen, hogy versenykörülmények között. Egyedül az sújthatta mentálisan, hogy Zarco bejelentésével párhuzamosan az LCR protokollszerűen rögtön jelezte, jövőre szerződést hosszabbítanak Nakagamival, amely minden bizonnyal szükséges volt a túléléshez, ami a csapat jövőjét illeti.

A futam után felesleges Lorenzót ekézni, és belerúgni egy földön fekvőbe, a mallorcai ismét nem élete versenyét tudhatja maga mögött. Önmagához képest egész hétvégén javuló tendenciát mutatott, itt érte el a legjobb edzéseredményt pénteken, és a balesete utáni visszatérést követően most volt a legkisebb hátránya a győztes versenyzőhöz képest. De ez is negyven másodperc. Az ötven körüli átlaghoz, melyet eddig rendszerint hozott, óriási a javulás, de a versenyre kilátogató HRC elnök nem valószínű, hogy ezt szerette volna látni. Emiatt érzem valahol a szívem mélyén, hogy az idő előtti szerződés bontás, és Zarco vendégszereplése még akár tartogathat egy csavart a jövőre nézve.

Ritkán látott pillanatokat is átélhettek a hétvége folyamán a tévénézők. Például amikor Maverick Viñales olyan emberi magatartásról tett tanúbizonyságot, amely számomra egyértelműen a hétvége hősévé emelte. Rossi öccse, Luca Marini ment volna gyors körére a boxból, amikor a csapat teljes személyzete elfelejtette felrakni Marini ruhájára a térdkoptatót, ezt pedig a spanyol vette észre, és futott oda csapattársa testvéréhez. Marini ezek után megfutotta a pole-t, és a futamot is megnyerte, de a yamahás top versenyző mozzanata mégis úgy éreztette egy pillanatra mindenkivel, hogy bárki bármit mond, a végső pillanatban a MotoGP képes egy nagy családdá alakulni, még akkor is, ha ezek a srácok már vért isznak reggelire.

Az idei évben már másodszor történt meg Marc Márquezzel, hogy a leintést követően kifogyott az üzemanyag a motorjából. A kockás zászló után még hét kanyart húzta, majd úgy kellett betolni a célba. A versenyt követő nyilatkozatában mértékkel a Hondának is üzent, hogy orvosolni kellene a problémát. Persze könnyedén megtehette, mert ezzel párhuzamosan a konstruktőri címet is megszerezte a gyártónak, majd beszólva csapattársának azt is hozzátette, a csapat bajnoki cím megszerzése már nem lesz ennyire egyszerű, de majd jobban igyekszik.

MotoGP Motegi 2019
Végeredmény
1. Marc Márquez SPA Repsol Honda
2. Fabio Quartararo FRA Petronas Yamaha SRT
3. Andrea Dovizioso ITA Ducati Team
4. Maverick Viñales SPA Monster Energy Yamaha MotoGP
5. Cal Crutchlow GBR LCR Honda Castrol
6. Franco Morbidelli ITA Petronas Yamaha SRT
7. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
8. Joan Mir SPA Team Suzuki Ecstar

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.