A Man TT másik oldala
Nagyképes: Man TT - 2019.
Sokszor leírtuk már, így minden bizonnyal a könyökükön jön ki, de a 2019-es TT időjárása annyira pocsék volt, hogy kis híján békákat ültettek a motorra emberek helyett, annyi eső esett. A csökkentett számú és távú versenyek miatt mi is megszívtuk, sajnos csak a helyszínek töredékére jutottunk el. A futamok jelentős hányadát rövidítették, sokat meg el is töröltek, így a versenyzők eléggé szétzilált állapotban mentek. Viszont amikor motorra ültek, úgy húzták neki, mintha most lopták volna őket a helyi kocsma elől.
Így volt ezzel James Hillier is. A kawás versenyző épphogy megindult, a következő pillanatban már repült is. Komolyra fordítva a szót, azok alapján, amit láttam, több időt töltött a levegőben mint az aszfalton, de a nagy áttörés ismét elmaradt, futamot nyerni ismét nem tudott. Próbálkozik már évek óta, a Kawasaki sokáig rá koncentrált teljes egészében, és a gyár is támogatta. Ennek ellenére mégis Dean Harrison szállította a márkának sok év után a győzelmet a Senior kategóriában, Hillier pedig elhagyta a csapatot. Viszonylag friss hír, hogy idén már az OMG alakulat BMW-jén húzza a gázt
Egy rajongót láthatnak a képen, kezében telefonnal. Épp várja a következő felbukkanó versenyzőt, hogy levideózza. A riadt arcú férfi egyébként az ausztrál Josh Brookes, aki a tavalyi Brit Superbike bajnokságban volt Scott Redding csapattársa, és legnagyobb ellenfele, a végelszámolásban alig maradt el az ex-MotoGP versenyző mögött. Brookes egyébként nyert már brit bajnokságot, és tavaly a csapat kérésére nem indult a TT-n, amúgy szinte minden évben rajthoz áll. A helyszínre a mezőn keresztül érkezett terepmotorral, két barátjával
Phillip Crowe, a TT legtermetesebb versenyzője tűnik el a fák és bokrok alkotta alagútban. Crowe a képen egy hatszázas Yamahán látható. Termete valóban nem gyermeki, közel két méter és bőven mázsa feletti, mégis piszok gyors
A legendás sárga ház, a képen pedig Michael Dunlop a hatszázas Hondával. Dunlop rendkívül agresszíven motorozott, a képen is keresztben ugrik, bár azt hiszem, ezt nem szándékosan tette. A következő pillanatban így is érkezett le, a kormány szitált, a lába lecsúszott a lábtartóról, a közönség üvöltött, a velem szemben álló Brookes pedig visított
Ez már a manók világa, itt illik lágyan és diszkréten motorozni, nem felesleges lármát csapni. Ő pedig az osztrák-svájci Horst Saiger, aki épp igyekszik megfelelni a fenti elvárásoknak
Az előbbi fotóhoz egy ösvényen kellett sétálgatnom elég hosszan. Utam során gyönyörködtem a meseszerű erdőben és csodás páfrányokban, közben pedig készítettem néhány hosszú záridős képet. Köztudott, hogy a Man-sziget a mondák és furcsa történetek melegágya, ahol egykor még tündérek is laktak. Ezért kérem ne kérdezzék, mi az a fehér suhanás a fotón. Egyedül voltam, teljesen egyedül abban a pillanatban, és kissé beleborzongtam, amikor visszanéztem
Lee Johnston 2012-ben indult először a TT-n, 2019 pedig meghozta számára a várva várt áttörést. Megnyerte a hatszázasok rövidített versenyét, így végül valóra vált az álma. A képen egyébként a Superstock BMW-vel látható. Annyit talán érdemes tudni, hogy egy éve ilyenkor még nem volt csapata, az utolsó pillanatban állt össze az anyagi fedezet, szinte beleőrült, annyit dolgozott, hogy rajthoz állhasson
Ő egy újonc, a narancssárga pólóról könnyen beazonosítható. A Man-szigeten a mai napig nem szakítottak azokkal a hagyományokkal, mely szerint az újoncoknak sárga trikót kell viselniük. Gondolom azért is fontos, mert a tempón bizony nem mindig látszik, hogy először robognak körbe a pályán
Peter Hickmant tavaly láttuk utoljára a szédítő hangú Triumph-fal, mivel a gyártó évek óta nem fejlesztette az idomos, szupersport hatszázas kategóriát. Hickman idén Yamahával áll rajthoz. Nyilván, a legnyomósabb érve az, hogy nyerni szeretne, és mivel az elmúlt években elég magabiztosan hozta a győzelmeket, csapata, a Smith Racing úgy döntött, ebben a kategóriában is megérdemli a lehetőséget. A fotón azonban mégsem ez a legérdekesebb. Figyeljék a csendben szemlélődő hölgyet, a mellette álló kerítésoszlopon pedig a kávéscsészét! Igazi TT hangulat
A BMW jól muzsikált, még annak ellenére is, hogy az új modellt vetették be. Az viszont igaz, hogy a Superbike specifikációjú motor hűtése felmondta a szolgálatot, és Hickman gyakorlatilag emiatt veszítette el a Senior győzelmet Harrisonnal szemben
Glen Helen a TT pálya egyik legtechnikásabb szakasza, tele tempós kanyarokkal, belógó páfrányokkal, és a buja növényzet miatt kevés napfénnyel. Ebből kifolyólag nem egyszer előfordul, hogy az egymást utolérő versenyzők előzés helyett inkább kergetőznek kicsit
Michael Dunlop BMW-jén dolgoznak a Tyco csapat szerelői. Nagyjából így néz ki egy Superbike motor lecsupaszítva. Sok titkolni valójuk nem lehet, mert amikor engedélyt kértem fotózni, csak legyintettek. Az viszont számomra is új információ volt, hogy a csapatvezető, Philip Neill felesége félig magyar
Dunlop úton az egyetlen győzelme felé 2019-ben. A Lightweight kategóriában a kézműves Patonnal szerezte. A háttérben az a vasútvonal látható, mely a Thomas a gőzmozdony című rajzfilmet ihlette. Tekintve, hogy Dunlop 2018-ban elveszítette a bátyját, Williamet is, és sokáig kérdéses volt, rajthoz áll-e a 2019-es TT-n, szenzációszámba ment a győzelme. Senki nem várta tőle, inkább csak egy tisztes helytállásban bíztak, és csodálták elszántságáért
Michael Rutter, vagy ahogy rajongói hívják – „Young Boy” – már negyvenhét éves. Igazából két nappal fiatalabb John McGuinness-nél, de lassan az elektromos kategória mindenható egyeduralkodójává válik. Tavaly is megnyerte a futamot a Mugennel, bár sokan abban reménykedtek, hogy cimborája és csapattársa, McGuinness most végre legyőzheti, és visszaszerezheti önbizalmát. Nem így történt. Rutter színtiszta ósulis stílusa egyébként szemet gyönyörködtető, egyszerűen jó nézni. És bár a nagykategóriában már nem harcol a győzelemért, az RCV Hondával még mindig bődületesen gyors volt
A fenti kép jól mutatja, hogy akár a hegyen is megnőhet a forgalom. A Superbike-ok utolsó edzése általában mindig naplementében zajlik, ami a fotó szempontjából kegyes, a motorosoknak viszont átok lehet. Leginkább úgy rongyolni a szakadék mellett, hogy közben az aranysárgán csillogó, tükröződő tenger pimasz játékot űz a retinával. A kisebb csoportosulást itt éppen Horst Saiger vezeti
Hölgyek egymás között. Még egy utolsó simítás, némi instruálás, hogy a rajt előtt, motorokkal a háttérben elkészüljön a napi művészet
Harrisonné, mögötte az urával, Harrisonnal. Rajtra várva, csendben
Az ausztrál Dave Johnson sajnos megtanulta, a teljesítmény sokszor másodlagos. A tavalyi esztendő Davónak egyértelműen az áttörést jelentette, hiszen a Norton után egy még ütőképesebb gyári csapathoz került, és bizonyította rátermettségét. A sokak által puhánynak nevezett CBR-rel ő volt az egyetlen versenyző, aki a gyári csapatnak dobogót szállított, miután harmadik lett a Superstock kategóriában. Ennek ellenére a Honda mégis megvált tőle, ezért az idei évben Hillier csapattársaként ő is az OMG alakulat egyik BMW-jével fog versenyezni
Ez csak egy ritka, és szerencsés pillanat. Gyorsan ment, a tankolóállványok közötti rés meg igen szűk. Valahogy kiadta
Stílszerű lenne azt írni, hogy tavaly csak McGuinness hátát láthatták az ellenfelek, de sajnos nem így volt, inkább fordítva. A brit legenda szenvedett a motorral, amit a csapat képtelen volt rendesen felkészíteni, így kétségbeejtő technikai hibák foszlatták szét McGuinness nortonos álmait. A történetet tovább árnyalja, hogy nemrég az is kiderült, a patinás gyárnak van egy komolyabb adótartozása. McGuinness egy ideje sejttette az újságírókkal, hogy nem kíván tovább szenvedni a motorral, többször elmondta, konkrét programra van szüksége, hogy becsületesen vissza tudjon térni a mezőnybe. Bombaként robbant a hír, hogy az egykori kőműves, Hillier ex-kawasakis csapatához igazol. Egyértelmű, hogy rendezett körülmények fogják várni, és így talán a szurkolók is kaphatnak még valamicskét a régi John-ból
A Seniorok versenye után a helyi Conor Cummins pacsizik a közönséggel. Cummins a győzelemtől ugyan rendre messze van, de a dobogós helyekre megérett, így azokat lehetőség szerint szállítja is. Tavaly harmadik lett a kékszalagos futamon
Annyira brit: a zászló, a gyermek, a cserkészet
Nem morci, csak meglepett. Dean Harrison türelmesen várt, és pislogás nélkül nézett
Niarbyl ismét adta, és akárhányszor meglátom ezt a képet, könnybe lábad a szemem. Egész nap esett, ez volt az utolsó napunk a szigeten, csak kirándultunk, és magunk mögött hagyva a partot még utoljára visszanéztem, amikor ezt láttam. A tengeren két halászhajó közlekedett, a nap pedig kibújt a felhők közül, és búcsúzóul megmutatta még magát. Sok mindent hozzáfűzni nem lehet, csak próbáltam bezárni a pillanatot. Niarbyl egyébként csodálatos hely, még azon is túl, hogy a Lottózsonglőrök című filmet itt forgatták. Ha egyszer erre járnak, menjenek el a Niarbyl Café-ba, és egyenek mentás borsókrémlevest, vajas cipóval. A tulaj felesége cseh, ezért amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, külön előadást tartott a helyi tektonikus lemezekről, amelyet a világ egyik csodájának tartanak. Állítása szerint Észak-Amerika partjainál végződnek. Ezek után leültetett bennünket az étterem emeleti részébe, ahonnan vacsora közben figyelhettük a vizet. Ha szerencsénk lett volna, láthattuk volna az itt élő delfinkolónia egy részét. Sajnos nekünk nem volt, illetve de, hiszen megélhettük ezt a csodát
Végül pedig egy csoportkép azokról, akik nélkül ez az út nem valósult volna meg. Rolcsi, Zoli és Zsolti. A három fickó egy héten keresztül hallgatta a rinyálásom, vitték a táskám, és nézték onnan a versenyeket, ahonnan én akartam, leginkább a képek miatt. Alkalmazkodtak hozzám, és a zord időjárási körülményekhez, bár hozzám talán nehezebb volt. Ezen kívül Rolcsi teljes körűen vállalta a sofőr szerepet, és minden reggel szendvicseket készített. Nehéz erre bármit is mondani. Köszönöm!
Az oldalról ajánljuk
- Hírek
Ázsiai sikermodellt hoz Európába a Honda
Óvatos felvezetés után végre felénk is elhozza a Honda a GB350S modellt, és rögtön rittyent mellé egy 500 köbcentis testvérmotort.
november 29., 15:12