Joan Mir megírta a történelmet a Suzuki számára. Pont annyira higgadtan és hidegvérrel abszolválta a világbajnoki címhez szükséges versenyt, ahogy tette azt eddig is a szezon folyamán.
Sírni csak a győzteseknek szabad, fújja kívülről mindenki, de itt most épp a győztesnek nem sikerült. Joan Mir tanácstalanul nézett a kamerába, és mindössze annyit sikerült kinyögnie: még sírni sem tudtam a célban, igazán nem tudom mi történik körülöttem - miután Simon Crafar ízleltette vele a tényt, ő lett 2020 MotoGP világbajnoka. A huszonhárom éves spanyol pont olyan alázattal és szerénységgel viselte a sikert, mint tette azt a szezon során végig, ami nem baj, hisz belopta magát mindenki szívébe, mert rajta kívül azt hiszem nem volt ember körülötte, aki ne bőgött volna, beleértve Davide Briviót, a legendát – hívhatjuk így ezek után nyugodtan – a komplett Suzuki csapatot, és Mir családját.
Ez most így volt helyes. Mert hát ki hitte volna a szezon elején, hogy hollywoodi forgatókönyv lép életbe, és pont az a Suzuki hódítja majd el a trófeát, aki számára 2020-nak eleve az ünneplésről kellett szólnia, miután a gyár idén ünnepelte megalakulásának századik, a Grand Prix részvétel hatvanadik, és Kenny Roberts jr. Világbajnoki címének huszadik évfordulóját. De ezt már megannyiszor leírtam. Így hát mikor máskor, ha nem idén? Jogos a kérdés, de közel sem ennyire egyértelmű. A gyár a négyütemű éra első királykategóriás világbajnoki címét ünnepelte, és elnézve a tendenciát, már egy kicsit mindenki aggódhat: vajon hány évet kell majd várni a következőre? Bár ha Brivio személyét is figyelembe vesszük, azt jósolnám, nem sokat, és különben is, ez most az ünneplés helye, a negatív gondolatok a fiók mélyére kerültek.
He handled the matchpoint suspense and tension with style, and this is how he won the crown! Tears of happiness for all of us in this incredibly tough but rewarding season 👑 #100YearsChampions #M1R @JoanMirOfficial @motogp #SUZUKing #ValenciaGP pic.twitter.com/lsCz1Qgjbw
— Team Suzuki Ecstar (@suzukimotogp) November 15, 2020
De a legnagyobb kérdés minden bizonnyal továbbra is az, miként lehetett Joan Mirből világbajnok? - hiszen Fabio Quartararo végső sikere akár könnyed is lehetett volna, most pedig már az összetett második helyét is elveszítette, miután sorsszerűen még a futamon is bukott. Továbbá miként fordulhatott elő az, hogy a suzukisok közül a fiatalabb spanyol került ki győztesen, aki csak második évét töltötte a nagyok mezőnyében? Ezekre egyértelmű válasz persze nincs, mégis megjegyzendő, hogy Rins sérüléssel nyitotta az évet, továbbá Mir kiegyensúlyozott motorozása mindvégig megkérdőjelezhetetlen maradt, de ezen a ponton mégis inkább áttérnék egy olyan területre, amelyről minden bizonnyal megoszlanak a vélemények.
The moment @FabioQ20 saw his 2020 title hopes go up in a cloud of dust! 💥
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) November 15, 2020
The Frenchman lost any chance of the championship when we fell at Turn 6 💢#ValenciaGP 🏁 pic.twitter.com/3OiMCGRu1l
Ez pedig a győzelemre való hajlam és képesség egyben. Mert talán közhelynek tűnik, de győzni bizony nehéz dolog, végső győzelmet aratni meg pláne, és ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Sárral fognak dobálni a technika bubusai, és boszorkányüldözést kiáltanak, miután panaszkodnak majd a Yamaha és Ducati teljesítményére, emlegetve, hogy emiatt esett el Quartararo és Dovizioso a végső győzelemtől, azonban mégis úgy vélem, jelen esetben ez csak részben lehet indok. Az okokat másutt is keresném.
Párhuzamba állítva Joan Mir és Fabio Quartararo karrierjét, láthatjuk, hogy a két ifjú útjai bizony megannyi ponton keresztezték már egymást. A kettejük közötti egyik legnagyobb különbség, hogy Quartararo két évvel fiatalabb Mirtől, még csak huszonegy éves. De térjünk vissza a múltra. A francia 2015-ben érkezett a világbajnokság mezőnyébe a Moto3-as kategóriába, korengedménnyel, miután rommá nyerte magát a spanyol bajnokságban. Állítólag miatta módosították a korhatárokat, mert hitték, egy újabb csodagyerekre leltek. Mir ugyanebben az évben csak egy szabadkártyát kapott, és azt a futamot be sem fejezte. 2016-ban végül csapattársak lettek a Leopard Racing színeiben, a legkisebbek között, és bár becsületesen helytálltak, a nagy kiugrás elmaradt. Quartararo menedzsmentje úgy érezte, feleslegesen vesztegetnék az időt a legkisebbek között, ezért a franciát feljebb léptették a Moto2-esek mezőnyébe, Mir viszont maradt, és a Leopard Racing színeiben megnyerte a 2017-es világbajnokságot. Jól sejtik, úgy vélem, ez volt az a pont, amely részben megpecsételte mindkét ifjú sorsának további alakulását. Ettől a pillanattól kezdve Joan Mir csatlakozott egy olyan táborhoz, amely rendkívüli módon elit és egyedülálló, mert futamot nyerni sem egyszerű a világ legjobb versenyzői között, nemhogy világbajnoki címet, és akinek ez sikerül, már ligát lépett.
Nice words from the new champion to the fans! 🙌
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) November 15, 2020
"The best title" for @JoanMirOfficial isn't the #MotoGP title but making the fans year a little better! ❤️#M1R | #ValenciaGP 🏁 pic.twitter.com/GIZ33xxViv
2018-ban mindketten a Moto2-ben versenyeztek, részleges kitörésekkel zárták az évet, majd jött 2019, amikor mindkét versenyző feljebb lépett a királykategóriába. Míg Quartararót a Yamaha fogadta kegyeibe, és úgy tűnt, döntése megkérdőjelezhetetlen, addig Mir a gyári Suzuki ülését kapta, ami bár nagy szónak számított, a kiugró eredmények ismét elmaradtak. Quartararo szinte azonnal az élmezőnyben találta magát, és legitimálta csodagyermeki nyilvántartását, de Mir legjobb futamán is csak egy ötödik helyet szerzett, Ausztráliában, bár arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Brünnben, egy feltételezhető technikai hiba miatt akkorát bukott, hogy zúzódott a tüdeje. Rendíthetetlen jelleme talán akkor mutatkozott meg igazán, hiszen a bukás után, amikor végre sikerült felépülnie, és újra versenyezhetett, néhány újságíró megkérdezte tőle, miként képes ismét felülni arra a motorra, ami kishíján a vesztét okozta. Mir erre kegyetlen őszinteséggel és hidegvérrel azt válaszolta: a motorversenyzés az élete és a munkája egyben, így valójában semmi nem hátráltatja, eszébe sem jut, hogy ismét bármi baj történhetne.
Végül elérkezett 2020, az év, amely szinte a hihetetlen besorolást kaphatja, rettegés a vírustól, verseny iránti vágy, bizonytalanság közepette. Egy elképzelhetetlennek hitt Márquez sérülés, majd egy földre hulló világbajnoki cím, amit először úgy tűnt, nagyon könnyű lesz felvenni. De nem így történt. Ezért a címért bizony biztosítókötél nélkül kellett megmászni az üveghegyet, neoprén nélkül kellett átúszni az Óperenciás-tengert, végtelen mennyiségű hétfejű sárkányt kellett legyőzni, és bizony meg kellett birkózni valami elképzelhetetlenül nehézzel, amely leginkább a közöny volt, ahogy a legtöbben viszonyultak mindehhez. Majd amikor észbe kaptak, már késő volt, mert Joan Mir úgy iskolázta le a teljes mezőnyt, hogy azok sokáig észre sem vették.
Respect and recognition 🤝
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) November 15, 2020
We couldn't love this more ❤️#M1R | #ValenciaGP 🏁 pic.twitter.com/RsJULsJmn6
Majd amikor a címre esélyesek rájöttek, hogy ez bizony nem gyerekjáték, gondolok itt leginkább Quartararóra, sajnos több ponton és fronton összeomlottak, úgy gondolom azért, mert nem tudták, miként kell megnyerni egy világbajnoki címet. Erre csak úgy felkészülni nem lehet, ezt kizárólag az a versenyző tudja, aki már egyszer végigcsinálta.
Sőt, ez egy olyan folyamat, amit azt hiszem megspórolni sem lehet, és végképp nem a királykategóriában kell elkezdeni, legalábbis nem ebben a nagyon zaklatott, kiegyensúlyozott és modern érában. Persze azt sem állítom, hogy lehetetlen, hiszen Casey Stoner és Nicky Hayden példája a legjobb erre, viszont egy mai MotoGP-ben azt gondolom, közel elképzelhetetlen. Persze ezek után - hogy Quartararóról eltűnt a teher, és gyakorlatilag elveszítette az idei címet - nem állítom, hogy nem sikerülhet neki a jövőben, de így, első nekifutásra elég szürreális lett volna.
Hiszen Stonert leszámítva az elmúlt tíz évben nem volt a kategóriának olyan világbajnoka, aki a kisebb géposztályokban ne szerzett volna címet, ez pedig elég markáns üzenet. Hiszen az első lépés mindig az, hogy meg kell tanulni versenyt nyerni, majd bajnokságot, még akkor is, ha az nemzeti. Hallottuk ezt már eleget a múltban, legutóbb pedig Scott Redding is ezt emelte ki, amikor átigazolt a brit Superbike bajnokságba. Egyszerűen szüksége volt az önbizalomra, hogy önmaga is elhiggye, képes lehet egy végső, összetett győzelemre. Enélkül nem lehet építkezni és feljebb lépni, magasabb babérokra törni.
Végeredményben ezért azt gondolom, három évvel ezelőtti világbajnoki címe, és az addig vezető út, olyan segítség és tapasztalás volt Joan Mir számára, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyrészt képes volt elhódítani a végső győzelmet, másrészt képes volt megragadni a lehetőséget, amikor az elérhető távolságba került.
"When you dedicate your life to something it's a dream come true"
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) November 15, 2020
We can't help but think of Nicky's words watching Joan Mir achieve his dream ✨#M1R | #ValenciaGP 🏁 pic.twitter.com/F3TlVJnvin
Ezek után talán már Önök is megértik, miért marad a végzetekig ekkora teljesítmény Talmácsi Gábor 2007-es világbajnoki trófeája, és mi különbözteti meg őt örökre az összes többi sikeres, ámbár címről lemaradt versenyzőtől.
Mir és Quartararo esete talán mindentől jobban bizonyítja, a biztosnak tűnő végső győzelem és a reménytelen két nem létező fogalom a motorsportban. Kizárólag a tapasztalat, egy végtelen erős elme és a mindenre képes gyilkos ösztön segíthet, amelyben a versenyző képes megfogalmazni, hogy akarja ezt az egészet, és azon túl még attól sem riad vissza, hogy megszerezze.
A tegnapi verseny pikantériája azonban talán mégiscsak az volt, hogy ez elmúlt húsz év hat világbajnokából mindössze egyetlen körözött a pályán, mind közül a legidősebb, a veterán Valentino Rossi. A negyvenegy éves olasz egyébként hat verseny után először ért célba pontszerző helyen, és jelenlévő egyedüli bajnokként üdvözölte Mirt az elit klubban.
🙌 @ValeYellow46 welcomes @JoanMirOfficial into the exclusive #MotoGP World Champions' club! 🏆 #M1R pic.twitter.com/SIhNFMXh2i
— MotoGP™🏁 (@MotoGP) November 15, 2020
Amúgy a futam pont annyira volt hektikus, mint eddig mindig a szezonban. Az a Franco Morbidelli nyerte, aki múlt héten kimondottan szenvedett, és csak a tizenegyedik lett, Jack Miller ért célba a második helyen, egyedül Pol Espargarónak sikerült átmenekítenie formáját, és ismét harmadikként állhatott a dobogóra.
A verseny végeredménye:
Pos. | Points | Num. | Rider | Nation | Team | Bike | Km/h | Time/Gap |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | 25 | 21 | Franco MORBIDELLI | ITA | Petronas Yamaha SRT | Yamaha | 156.8 | 41'22.478 |
2 | 20 | 43 | Jack MILLER | AUS | Pramac Racing | Ducati | 156.8 | +0.093 |
3 | 16 | 44 | Pol ESPARGARO | SPA | Red Bull KTM Factory Racing | KTM | 156.6 | +3.006 |
4 | 13 | 42 | Alex RINS | SPA | Team SUZUKI ECSTAR | Suzuki | 156.5 | +3.697 |
5 | 11 | 33 | Brad BINDER | RSA | Red Bull KTM Factory Racing | KTM | 156.5 | +4.127 |
6 | 10 | 88 | Miguel OLIVEIRA | POR | Red Bull KTM Tech 3 | KTM | 156.3 | +7.272 |
7 | 9 | 36 | Joan MIR | SPA | Team SUZUKI ECSTAR | Suzuki | 156.2 | +8.703 |
8 | 8 | 4 | Andrea DOVIZIOSO | ITA | Ducati Team | Ducati | 156.2 | +8.729 |
9 | 7 | 41 | Aleix ESPARGARO | SPA | Aprilia Racing Team Gresini | Aprilia | 155.8 | +15.512 |
10 | 6 | 12 | Maverick VIÑALES | SPA | Monster Energy Yamaha MotoGP | Yamaha | 155.6 | +19.043 |
11 | 5 | 63 | Francesco BAGNAIA | ITA | Pramac Racing | Ducati | 155.5 | +19.456 |
12 | 4 | 46 | Valentino ROSSI | ITA | Monster Energy Yamaha MotoGP | Yamaha | 155.5 | +19.717 |
13 | 3 | 35 | Cal CRUTCHLOW | GBR | LCR Honda CASTROL | Honda | 155.3 | +23.802 |
14 | 2 | 6 | Stefan BRADL | GER | Repsol Honda Team | Honda | 155.0 | +27.430 |
15 | 1 | 9 | Danilo PETRUCCI | ITA | Ducati Team | Ducati | 154.9 | +30.570 |
16 | 73 | Alex MARQUEZ | SPA | Repsol Honda Team | Honda | 154.9 | +30.619 | |
17 | 53 | Tito RABAT | SPA | Esponsorama Racing | Ducati | 154.1 | +42.365 | |
18 | 32 | Lorenzo SAVADORI | ITA | Aprilia Racing Team Gresini | Aprilia | 153.9 | +46.472 | |
Not Classified | ||||||||
30 | Takaaki NAKAGAMI | JPN | LCR Honda IDEMITSU | Honda | 156.6 | 9 Laps | ||
20 | Fabio QUARTARARO | FRA | Petronas Yamaha SRT | Yamaha | 153.8 | 19 Laps | ||
5 | Johann ZARCO | FRA | Esponsorama Racing | Ducati | 154.7 | 22 Laps |
A VB állása:
Pos. | Rider | Bike | Nation | Points |
---|---|---|---|---|
1 | Joan MIR | Suzuki | SPA | 171 |
2 | Franco MORBIDELLI | Yamaha | ITA | 142 |
3 | Alex RINS | Suzuki | SPA | 138 |
4 | Maverick VIÑALES | Yamaha | SPA | 127 |
5 | Fabio QUARTARARO | Yamaha | FRA | 125 |
6 | Andrea DOVIZIOSO | Ducati | ITA | 125 |
7 | Pol ESPARGARO | KTM | SPA | 122 |
8 | Jack MILLER | Ducati | AUS | 112 |
9 | Takaaki NAKAGAMI | Honda | JPN | 105 |
10 | Miguel OLIVEIRA | KTM | POR | 100 |
11 | Brad BINDER | KTM | RSA | 87 |
12 | Danilo PETRUCCI | Ducati | ITA | 78 |
13 | Johann ZARCO | Ducati | FRA | 71 |
14 | Alex MARQUEZ | Honda | SPA | 67 |
15 | Valentino ROSSI | Yamaha | ITA | 62 |
16 | Francesco BAGNAIA | Ducati | ITA | 47 |
17 | Aleix ESPARGARO | Aprilia | SPA | 34 |
18 | Cal CRUTCHLOW | Honda | GBR | 29 |
19 | Iker LECUONA | KTM | SPA | 27 |
20 | Stefan BRADL | Honda | GER | 18 |
21 | Bradley SMITH | Aprilia | GBR | 12 |
22 | Tito RABAT | Ducati | SPA | 10 |
23 | Michele PIRRO | Ducati | ITA | 4 |
24 | Lorenzo SAVADORI | Aprilia | ITA |