Az utolsó körben a Ducatik elszabadították a végtelen erőt

2021.03.29. 09:53 Módosítva: 2021.03.29. 09:53

Úgy tűnik, a Ducati ismét egy hajszállal korábban falta be a desszertett, mint kellett volna, a Yamaha viszont feltámadt. Vagy csak egyetlen versenyző? Ezzel szemben Rossi bemutatkozása felemásra sikerült.

Ha jól sejtem, három kérdés foglalkoztatta leginkább az elvetemült MotoGP rajongókat a téli időszakban, azon túl, hogy azért szorítottak szüntelen, a szezon ez alkalommal időben kezdődjön el:

-Márquez vajon visszatérhet-e az idénynyitóra?
-Mi történik a Suzukival és Joan Mir regnáló világbajnokkal, miután Davide Brivio felhagyott motoros karrierjével, és a Formula 1-be igazolt topmenedzsernek a Renault-utód Alpine csapathoz
- Mi lesz Rossival a Petronas csapatban?

Márquez visszatérése elmaradt, miután a csapat hivatalos sajtóközleményben tájékoztatott mindenkit, hogy az orvosi tanácsokat megfogadva versenyzőjük kihagyja az első két katari versenyt, és legfeljebb az első európai futamon, Portugáliában kezdheti meg menetelését. Hiába a közösségi médiában megjelent fotók, hiába az elképesztő izomépítés, hiába nézett ki úgy a merevítőben, mintha a Lost in Space sorozat titkos robotja lenne, és hiába az RCV-S Hondával megtett körök, az élet kegyetlen, és úgy tűnik, Márquezzel mostanában még inkább. A helyzet nem jó, de talán nem is kritikus, két kihagyással nincs veszve semmi, de a kérdés ettől sokkal összetettebb. Senki nem tudja, milyen állapotban térhet vissza, mert sérülése pont azon erősségét érinti, amellyel a többiek előtt volt mindig néhány lépéssel, ez pedig a motor elejére kifejtett erőhatás.

Joan Mir és a Suzuki kérdése legalább ennyire bonyolult, a versenyen látottak alapján egyelőre csak a fejünket vakarhatjuk. Történt ugyanis, hogy egyik Suzuki sem brillírozott igazán az időmérőn, a versenyen viszont fantasztikus felzárkózást produkáltak. Rins és Mir szinte egymást húzva küzdötték fel magukat a mezőny elejébe, és szinte pontosan lemásolták azt, amit az előző évben már tökéletesítettek. Rins a végére kissé elfogyott, de Mir bámulatos motorozással feljött a második helyre az utolsó körben, viszont egy rossz kigyorsítást követően – amelyből nem feltétlenül következett volna az, amit végül láttunk, úgy ment el mellette két Ducati, mintha állt volna. A szakemberek is úgy gondolják, a télen talán a Suzukin változtatták a legkevesebbet a mérnökök. Hiszen a balansz még továbbra is nyerő, talán a legtökéletesebb, de a motorerő tekintetében vannak elmaradások, és a katarihoz hasonló pályákon, ahol a célegyenes hosszú, és megköveteli a motorerőt, bizony lehetnek gondjaik. Mir így végül negyedik lett, és bár nem tűnt végtelenül szomorúnak, egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem feltétlenül nyugodt a jövő hétvégi versenyt illetően.

És hát Valentino Rossi, aki az edzésen elért bravúros negyedik helyét követően a versenyen tiszta szívből szenvedett, és tizenkettedikként zárt. Rossinak már a rajtja sem sikerült jól, végül Brad Binder majdnem kilökte, egészen visszacsúszott, és innen zárkózott fel a pontot érő helyre. Szenvedésének okait ismét a hátsó gumik okozták, emiatt úgy tűnik, a tavalyi problémák nem szűntek meg. Rossi teljesítménye más szempontból egyébként igencsak beszédesnek bizonyult, miután a verseny legutolsó körében négy tizeddel volt gyorsabb a komplett mezőnytől. Ezt leginkább azzal magyarázta, hogy előtte lassabb tempót motorozott, és a gumik újra életre keltek.

Bár sokan azt hitték, ez az év más lesz, hiszen az első nyolc helyből négyet a Yamahák foglaltak el a kvalifikáción. De közülük egyedül Maverick Viñales-nek sikerült a menetelés, neki viszont olyannyira, hogy a nagy esélyes Ducatikat is legyűrve megnyerte a versenyt. Nagyon magabiztosan.

Viñales amúgy egy elég érdekes csávó, a tavalyi teljesítménye katasztrofális volt, sokan abban is kételkedtek, megérdemli-e a gyári motort. De időközben megnősült, felesége pedig várandós lett, és úgy tűnik, kisimult gondolatokkal ismét hasít. Bár korai lenne bármit kijelenti, úgyhogy inkább várjunk még. Csapattársa, a francia Quartararo viszont minden bizonnyal jobb gyári yamahás bemutatkozásról álmodott. Egy darabig tudta tartani a lépést, de a végére elfogyott ő is, vagy a gumijai, ez még nem bizonyos.

Sokan hitték, hogy a fejlesztések 2021-es befagyasztása végett ismét a Petronas csapatban motorozó Morbidelli lehet majd a legjobb yamahás, a 2019-es vázzal és csomaggal, hiszen a tavalyi irány eléggé félrement a gyári csapat háza táján, mégsem így történt. Morbidelli csak a mezőny végén ért célba. Utólag kiderült, a rajtrácson jelezték mérnökei, hogy gondok vannak a rajtelektronikával. A probléma a verseny folyamán is jelentkezett, emiatt a hátsó futómű többször összeült, így képtelen volt versenytempóban fordulni.

Egyébként Viñales végsebessége és kanyartempója mindenkit meglepett. Erről többen is kérdezték a spanyol versenyzőt, aki a verseny utáni interjúk során többször kiemelte, hogy a gyár újonnan szerződtetett tesztpilótája, Cal Crutchlow varázslatos munkát végzett, és nélküle nem tartanának ott, ahol. Elmondta azt is, hogy bár a végsebességgel sem elégedetlen, a legnagyobb erősségük a kanyarsebesség, amelyben úgy tűnt, verhetetlenek.

Első ránézésre egyébként mindenki számára egyértelmű, hogy a legtöbbet a Ducati fejlesztett a holtszezonban, aerodinamika terén mindenképp. Bár az új, már sokadjára is pörölycápának elkeresztelt motor lassan inkább hasonlít egy vadászgépre. A Ducati pedig annyira pimasz újításokat vonultatott fel, hogy azok részletes bemutatására tényleg szükség lenne egy szerkesztőségi repülőmérnökre, aki áramlástanból kitűnő volt. A szárnyak és a megváltoztatott fejidom a legkevesebb, a kerekekre szerelt takaró viszont egészen egyedi. Láthattunk már hasonlót a motorsportban is, mégis leginkább a kerékpárversenyek időfutamáról ismerhetjük a telekereket. A Ducati esetében persze nem erről van szó, kizárólag két takaróelemről, amely sokak szerint leszorítóerőt képez kanyarodás közben, amelyből negyvenöt fokos dőlésszög felett már nem sok van, ilyenkor sokkal inkább az oldalirányú erőhatások dominálnak.

Ebből kifolyólag a takaróelemek azon túl, hogy leszorító erőt képeznek, stabilabbá tehetik a motort az olyan szeles időben, mint amilyen volt Katarban vasárnap este, és az oldalirányú erőhatást csökkentve a gumikra is jobban ügyelhetnek a versenyzők.

A másik különös újítás pedig az idomok elején, a motor két oldalára elhelyezett légcsatornás kiegészítő elem, amely egyrészt leszorítóerőt generál, stabilabbá téve a motort, másrészt csökkenti a hátsó kerék egyenesben való kipörgését gyorsításnál, és megakadályozza a vontatószél kialakulását, melynek következtében nem húzathatja magát más versenyző egy Ducatival, ha a szélárnyékába kerül. Egyes mérnökök szerint a Ducati 2019 óta foglalkozik a földhatással, mely területen szerzett tapasztalatokat igyekszik felhasználni a motorépítésben.

Ezek tükrében senki nem csodálkozott, hogy a szezont megelőző katari teszteken az újdonsült gyári menő, Jack Miller brillírozott, és azon sem, hogy Pecco Bagnaia elképesztő idővel szerezte meg a pole pozíciót, azon viszont már annál inkább, hogy ezt a formát nem sikerült átmenekíteni a versenyre. Azt sem értették sokan, hogy az esti szélben miért nem használta egyik versenyző sem az első kerék takarólemezét.

A versenyt ugyan mindkét gyári motor, és mindkét Pramac versenyző jól kezdte, de előbb Jorge Martin veszítette el a tempóját, majd mindenki legnagyobb meglepetésére Jack Miller is. Az ausztrál még a versenyt követően sem értette, mi történhetett, leginkább a hátsó gumi tapadáshiányát fogalmazta meg.

Sokáig úgy tűnt, a gyári csapat becsületét Pacco Bagnaia könnyedén megmenti, és vezette a versenyt, de végül ő sem tudta tartani a lépést, így még a szatellit, immáron Pramac csapatban motorozó Zarco is megelőzte. Bagnaia és Zarco drámája még itt sem ért véget, amikor a világbajnok Joan Mir bedarálta őket. Végső becsületüket végül az alattuk rejtőző motorerőnek köszönhették, amikor a kockás zászló előtt, a célegyenesben szinte kikerülték a suzukis spanyolt. A verseny közben Simon Crafar, technikai szakkomentátor egyébként némi túlfogyasztást is megemlített a Ducatik esetében, állítólag emiatt veszítettek sebességükből az utolsó három körben – a boxban vissza kellett venni a motorok teljesítményét - de ezt a jelenséget később viszont egyik versenyző sem erősítette meg.

A legjobb újonc Enea Bastianini lett, aki a bravúros tizedik helyen ért célba. A KTM-ek sajnos messze elmaradtak a tavalyi formájuktól, a legjobb helyen Miguel Oliveira végzett, de így is csak tizenharmadikként intették le. Ezzel szemben Pol Espargaro becsületesen helyt állt a Hondával, és nyolcadik lett. De bátyja, Aleix még tőle is jobban zárt hetedik helyével, ami az Aprilia szempontjából kisebb csoda. Nemrég elhunyt csapatfőnöke, Fausto Gresini minden bizonnyal boldog lenne.

Az Aprilia teljesítménye sokak számára nem meglepő, mások mégsem tudják hová tenni. De a rossznyelvek már azt rebesgetik, elég volt aláírni Andrea Doviziosóval a szerződést, és az adatok már útra is keltek. Mint köztudott, a Ducatinál többen aggódnak Dovizioso apriliás szerepvállalása végett, hiszen a motor már eddig is tartalmazott némi bolognai beütést, és figyelembe véve a tényt, hogy Dovizoso nem éppen jó viszonyban vált el Gigi dall'Ignától, sokan attól tartanak, így akar borsot törni az egykor apriliás, jelenleg Ducati vezető orra alá.

MotoGP Katar 2021
Végeredmény
1. Maverick Viñales SPA Monster Energy Yamaha MotoGP
2. Johann Zarco FRA Pramac Racing
3. Francesco Bagnaia ITA Ducati Lenovo Team
4. Joan Mir SPA Team Suzuki Ecstar
5. Fabio Quartararo FRA Monster Energy Yamaha MotoGP
6. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
7. Aleix Espargaro SPA Aprilia Racing Team Gresini
8. Pol Espargaro SPA Respol Honda Team


Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.