Scott Redding második szezonjára készül a Superbike világbajnokságon, a gyári Ducati színeiben. Az angol versenyző ismét megpróbálkozik a lehetetlennel, egyértelmű célja, hogy világbajnok legyen. Bár Jonathan Rea eredményeit nézegetve – két hétvége alatt négy győzelem, egy második és egy harmadik hely – ez nem lesz egyszerű, még úgy sem, hogy Redding két futamot is nyert.
Redding termetével még mindig nagy hátrányban van a mezőny többi tagjához képest, de nem adja fel, és nemrég a közösségi médiában is jelezte a MotoGP mezőnyének, miután az ott versengők egyike sem tartotta az év végére esélyesnek: „Ha megvan a Superbike világbajnoki cím, készüljetek, mert bármennyire is próbáltok tudomást sem venni rólam, van még egy elintézetlen ügyem” – így szólt nagyjából az üzenet. Még a szezonnyitó futam előtt csíptük el még pár kérdésre.
Mi a legnagyobb különbség a tavalyi, valamint az idei szezon között ebben a furcsa időszakban?
– A legnagyobb gond az idei évvel talán az, hogy ilyen sokat kellett várni az első versenyre. Tavaly legalább teljesítettünk egy versenyhétvégét Ausztráliában, és nagyjából tudtam, mire számíthatok. Idén viszont mindössze egyetlen közös teszt volt a hétvégi verseny előtt, így fogalmam sem volt, mennyire erős Johhny Rea, a Yamaha, a Honda, de valójában azt sem tudtam, mi magunk mennyire vagyunk versenyképesek. Továbbá azt gondolom, túl sok időt kellett versenymotortól távol, egyfajta passzivitásban eltölteni. Ez sem segített a helyzeten.
Frusztráló?
– Nem engedheted meg magadnak, hogy az legyen, hiszen senkinek a számlájára nem róható. A körülmények mindenkinek azonosak. Egyébként is, régen sokszor álmodoztam arról, bárcsak lenne egy olyan időszak az életemben, amikor két versenyszezon között van néhány hónap pihenő. Hát most megkaptam. Végülis nem volt rossz, tudtam családi dolgokkal foglalkozni, ahogy a normális emberek töltik a hétköznapjaikat.
Az edzésmódszered alaposan megváltozott, leginkább a bicikli köré épül fel. Mi ennek az oka?
– Egészen egyszerű. Mivel az edzőtermek bezártak a covid miatt, nem igazán tudtam használni egyet sem, a bokszra ugyanez igaz. Sajnos nem vagyok milliomos, hogy saját edzőtermem legyen, a családom körében sincs senkinek, így azt használtam hetente néhány alkalommal, ami a garázsomban van. A futást is vissza kellett szorítanom, miután két éve eltörtem a combcsontom, a biciklivel viszont nem volt gond, így beszereztem még néhány extra kelléket, és gond nélkül tudtam edzeni.
Úgy tűnik sokat fogytál. Hogy érzed magad a bőrödben?
– Nagyon jól, azt leszámítva, hogy kurva öregnek tartom már magam. De jó itt lenni ismét, a pályán, egy versenyhétvégén. Sokkal jobb, mint otthon. Úgy érzem, felkészültem, és izgatottan várom a futamokat.
Legalább annyira fontos a súly a Superbike-ban, mint a MotoGP-ben? Régebben a termeted sokszor problémát okozott.
– Nagyon fontos, ugyanúgy, leginkább mert az esetemben nem öt kiló különbségről, hanem sokszor tíz-tizenötről volt szó egyes versenyzőkhöz képest. És mivel a lóerő, valamint a gumik szinte egy szinten vannak, nagyon fontos, hogy a súlyom a lehető legalacsonyabban tartsam. Mindeközben arra is figyelnem kell, hogy egy bizonyos határ alá ne fogyjak, mert akkor elveszítem az állóképességem, és egész versenyen csak szenvedek.
A kapcsolatod nagyon harmonikusnak tűnik Jacey-vel. Mennyit segít egy ilyen kapcsolat egy professzionális sportoló esetében.
– A spektrumból nézve én a végletek embere vagyok. Nemrég még partiállat módjára viselkedtem, aki folyamatosan a haverjaival lóg és őrültködik, most pedig lettem a csávó, aki otthon ül a barátnőjével, és szinte nem jár sehova. Aki csendre és békére vágyik. De ettől több nem is kell, Jacey nagyon megértő és elfogadó velem. Ez sokszor nem egyszerű, mert előfordul, hogy kicsit sem vagyok kedves és jófej. Nagyon jó érzés szeretni valakit, aki téged viszont szeret, és kialakítani vele egy nagyon bizalmi kapcsolatot, amely érinthetetlen. Egyébként is abban a korban vagyok, hogy lassan elgondolkodjak a családalapításon, ehhez pedig egymásra kell találnotok a megfelelő személlyel, ez a legfontosabb. Ez történt velünk. Így bízom benne, hogy Jacey lesz a személy, aki az életemben már mindig mellettem marad.
Mennyire kellett másként csinálni mindent a tavalyi évben a covid miatt? Volt versenyző a Gran Prix-ben, aki részben emiatt a bajnokságot is bukta.
– Sok mindent nem tehetsz, mert ha jönni akar, jönnie kell, de persze próbáltunk betartani minden intézkedést, és egyszerűen a józan ész szerint cselekedni. Társaságba nem jártam, van néhány barátom, de velük sem találkoztam, bulikat sem tartottunk. Egyszóval odafigyeltünk az alapvető dolgokra, de ennyi. Az időm nagy részét egyébként is Amerikában töltöttem, és néha egyedül, néha meg egy edzőpartnerrel bicikliztem. Rajta kívül senki mással nem találkoztam Jacey szűk családját leszámítva. A tavalyi, európai utazásoknál pedig inkább az autót választottuk repülő helyett.
Beoltattad már magad?
– Nem, még nem, és személy szerint nem is szeretném, és nagyon hinni sem akarok benne. De nyilván kénytelen leszek az utazások miatt. Magánemberként viszont várnék még vele, hogy le tudjam vonni a következtetéseket, mert nem minden napsütés és szivárvány, amit ezzel kapcsolatban látunk. Szeretnék jobban meggyőződni a reakciókról, és alaposabban tanulmányozni ezt az egészet, de ahhoz még idő kell.
Mit vársz az idei szezontól?
– A csapatot imádom, és azt hiszem, ők is bírnak engem, ez a legfontosabb. És persze kurvára meg akarom nyerni a bajnokságot, hogy az egyes rajtszámot végre visszavigyem Bolognába.