Elköszönt a Mester

MotoGP: Valencia - 2021.

2021.11.15. 09:32

Megannyi kérdés merült fel mindenkiben a valenciai versenyt megelőzően. Ami mindenkit a legjobban érdekelt: vajon fog-e sírni a futam után? Vajon tényleg előreengedik az utolsó körben? Vajon Márquez és Biaggi is búcsúzik majd tőle személyesen, a nyilvánosság előtt?

A válasz mindhárom esetben nem. És ezen talán meglepődni sem kell. És mit csinált az újságíró mindeközben? Valentino Rossi utolsó versenyén, huszonöt évvel azután, hogy szinte az első versenyét is látta. A válasz talán meglepő: de három gyermekkel és egy fantasztikus nővel ebédelt a Makers of Budapest vegán bisztrójában, miközben a telefonját bámulta, és próbálta megakadályozni, hogy a tömeg kellős közepén váljon az érzelmei martalékává.

Nem úgy, mint Valentino Rossi, hiszen rajta kívül tényleg szinte mindenki sírt. Csak ő nem, elmondta ezt már milliónyi alkalommal, hogy neki ez nem megy. Legutóbb a csütörtöki sajtótájékoztatón, amikor erről faggatták a rajongók. Nem ilyen típus, és bár fogalma sincs, mit fog érezni a verseny után, de nem tartja valószínűnek.

Előre ugyancsak nem engedték, szerencsére, mert statisztika ide vagy oda, mégis azt gondolom, egy kilencszeres világbajnoknak semmi oka alamizsnát kérni, főleg nem ennyire megalázó módon. Így aki kicsit is ismeri Rossit, annak egyértelmű volt, ha érkezett is hozzá bármi hasonló gesztus, egészen biztosan visszautasítja, félretéve a statisztikát, és a kétszázadik pódiumot.

Egyébként sem lett volna erre szüksége, hiszen egész hétvégén versenyképes volt, gyönyörűen motorozott, a tizedik helyről rajtolt, majd végül ott is ért célba. És negyvenkét évesen top10-ben végezni ebben a mezőnyben minden, csak nem csalódást keltő, főleg úgy, hogy a kvalifikáción szinte végig a világbajnok Quartararóval volt pariban, míg a versenyen gond nélkül szórta az 1:31-es köröket. Mi volt ez, ha nem pimasz, kérem?

A közös képek viszont, amelyekre talán oly sokan számítottak, elmaradtak. Biaggi végül nem ment át a szomszéd garázsba, ahogy Márquez sem utazott el a helyszínre, bár őt így is titokban tartják, ezért talán érthető. Jeremy Burgess viszont nem repülte át az óceánt, és az egykori olasz riválisok sem rótták le tiszteletüket, de talán nem is baj. Megtették sokan mások, mert amikor egy kisvideót készítenek neked, amelyben Keanu Reeves narrál, Tom Cruise pedig azt üzeni, nagyszerű voltál, Kelly Slater szörflegenda és Travis Pastrana pedig hasonlókat fogalmaz meg, további teendőd nagyon nincs, megengedheted magadnak, hogy hátradőlj egy hétre.

Kivéve, ha Valentino Rossi a neved, mert akkor hasonlóhoz egészen egyszerűen nincs kedved. Rossi öccse, Luca Marini engedett talán a legmélyebb betekintést a Rossi utolsó versenyét követő pillanatokba. Mert azután, hogy a kettes kanyarban minden versenyző megállt a futam végén, hogy köszöntse, a pit lane-ben díszsorfalat álltak neki, a garázsban pedig őrjöngött a szerelőkkel és a barátokkal, miközben gyermekkori kedvence, a focilegenda Ronaldo is meglepte, Rossi nemes egyszerűséggel leült, és a főmérnökével a futamról egyeztetett, megosztotta az adatokat, és kielemezték a motor viselkedését verseny közben.

Marini mindezt hitetlenkedve nyilatkozta, szürreálisnak nevezte, és megjegyezte, bátyja mindent úgy csinált, mintha nem az utolsó versenye lett volna. Pedig az volt. Csütörtökön még csak a kilenc motorjával lepték meg – beleértve a Hondákat, és azt a 2001-es 500-as motort is, amelyet a Honda Rossinak ígért, de végül soha nem kapott meg. Viszont állította, hogy ismét kezdeményezni fogja a motor átvételét Alberto Puignál, mondván kellemes a hőmérséklet a házában, és a páratartalmat is a motorhoz igazítaná -, amelyekkel a címeket szerezte, szombatra a valenciai pálya toronyépületére is felkerült egy graffitiművész által a portréja, a vasárnap esti FIM gálán pedig hivatalosan is MotoGP-legendának nyilvánították. Miközben a neki dedikált valenciai üzenőfalat Rossi leendő autós karrierjének egyik alappillére és kulcsfigurája, Ronnie Kessel is aláírta, aki minden bizonnyal nem véletlenül utazott a záróverseny helyszínére, sokkal inkább már a jövőre készül, és minden bizonnyal tárgyal.

És Valentino Rossinak, valljuk be, ez kell, erre van szüksége, erre a fajta pezsgésre és lüktetésre, különben vegetáló amőbává változna. Nem várhatjuk el tőle a pihenést, miközben azért szerettük, aki. Egy állandóan mozgásban levő, különös tehetséggel megáldott zseni, aki egy fejezet végéhez érkezett, hogy egy újat nyithasson. De gyanítom, sokkal racionálisabb, mint bárki körülötte, ezért sem sír soha, és ezért képes mosolyogva kezelni minden adott helyzetet. Annál szebb búcsút pedig szinte elképzelni sem lehet, minthogy tanítványa, Pecco Bagnaia nyerje a futamot, egy, az általa korábban már használt sisakfényezésben, miután a VR46 akadémia versenyzői eldöntötték, tisztelgés gyanánt mindenki a mentor egy korábbi sisakfényézét fogja választani.

Mindezek után nem csoda, hogy a fent említett karneválhangulatnak köszönhetően Rossi teljes mértékben ellopta a show-t, és szinte alig maradt energiája bárkinek a versenyekre figyelni. Pedig volt mit, bőven. Még azon is túl, hogy Remy Gardner, az egykori ötszázas világbajnok, Wayne Gardner fia lett a Moto2 világbajnoka.

Ha a MotoGP kategória végeredményét nézzük, egyértelműen megállapíthatjuk, legalábbis arra következtethetünk, hogy hamarosan beköszönt a teljes Ducati-uralom. Sokszor éreztük már ezt, és prognosztizáltuk, hogy így lehet, de akkor talán mégsem volt ennyire erős és kiegyensúlyozott versenyzőhadserege a bolognaiaknak. Közülük lassan egyértelmű, hogy Pecco Bagnaia lehet a legkiemelkedőbb, miközben a többiek egymás között váltogatják a dobogós helyeket, és általában azok is jól szerepelnek, akik az adott hétvégén nem dominálnak.

Viszont a hármas Ducati-dobogó kissé nyomasztó lehetett a mezőny többi tagjára nézve. Bagnaia elképesztő formában húzta be a szezon utolsó futamát, miközben őt Jorge Martin és Jack Miller követte. Martin egy szédületes pole-t futott szombaton, ezt követően ért célba a második helyen. Ezzel szemben Zarco sem ment rosszul, miután hatodik lett, Bastianini pedig nyolcadik. Joan Mir eközben észrevétlenül végzett a negyedik helyen, és minden bizonnyal folytatja az aprólékos munkát. Az újdonsült világbajnok, Quartararo ötödik helye nem egy tragédia, mégis a legtöbben komoly zűrzavart észlelnek a háttérben.

Alapvető elvem, hogy aki tegnap halomra nyerte magát és világbajnok lett, nem felejtett el motorozni egy csapásra, mégis úgy tűnik, mintha Quartararo atomjaira hullott volna a világbajnoki cím megszerzését követően, és csak árnyéka önmagának. Viszonylag gyakran hibázik, a bukások eredete számára érthetetlen, gyakran feszült ismét, és frusztrációját nem tudja véka alá rejteni. Az igazságot senki sem tudja, mégis vannak néhányan, akik azt feltételezik, hogy a Yamahának intézett csekély megjegyzése váltotta ki a japánok dacosságát – melyben azt nyilatkozta: ő ugyan világbajnok lett, de nem tudja, hogy a Yamaha valóban a rajtrács legjobb motorja-e, hiszen más gyártó gépeit nem ismeri. Ilyen, és ehhez hasonló félmondatok egyébként bőven bőszíthetnek gyárakat arra, hogy kicsit visszavegyenek az akaratból, és hagyják a versenyzőt kiteljesedni.

Egy valaki mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, még úgy sem, hogy távol maradt, ő pedig Marc Márquez. A spanyol motorversenyző két héttel ezelőtti terepmotoros bukása súlyosabb, mint elsőre kommunikálták, ezért a hét elején megerősítették, hogy tartós duplalátásban szenved. Emiatt a valenciai futamot is kihagyta, így azok, aki bármilyen konspirációs elmélettel készültek, Márquez távolmaradását illetően, kérem, engedjék el. A nyolcszoros világbajnok szemében a negyedik jobb oldali ideg bénult, a jobb oldali felső ferdeizom pedig részlegesen sérült, amely a szemgolyó mozgását és forgását hivatott kontrollálni. Márqueznek volt már hasonló sérülése 2011-ben, akkor korrekciós műtétet hajtottak végre rajta 2012-ben. Az eredményei ezt követően nem romlottak, sőt egészen elképesztő karriert futott be, az orvosok most mégis kicsit jobban aggódnak, hiszen eltelt közben tíz év, és Márquez izmai sem fiatalodtak. Ezek után egyebet sem tehetünk, mint bízunk a felépülésben, és nem foglalkozunk az olyan párhuzamokkal, mely szerint Rossi édesapja, Graziano tartós duplalátás miatt vonult vissza, az Imola 200-on elszenvedett '82-es balesetét követően.

Pedig már olyan szépen alakult minden, és úgy tűnt, Márquez ismét önmaga, ismét úgy motorozik, mint egyszer régen. Állítása szerint a Honda fejlesztései is jó irányba mentek, minden adott volt egy teljes értékű visszatéréshez.

Ezzel szemben a valenciai futam teljes összeomlás volt a gyári Repsol Honda csapatnak, mert Márquez után az utolsó reménységük, Pol Espargaro is kidőlt a sorból, miután szombaton horrorisztikusat bukott. A spanyol hármasból négyesbe váltott, amikor a motor táncolni kezdett, és nemcsak lerepítette őt, hanem megforgatta a levegőben mielőtt a földhöz csapódott. Törése ugyan nem lett, zúzódása viszont annál több, és minden bizonnyal a bordái is repedtek, mert a légzés nehezen ment neki, és visszalépett az indulástól.

A Honda fejlesztései így nehezen definiálhatók, és azt hiszem, abban is mindenki csak reménykedhet, hogy látjuk még valaha a régi Márquezt. A nyolcszoros világbajnok kálváriája egyébként is megdöbbentő. Jól mutatja, hogy a motorsport bizony néha még a legjobbakkal is kíméletlen és leigázó, egyetlen apró hibáért busásan büntet, és még ha kívülről úgy is tűnik, hogy könnyedén, egyszerűen megy minden, pillanatok alatt képes bezúzni bárkit, és eltaszítani magától. Marc Márquezre elképesztően nagy feladat vár, és ezek után mindenki csak reménykedhet benne, hogy a visszatérés sikerülhet.

És ha Rossinak a sírás nem is jött össze, megtette helyette Danilo Petrucci, aki szintén az utolsó versenyéhez érkezett, miután jövőre már a Dakaron folytatja pályafutását. A mindig szimpatikus olasz tétlenül állt a rajtrácson, és próbált kezdeni valamit saját búcsújával, miközben köszöntek el tőle barátai. Ezért minden bizonnyal könnyen eltörött a mécses, amikor a BT Sport odalépett hozzá, hogy búcsút vegyenek. Esete is jól mutatja, hogy Rossi nagysága mennyire könnyen beárnyékolta a mezőny többi tagját, és milyen szinten fókuszálódott minden figyelem köré, miközben a többiek is próbálták megélni valahogy saját pillanataikat. Ezért persze senki sem tehető felelőssé, mindenesetre lezárult egy korszak, huszonöt év, amit most, a versenyt követő hétfőn felfogni szinte még lehetetlen.

MotoGP Valencia 2021
Végeredmény
1. Francesco Bagnaia ITA Ducati Lenovo Team
2. Jorge Martin SPA Pramac Racing
3. Jack Miller AUS Ducati Lenovo Team
4. Joan Mir SPA Team Suzuki Ecstar
5. Fabio Quartararo FRA Monster Energy Yamaha MotoGP
6. Johann Zarco FRA Pramac Racing
7. Brad Binder RSA Red Bull KTM Factory Racing
8. Enea Bastianini ITA Avintia Esponsorama


Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalbike, és ettől mi éhen halunk.

A TB olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TB-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.