MotoGP: Mandalika - 2022.

Senki nem maradt a mezőnyben, aki kibírt volna huszonöt évet, és 1997 után ismét indult volna a MotoGP Indonéz Nagydíján. Bezzeg, ha Valentino Rossi kihúzott volna még egyet. Így megy ez. Mindenesetre érdekes volt látni, miként a modern világ hagyományokat kevésbé tisztelő lénye – Fabio Quartararo – találkozik egy múltbéli rítusokhoz körömszakadtáig ragaszkodó távoli kultúrával, és zavarában gúnyolni kezdi.

De tény, a Baliról hívott esőűző sámán hölgy vasárnapi megbízatása hagyott maga után némi kívánni valót.

Hiszen, ha Indonéziában esik, a csepergés nem létező fogalom, inkább a monszun közeli állapot definiálható. És a bennfentesek azt már szombat délután tudni vélték, a MotoGP rajtjára bizony megérkezik az égi áldás. Sokan úgy vélik, a futamtávolság redukálása is emiatt történt, nem az aszfalt állapota és annak élettartami meghosszabbítása végett.

Bár a felverődő apró kövekben nem volt hiány, Alex Rins közösségi médiában posztolt, sebhelyes felső teste felért egy műalkotással. Mert ugyan a pálya egy részét újra aszfaltozták a teszteket követően az elmúlt hónapban, most mégis úgy tűnik, továbbra is akadnak gondok a burkolattal.

A Michelin talán emiatt is döntött úgy, hogy beveti a régebben, 2020 előtt használt hátsó keveréket, amely lényegesen merevebb az eddigieknél, ezzel viszont olyanok véreztek el, mint a Suzuki vagy épp a Honda. Őket kizárólag az eső menthette volna meg a végső összeomlástól, ami végül megérkezett, de Marc Márquezen sokat már nem segített, és végül Pol Espargaro is a túlélésért küzdött. A nyolcszoros világbajnok ezzel szemben már a futamon sem indult, miután két nap alatt négyszer bukott. A szombati edzéseken jól láthattuk, egyszerűen mindent bevállal, hogy meglelje a motor hátulját, és megismerje a határokat, a végkifejlet viszont drámai lett. Márquez továbbra sem találja az összhangot, szinte sötétben tapogatózik, és minden bizonnyal ennek lett az eredménye a vasárnap, warm up-on elszenvedett high side-ja, ami a MotoGP történetének egyik legnagyobbika volt.

Márquez ugyan saját lábán hagyta el a helyszínt, de agyrázkódást szenvedett, így ki kellett hagynia a futamot. Bennfentesek szerint nagyjából százhetvenes tempónál repítette a motorja közel ötméteres magasságba, onnan csapódott be. Teljesen nyilvánvaló, hogy egyre többen aggódnak érte, és azért, hogy láthatjuk-e még az „igazi” Márquezt, ezért talán a szakkommentátor Simon Crafar gondolatai a leghelytállóbbak, miszerint: "Sokan kérdezik tőlem is, mi lesz Marc-kal, de a valóság mindig is az, hogy az őrületes zsenik általában csak egy hajszálon táncolnak a bukások és a győzelmek határán, én pedig mérhetetlenül tisztelem őket akkor is, amikor buknak, hiszen jól mutatja, ők állandóan megpróbálják a lehetetlent.”

Ezek után én csak remélem, hogy Argentínában újra megpróbálja majd. A Hondával szemben a Suzuki ismét jól mentett, és mind Alex Rins, mind Joan Mir célba hozta a motort, az ötödik, valamint hatodik helyen.

Ugyan a Yamahák nem gyorsultak, végsebességben legalábbis nem érzékelhető módon, Fabio Quartararo mégis az első helyről várhatta a rajtot, és próbálta elfeledni a katari fiaskót. Felesleges találgatni, sok minden nem történt a két verseny között, kizárólag annyi, hogy a kanyargós mandalikai pálya jobban fekszik a Yamahának, és ez volt az a hely, ahol a szezon előtti teszten is gyorsulni tudtak.

A papírforma alapján ettől függetlenül lett volna oka a félelemre, mivel az első tízben öt Ducati végzett. A szakértők úgy vélték, egyetlen esélye csak az lehet, ha a rajt után sikerül elsőként fordulnia, és meglógni a többiektől, de az eső végül mindent felülírt. Quartararo a rajt után visszaesett, és onnan kellett felzárkóznia, viszont bámulatos versenyzéssel felverekedte magát egészen a második helyre, bizonyítva így mindenkinek, hogy megtanulta, miként kell vízen is gyorsan és magabiztosan motorozni. Ennek tükrében talán kár lenne a motorbéli különbségeket firtatni, hiszen esőben mindenkinek egyformán szar, itt sokszor azon múlik, az adott versenyzőben mekkora a kurázsi. A francia pedig világbajnokhoz méltó teljesítményt tett le az asztalra.

Más kérdés, hogy rajta kívül csapattársa, a másik gyári motoron ülő Morbidelli miért szerénykedik, de kétlem, hogy erre kapnánk értelmes magyarázatot. Bár tiszta szívből remélem, hogy lesznek még az olasznak jobb pillanatai, mielőtt el kell hagynia majd a gyári alakulatot, mert a fluktuáció több mint kétségbeejtő.

Volt még viszont egy Yamaha a mezőnyben, amelyre mindenki felfigyelt, bizonyos Darryn Binderrel. A sokak által kritizált, mások által egyenesen gyűlölt dél-afrikai újonc úgy motorozott esőben, mint egy félisten, és úgy kerülgette a két héttel ezelőtti futamgyőztest, mintha az csak gyakorolta volna az íveket. Hiába, úgy tűnik Dél-Afrikában továbbra is az a menő, aki képes tapadás nélkül gyorsan menni, és akkor érzik magukat a legnagyobb biztonságban, ha csúszik minden. A legszebb az egészben már csak az volt, hogy a legnagyobb, és legádázabb csatát bátyjával, Braddel vívta meg, amiben voltak bizony kíméletlen, test-test elleni küzdelmek és előzgetések, amelyeken a futam végén mindketten csak nevettek.

Ezzel szemben kissé kiábrándító volt a szájkarate Jack Miller és Fabio Quartararo között, miután a francia előzés során enyhén érintette az ausztrált, aki erre kiakadt. Darryn így a futam legjobb újonca lett tizedik helyével, míg testvére csak a nyolcadik helyen ért célba, amely katasztrofálisnak is minősíthető, ismerve a KTM-es versenyző vízen bemutatott képességeit. Pedig mindent megtett, amit a gyár kért tőle, és hiába definiálják sokan csak vasárnapi versenyzőnek, a futamot ez alkalommal a negyedik helyről kezdhette, így a bennfentesek szerint minden esélye megvolt a győzelemre. A probléma mindössze annyi volt, hogy motorjának alakváltó szerkezete már a féktávon is élesítette magát, így közel motorozhatatlan motorral teljesítette a távot.

Zsenialitás ide-vagy oda, minden bizonnyal Mattighofen számára is botrányos, hogy az eredmények tükrében jó eséllyel dupla dobogóval zárhatták volna a vasárnapot. Mert bizony hiszik vagy sem, a két hete még nagyon diplomatikusan nyilatkozó, alkalmazkodásbéli hiányt magára vállaló Miguel Oliveira olyan hidegvérrel halászta el a győzelmet, hogy sokan talán nem tudták, jó versenyt néznek-e. A portugál a hetedik helyről rajtolt, de különösen ez sem zavarta, és azon sem illetődött meg, hogy ismét futamot nyerhet, így magabiztosan kitartott, annak ellenére is, hogy Quartararo a végére egészen megközelítette. A futam utáni sajtótájékoztatóról pedig idő előtt meglépett, csapatbuli helyett igyekezett haza.

Ezzel szemben a Ducatinak ismét nem ez volt az a nap. A dobogóra ugyan felállhattak Johann Zarcónak köszönhetően, a gyári csapat viszont ismét szerényen serénykedett. Pecco Bagnaia mindössze egyetlen ponttal mehetett haza, míg Jack Miller a negyedik helyen zárta a napot. Bár az ausztrál jól kezdett, és sokáig úgy tűnt, akár még a győzelemért is harcban lehet, a végére állítása szerint elfogytak a gumik, és a dobogóra sem fért fel.

Zarco viszont ügyes volt, és bár tőle megszokott módon hosszasan sajnálkozott, amiért úgy érezte, későn indította a támadást - mert ha korábban teszi, nyerhetett volna - de ez mind teljesen lényegtelen. A lényeg a dobogó. Főleg, hogy csapattársa, Jorge Martin ismét nullázott. Ezúttal ő hibázott, amikor motorjának eleje elúszott a vízen. A versenyen egyébként láthattunk bámulatos mentéseket, és érdekes megcsúszásokat, amelyről még a futam után is eltértek a vélemények. Pecco Bagnaia és Martin elúszásán Quartararo is elmélázott egy darabig, aki állította, a látottak után igyekezett visszafogni magát, de végül nem értette riválisaival mit történhetett, mert ilyen mértékű tócsát nem tapasztalt a pályán.

Talán nem véletlen, egy olyan országban, amely a titkok és varázslatok hazája.

A pálya készenléti állapota a helyszínen tartózkodó újságírók szerint egyébként még erősen hiányos. Állítólag még a boltíves páholy sem készült el, amely kizárólag az indonéz elnök kérésére épül, aki tervei szerint majd onnan fogja nézni a futamokat a jövőben. Apropó ház. A Ducati elektromos vezérléséről készült egy fotó, amely egészen elképesztő, kibogozhatatlan kábelrendszer formájában mutatkozik meg. Ezen fotó alapján pedig ismét felvetődtek a kérdések a fejlesztésekre költött pénzeket illetően. Erre hozott Mat Oxley egy példát a múltból, mely szerint a versenyzésről mindent tudó, egykori menő, és legendás csapattulajdonos, Clive Padgett egyszer úgy nyilatkozott egy angol bajnokságban használatos Suzuki RG-vel kapcsolatban, amit egyébként Jake Dixon papája, Darren használt: „Erre a motorra ráköltöttük már egy ház árát. De nem baj, mert egy házzal úgysem tudsz bajnokságot nyerni. Nem igaz?”

Ezek után már csak bízhatunk benne, hogy a Ducati önmagára talál.

MotoGP Indonézia 2022
Végeredmény
1.	Miguel Oliveira	POR	Red Bull KTM Factory Racing
2.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Johann Zarco	FRA	Pramac Racing
4.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
5.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
6.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
7.	Franco Morbidelli	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP
8.	Brad Binder	RSA	Red Bull KTM Factory Racing