Egy popsival 24 órán át

2005.06.08. 11:17
A BMW Motoros Túraklub Magyarország (BMW MTM) idén ötödik alkalommal rendezte meg 24 órás tájékozódási túraversenyét június 4-5-én, szombat-vasárnap. Az eredetileg a klubtagok számára kitalált versenyen tavaly óta indulhatnak más márkák tulajdonosai. Habár a BMW-sek hatalmas előnnyel rendelkeznek, nem csak a megbízható német márka, hanem több külsős csapat is nevezett, hogy próbára tegye tájékozódási képességét, kitartását és motorját.

Foto: Böhm Zsuzsanna, Wágner Veronika (Sári), Végh Vikics, NaNa

A 24 órás múltja

A MAMSZ (Magyar Autó- és Motorsport Szövetség), majd utódszervezete a MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) a kilencvenes években rendezett öt-hat 24 órás tájékozódási motorversenyt. Az utolsót 1998-ban. Ezután néhány év szünet következett. Később, 2001-ben a BMW tulajdonosok, akik 1999-ben klubba tömörültek, és annak idején már részt vettek 24 órás megmérettetésen, úgy döntöttek, hogy szerveznek maguknak egy ilyen túraversenyt. Az első három évben csak a klubtagok versenyeztek. A legtöbb induló akkoriban harmincöt fő volt.

Tavaly, mikor már rengeteg tapasztalattal rendelkeztek a szervezés terén, a klub tagjai nyílt versenyt hirdettek: bármilyen márka benevezhetett. Talán maguk sem mérték fel ennek súlyát, hiszen őszintén meglepődtek, mikor az első ökomenikus versenyre száznegyven nevezés érkezett. A startnál már csak száztizenkilenc fő jelentkezett, és a zord időjárásnak, és a meglehetősen húzós itinernek köszönhetően a célba mindössze nyolcvan fő érkezett be. Az Északi-középhegységben vezető útvonal és a szinte folyamatos eső próbára tette a versenyzőket, sokan szenvedtek balesetet, és sokan kényszerültek a verseny feladására is. Pusztán egy BMW-s csapat teljesítette akkor a távot hibapont nélkül és vitte el az első helyezettnek járó kupát.

Az előző év kínjai azonban nem hogy elriasztották volna a versenyzőket, inkább csak növelték a verseny értékét. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az évben még többen, összesen 207 fő, azaz hatvankilenc három fős csapat nevezett. A startnál valamilyen csoda folytán már csak ötvenkilenc csapat jelent meg - a többiek talán elaludtak vagy a hétvégére jósolt jégeső riasztotta el őket, de a szervezőknél sem mondták le nevezésüket.

A nevezők között voltak kuriózumok is: külön csapatot indított a Magyar Rendőrkapitányság, a Motor Revü, voltak veterán BMW-sek, tanulóvezetők, egy komplett Jawa csapat, és idén első alkalommal (a három másik csapatban induló hölgy mellett) egy komplett női társaság, a Krapeknők is beneveztek.

Hogy minél kisebbre csökkentsék a balesetek lehetőségét, a BMW MTM tagjai idén változtattak egy keveset az itineren. Az egyik ilyen változás, hogy az útvonalat nagyobb betűkkel, nagyobb sorközökkel, áttekinthetőbben nyomtatták ki. Az előző évekkel ellentétben - mivel a MOL Rt. támogatta a rendezvényt, és a fél távot teljesítő csapatokat egy 6000 Forint értékű tankolási kártyával ajándékozta meg -, a szervezők bejelölték az útvonalterven az üzemanyag beszerzési lehetőségeket. Így a teljes táv leírása huszonhét oldalt töltött meg.

Szombat reggel tíz órától gyülekeztek a csapatok a Wallis Motor Pest Kft. BMW márkakereskedés Apály utcai udvarán. Ami azonnal feltűnt, hogy a motorfelhozatal milyen vegyes. Amíg a tapasztalt túrázó BMW-sek (összesen 72-en) nagyrészt endurókkal indultak neki a távnak GPS-szel, dobozokkal, vadriasztóval felszerelve, addig néhányan mintha csak egy szombat délutáni gurulásra indulnának a város körül - épp csak egy tanktáska volt náluk az itinernek.

Délelőtt megtörtént a megjelentek regisztrációja, és déltől a sorsolás sorrendjében kétpercenként indították a csapatokat. Az itinert is csak ekkor adták át a csapatvezetőknek. A túra ebben az évben a Balaton körül zajlott, persze kicsit tágabb értelmezésben, mint ahogy azt sokan gondolnák. A teljes táv, amit 24 óra alatt kellett megtenni 1170 km volt. Hogy minél pontosabb legyen, Petrich Ákos a BMW MTM elnöke kétszer járta le - egyedül. Elmélete, hogy amit már egynél több ember tud, az nem titok, márpedig az útvonalnak az indulásig titokban kellett maradnia.

A versenyt húsz fő klubtag és a családtagok bonyolították le - nagyon profin. Az ellenőrzőpontok (Tarján, Zirc, Szentbékkála, Balatonkeresztúr, Kaszó, Pécs, Bonyhád, Balatonakarattya, Perbál) mellett titkos pontokat is elhelyeztek a szervezők, hogy ezzel is megakadályozzák a szakaszok levágását. Éjfélkor Kaszón kötelezően pihennie kellett minden versenyzőnek egy órát, és itt vadpörkölttel várták a szervezők a résztvevőket.

Az egyik legnehezebb szakasz a Balaton nyugati csücskébe esett, ahol már besötétedett, az eső is eleredt, és sok volt a murvás, földes szakasz. Itt sok versenyző jelentős késésre tett szert, amit később sem tudtak behozni. A másik embert próbáló rész a Pécs környéki szerpentines etap volt, ami szintén esőben, éjjel 3-4 óra tájban következett. Ezen a részen az egyik versenyző elütött egy őzet, de szerencsére személyi sérülés nem történt.

A teljes távot a szervezők csodálatára összesen harminckét csapat teljesítette hibapont nélkül, ők mind első helyezettek lettek. Mindössze öt csapat adta fel a versenyt és négy csapatnak nem volt értékelhető az eredménye. Néhányan - főképp a hosszú, nehéz túrákra kondicionált BMW-sek - úgy mentek végig a távon, mintha csupán egy délutáni guruláson lennének a Pilisben, és az ellenőrzőpontokon harminc-negyven perceket is pihentek. Néhányan viszont állandó versenyfutásban álltak az idővel.

A speciális egységeket verseny közben mindenki figyelemmel kísérte. Így esélylatolgatás folyt arról, hogy vajon a rendőrök azért jöttek-e egyenruhában, mert akár a Taxi című filmben a kínaiak, cserélődnek menet közben? Igazoltatni úgysem merik őket. De aki a közelükben ment (akiket megelőztek), megbizonyosodhatott arról, hogy ez a három ember (akik végig ugyanazok voltak) motorra született.

A Krapeknő csapattól - akikről mindig tudta valaki, hogy merre járnak, sőt az állomásokon a fiúk gondoskodva érdeklődtek, hogy minden rendben van-e - a fél távnál a szervezők kétkedve kérdezték, hogy biztos folytatni akarják-e. A jawások, ahogy az várható volt, út közben többször is motort szereltek, így aztán ez nem is a srácoknak, hanem a motoroknak volt megbízhatósági verseny. Végül mindkét csapat, habár a késések miatt jó sok hibaponttal, de teljesítette a versenyt.

Így két nappal az esemény után még minden résztvevő a hétvége hatása alatt van. Bennük van még a kihívás, a zord körülmények leküzdésének élménye, a csapatszellem érzése és a siker, hogy megcsinálták, végigmentek. A célba érkezve több szájból elhangzott, hogy "Na, ezt többé sosem!". Másnap a többség mégis azzal az érzéssel ébredt, hogy ezt nem lett volna szabad kihagyni, és jövőre jobban felkészülnek, hogy 2006. júniusának első hétvégéjén, a BMW Motoros Túraklub Magyarország VI. 24 órás túraversenyén ismét részt vegyenek.

Elindulnál jövőre a versenyen?

  • 190
    Nem lehet kihagyni:
  • 20
    Balesetveszélyes:
  • 12
    Minek ez a feszített tempó:
  • 5
    Idén elég volt: