Meghívást kaptunk Jack barátunktól - aki Genfben él és szintén nagy motorbarát -, hogy látogassuk meg, és tegyünk együtt motorostúrát az Alpokban. A BMW 1150 GS nyergében, nem kevés cókmókkal július elején vágtunk neki az útnak.
A határt 35 fokos hőségben Sopronnál léptük át,
és a Salza folyó völgyében a hegyek felé vettük az irányt. A St.
Gotthard hágót napsütésben értük el, és fantasztikus tájon
haladtunk Mariazell felé. Amikor odaértünk, már gyülekeztek a
felhők, ezért kutyafuttában bejártuk a templomot és környékét, majd
néhány baljóslatú dörgés után nyakunkba szakadt az Alpokra oly
jellemző kiadós zápor. Esőruhára váltottunk és indultunk tovább.
Wildalpenen keresztül értük el Admont-ot, egy kedves alpesi
kisvárost, ahol az éjszakát egy hegyekre néző kulturált kempingben
töltöttük folyamatosan szemerkélő esőben.
Másnap Olaszországban a táj, és szerencsére az
időjárás is drasztikusan megváltozott. A Dolomitok sziklás-havas
csúcsai, valamint kristálytiszta hegyi tavacskák között verőfényes
napsütésben haladtunk, és kora délután már a lélegzetelállítóan
szép Cortina D'Ampezzo-ban ittuk az igazi olasz cappuccinot.
Továbbindultunk, és nemsokára
terepasztalhoz hasonlító, élénk zöld, plüssszerű fűvel és néhány
csenevész cserjével borított hágóra kapaszkodtunk fel. Késő
délután Predazzo-ba értünk, és a Valle Verde nevű kempingben
szálltunk meg.
Lepakoltunk, és besétáltunk a városka főterére,
hogy az egész napos motorozástól elgémberedett tagjainkat
átmozgassuk. Hatalmas nyüzsgés fogadott bennünket: fesztivált
tartottak.
A kis bódékban végigkóstoltuk a helyi sonka- és szalámi
specialitásokat, valamint a különféle ízesítésű grappát, majd
egy étteremben egy finom pizzát is. Késő este teljesen felhőmentes,
csillagokkal borított ég alatt a magas hegyek sziluettjével a
háttérben sétáltunk vissza a kempingbe, és olyan elégedettség
töltött el bennünket, amilyet csak egy ilyen, a világ zajától
távoli, békés, gyönyörű helyen érezhet az ember.
Másnap már a Lago di Como-nál jártunk, ami
újabban arról nevezetes, hogy itt forgatták a Csillagok Háborúja
legújabb részének néhány epizódját, de itt található a Moto Guzzi
gyár is. Menaggio főterén a sétánkat irdatlan felhőszakadás mosta
el, ezért gyorsan betértünk a helyi Youth Hostel-be, ahol éjszakára
megszálltunk. Másnap Luganonál rátértünk az autópályára és egész a
Nufenenpass hágóra vezető útig azon haladtunk.
A hágón az út két oldalát jó két és fél méteres hófalak
szegélyezték, és szanaszét tehenek legelésztek méla
egykedvűséggel. A hőmérséklet cirka 4 fok lehetett, és hideg szél
fújt, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket.
Szerencsére a hágó túloldala pont az
ellenkezője volt az előzőnek. Langyos, napsütötte és barátságos.
Ősrégi, az időjárás által feketére cserzett faházakból álló,
meseszép svájci falvakon haladtunk át, míg a Rhone völgyét el nem
értük. Nemsokára megpillantottuk a Sion-nál az egymással szemben
álló dombokon épült várak romjait, délután pedig elértük a Genfi
tavat. A következő néhány nap Genffel, a reformáció városával és
környékével ismerkedtünk.
A tóból 140 m magasra lövellő hatalmas
"szökőkút", a Jet d'eau. A Jardin d'Anglais-ben található a 3 méter
átmérőjű virágórát, amelyet több ezer virág elültetésével
alakítanak ki. Megcsodáltuk a part mellett álló patinás és neves
órakészítő cégek házait és boltjaik kirakatait, a sétálóutcát, a
St. Pierre katedrálist a mellette található kicsi és puritán
templommal, ahol Kálvin János a tanait hirdette, a bolhapiacot, az
arany hagymakupoláival már távolról feltűnő orosz templomot,
valamint az Automobil Múzeumot.
Mivel az ENSZ, és számos egyéb világszervezet
hivatalai is itt található, rengeteg külföldi él és dolgozik
Genfben. A környék is fantasztikusan szép. Aki Genfben jár kötelező
program ellátogatni a várostól kb. 20 km-re fekvő Yvoire-ba, a
virágok városába, egy középkori házakból álló meseszép kis
településre, valamint Annecy-be, Franciaország Velencéjébe. Egy
teljes napot érdemes szentelni Chamonix-ra, a közvetlen a Mont
Blanc lábánál fekvő síparadicsomra is, ahol nyáron ugyanúgy pezseg
az élet, mint télen.
Sőt útközben a hegyekben kanyargó úton még
hegyi tavakban is felfrissítheti magát az ember. Hideg volt. Egy
napot motoztunk a Jura hegységben, ahol egy kiadós hegyi zápor
következtében St. Laurent-ben cseppet sem kellemetlen
kényszerpihenőt tartottunk. E városka a gyémántcsiszolásról és a
pipakészítésről híres, amint ezt a főút szélén állóhatalmas figura
is hirdeti.
Montreaux-ben található a Chateau De Chillon
vár. Érdemes végigjárni a több mint 30 termet, ahol
megismerkedhetünk a vár építésének történetével, és egykori
lakóinak életével. Található itt
alagsori várbörtön, ahol Byron is raboskodott egy ideig,
valamint lovagterem, és minden egyéb, ami egy igazi középkori
várhoz szükséges.
Hamarosan búcsút intettünk Jacknek, Genfnek és
a Simplon hágóra felkapaszkodva Svájcnak is. Gyönyörű út vezetett
fel, a tetején pedig egy hatalmas kősas fogadott bennünket. A
túloldalon leereszkedve ismét az isteni cappuccino, pizza és
fagylalt hazájában jártunk. A Lago Maggiore érintésével
a Garda tó felé vettük az irányt, ahol kitehették volna a
"Megtelt" táblát. A sokadik kempingben sikerült szállást
találni, és a tóparton tett séta után kimerülve fülledt melegben
hajtottuk álomra fejünket.
Másnap Verona volt úticélunk, a szerelmesek
városa. Végigjártuk a sikátoros utcácskákat, megnéztük a
kihagyhatatlan Júlia erkélyt, az ódon épületekből álló főteret, és
az Arénát, ahol nyáron szabadtéri operaelőadásokat és
hangversenyeket rendeznek, a több méter magas díszlet szobrokat
pedig kiállítják közönségcsalogatónak az aréna körüli sétányra.
Igazi időutazás az itt eltöltött idő. Szinte magam előtt láttam a
középkori olasz dámákat és urakat, ahogy az utcákon sétálnak pazar
ruháikban.
Visszafelé a Cortina d'Ampezzo érintésével utaztunk és feledhetetlen emlékekkel tértünk haza.