Alpok, pizza, kapucsínó

A határt 35 fokos hőségben Sopronnál léptük át, és a Salza folyó völgyében a hegyek felé vettük az irányt. A St. Gotthard hágót napsütésben értük el, és fantasztikus tájon haladtunk Mariazell felé. Amikor odaértünk, már gyülekeztek a felhők, ezért kutyafuttában bejártuk a templomot és környékét, majd néhány baljóslatú dörgés után nyakunkba szakadt az Alpokra oly jellemző kiadós zápor. Esőruhára váltottunk és indultunk tovább. Wildalpenen keresztül értük el Admont-ot, egy kedves alpesi kisvárost, ahol az éjszakát egy hegyekre néző kulturált kempingben töltöttük folyamatosan szemerkélő esőben.

Másnap Olaszországban a táj, és szerencsére az időjárás is drasztikusan megváltozott. A Dolomitok sziklás-havas csúcsai, valamint kristálytiszta hegyi tavacskák között verőfényes napsütésben haladtunk, és kora délután már a lélegzetelállítóan szép Cortina D'Ampezzo-ban ittuk az igazi olasz cappuccinot. Továbbindultunk, és nemsokára terepasztalhoz hasonlító, élénk zöld, plüssszerű fűvel és néhány csenevész cserjével borított hágóra kapaszkodtunk fel. Késő délután Predazzo-ba értünk, és a Valle Verde nevű kempingben szálltunk meg.

Lepakoltunk, és besétáltunk a városka főterére, hogy az egész napos motorozástól elgémberedett tagjainkat átmozgassuk. Hatalmas nyüzsgés fogadott bennünket: fesztivált tartottak. A kis bódékban végigkóstoltuk a helyi sonka- és szalámi specialitásokat, valamint a különféle ízesítésű grappát, majd egy étteremben egy finom pizzát is. Késő este teljesen felhőmentes, csillagokkal borított ég alatt a magas hegyek sziluettjével a háttérben sétáltunk vissza a kempingbe, és olyan elégedettség töltött el bennünket, amilyet csak egy ilyen, a világ zajától távoli, békés, gyönyörű helyen érezhet az ember.

Másnap már a Lago di Como-nál jártunk, ami újabban arról nevezetes, hogy itt forgatták a Csillagok Háborúja legújabb részének néhány epizódját, de itt található a Moto Guzzi gyár is. Menaggio főterén a sétánkat irdatlan felhőszakadás mosta el, ezért gyorsan betértünk a helyi Youth Hostel-be, ahol éjszakára megszálltunk. Másnap Luganonál rátértünk az autópályára és egész a Nufenenpass hágóra vezető útig azon haladtunk. A hágón az út két oldalát jó két és fél méteres hófalak szegélyezték, és szanaszét tehenek legelésztek méla egykedvűséggel. A hőmérséklet cirka 4 fok lehetett, és hideg szél fújt, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket.

Szerencsére a hágó túloldala pont az ellenkezője volt az előzőnek. Langyos, napsütötte és barátságos. Ősrégi, az időjárás által feketére cserzett faházakból álló, meseszép svájci falvakon haladtunk át, míg a Rhone völgyét el nem értük. Nemsokára megpillantottuk a Sion-nál az egymással szemben álló dombokon épült várak romjait, délután pedig elértük a Genfi tavat. A következő néhány nap Genffel, a reformáció városával és környékével ismerkedtünk.

A tóból 140 m magasra lövellő hatalmas "szökőkút", a Jet d'eau. A Jardin d'Anglais-ben található a 3 méter átmérőjű virágórát, amelyet több ezer virág elültetésével alakítanak ki. Megcsodáltuk a part mellett álló patinás és neves órakészítő cégek házait és boltjaik kirakatait, a sétálóutcát, a St. Pierre katedrálist a mellette található kicsi és puritán templommal, ahol Kálvin János a tanait hirdette, a bolhapiacot, az arany hagymakupoláival már távolról feltűnő orosz templomot, valamint az Automobil Múzeumot.

Mivel az ENSZ, és számos egyéb világszervezet hivatalai is itt található, rengeteg külföldi él és dolgozik Genfben. A környék is fantasztikusan szép. Aki Genfben jár kötelező program ellátogatni a várostól kb. 20 km-re fekvő Yvoire-ba, a virágok városába, egy középkori házakból álló meseszép kis településre, valamint Annecy-be, Franciaország Velencéjébe. Egy teljes napot érdemes szentelni Chamonix-ra, a közvetlen a Mont Blanc lábánál fekvő síparadicsomra is, ahol nyáron ugyanúgy pezseg az élet, mint télen.

Sőt útközben a hegyekben kanyargó úton még hegyi tavakban is felfrissítheti magát az ember. Hideg volt. Egy napot motoztunk a Jura hegységben, ahol egy kiadós hegyi zápor következtében St. Laurent-ben cseppet sem kellemetlen kényszerpihenőt tartottunk. E városka a gyémántcsiszolásról és a pipakészítésről híres, amint ezt a főút szélén állóhatalmas figura is hirdeti.

Montreaux-ben található a Chateau De Chillon vár. Érdemes végigjárni a több mint 30 termet, ahol megismerkedhetünk a vár építésének történetével, és egykori lakóinak életével. Található itt alagsori várbörtön, ahol Byron is raboskodott egy ideig, valamint lovagterem, és minden egyéb, ami egy igazi középkori várhoz szükséges.

Hamarosan búcsút intettünk Jacknek, Genfnek és a Simplon hágóra felkapaszkodva Svájcnak is. Gyönyörű út vezetett fel, a tetején pedig egy hatalmas kősas fogadott bennünket. A túloldalon leereszkedve ismét az isteni cappuccino, pizza és fagylalt hazájában jártunk. A Lago Maggiore érintésével a Garda tó felé vettük az irányt, ahol kitehették volna a "Megtelt" táblát. A sokadik kempingben sikerült szállást találni, és a tóparton tett séta után kimerülve fülledt melegben hajtottuk álomra fejünket.

Másnap Verona volt úticélunk, a szerelmesek városa. Végigjártuk a sikátoros utcácskákat, megnéztük a kihagyhatatlan Júlia erkélyt, az ódon épületekből álló főteret, és az Arénát, ahol nyáron szabadtéri operaelőadásokat és hangversenyeket rendeznek, a több méter magas díszlet szobrokat pedig kiállítják közönségcsalogatónak az aréna körüli sétányra. Igazi időutazás az itt eltöltött idő. Szinte magam előtt láttam a középkori olasz dámákat és urakat, ahogy az utcákon sétálnak pazar ruháikban.

Visszafelé a Cortina d'Ampezzo érintésével utaztunk és feledhetetlen emlékekkel tértünk haza.