Dudál és integet

2001.08.09. 10:28

Rengeteg motor, persze majdnem mind 125-ös és majdnem mind YAMAHA !? Egy-egy motoron akár egy három gyerekes család is ül plusz egy gázpalack vagy valami hasonló motyó. Két hét alatt, amíg ott voltunk egyetlen bukósisakot sem láttunk (de balesetet sem). Motor taxit viszont igen.

 
   
   

Szeptember, nyamvadt idő. Motorozni nem lehet, szerelni meg nincs mit, mert eladtam az összes motoromat (egy öreg XV 750, egy Pannónia és egy XL 500-as), egy új motor reményében (Moto Guzzi Jackal). Szóval mit csinál a motoros, ha rossz az idő? Nosztalgiázik néhány sör mellett.

Éppen egy éve, hogy 13 évi házasság után a második nászutunkra indultunk Kolombusz után szabadon a Hispaniola szigetre. Mivel a szeptember, október a hurrikánok ideje, és a német iskolákban sincs szünet, így nekünk is elérhető áron (9.900 ATS) utazhattunk két hétre. A hurrikán pont előttünk söpört végig a Bahamákon. (Dominika szomszédja).

 
   
  A piac

De a lényeg, hogy "all inclusive". Kaja, pia, hát a nő az nem, ott hozott anyaggal dolgoztam. A pia a szállodában és a hozzá tartozó strandon bárhol, bármikor és bármennyi, igaz, hogy csak a helyi italokból, de a sör iható, a koktélokról nem is beszélve. Olyan volt, mintha valami össznépi motoros találkozón lennénk, karszalag a kézre a szálloda nevével (mindegyik más színű volt, nehogy szabad rablás legyen). "Elegáns" műanyag poharak, amiből csak a két dl-est ismerték egységesen sörre, koktélra, felesre (ezt rosszul írtam, ha kértem valamilyen gyorsítót egy decinél nem adtak kevesebbet) és üdítőre.

A bécsi felszállás után röpke 16 órával Puerto Plata repülőterén landoltunk és egy órás autóbuszozás után (kb. 30 km) holtfáradtan érkeztünk meg a Palma Caribe szállodába. A recepciós fekete srác egyhangú, monoton munkáját 5 dolcsival egy kicsit felvidítottuk, ehhez képest kaptunk egy olyan szobát, ahol nem volt jó a légkondi, és nem folyt a víz. Némi reklamáció után azonban megkaptuk a szálloda legjobb, második emeleti, óceánra néző (még a zuhany alól is) szobáját, kb. 20 m-re a víztől. Azért itt sem volt felhőtlen minden, mert a teraszajtó alatt az éjszakai eső befolyt, de ennyi belefért.(Pont az esős évszakban voltunk ott, ami azt jelentette, hogy napközben szikrázó napsütés 31 0C (az óceán 28 0C), viszont éjszaka esett rendesen.)

 
   
    A kis DT és mi

A reggeli eligazításon óva intettek mindenkit bármilyen gépjármű bérlésétől. Azzal indokolták, hogy ha valamilyen baleset történik, akkor mindig a külföldi a hibás, és sok pénzbe meg energiába kerül, amire kijöhet a sittről a delikvens, meg egyébként is nagyon olcsó a taxi (ez igaz). De mi egy német utazási irodával mentünk, és az eligazítás is németeknek szólt.

Hol lenne a magyar virtus, ha nem azzal kezdtük volna, hogy odarohantunk a már ismert recepcióshoz, most egy üveg tokajival felszerelkezve (érdekes, hogy nincs dominikai bor). Én kiválóan beszélek magyarul és németül, a srác meg szinte tökéletesen spanyolul és angolul.

 
   
  Szerelő műhely

Hiába na, a nyelvi nehézségeket is le lehet győzni némi borravalóval. 20 perces telefonálgatás után adva volt egy motorkereskedés, ahol bérbe is adtak gépeket. A kínálatban szereplő legizmosabb motor egy DT 125-ös volt, de az legalább új. Rövid alku után a motort kihozták a szállodához, ahol is a papírmunkát kerülendő, elkérték az útlevelünket és adtak egy cetlit helyette. Ha esetleg te is arra jársz, mindenképpen legyen nálad az előző lejárt útleveled! Úgy sem nézik meg, nem olyanok. Ezzel a bérbeadás formaságain túl is voltunk, se biztosítás, se bukósisak, és semmi facni.

Négy csodás motoros nap állt előttünk, mert bár három napra béreltük csak a motort, a tulaj azt mondta, hogy majd délután valamikor jön érte. Ez az "időfüggőség" teljesen jellemző rájuk, de sajnos nem csak jó értelemben. Viszont valószínűleg ennek köszönhetik, hogy míg nálunk a várható átlagéletkor 63 év, addig náluk 73, azaz plusz 10 év motorozás. Végre megint motor volt alattam. Első félelmem, amely abból eredt, hogy az otthoni XV 750 után mit művel majd a 125 kettőnk "pille" súlya alatt, pillanatok alatt múlt el. Irány a város!

 
   
   

Első meglepetés, hogy Ők már felfedezték a negatív fekvőrendőröket, így nem csak a domború de a homorú lassítókra is figyelni kellett. Itt jegyzem meg, hogy a dominikai utak mellett a budapesti utakkal nem kell szégyenkezni. Motorral kifejezetten érdekes a kereszteződéseknél a nyitott vízelvezető csatornán átmenni. A kellemes meglepetés a benzinkútnál ért minket: 1 l benzin kb. 100 Ft! Aminek kiszámítása nem volt egyszerű, mert nemcsak a pesót kellet átszámolni forintra, hanem a gallont literre is, de megérte.

Dominikán az európai szemnek igen kevés látványosság van, mármint olyasmi, hogy képtár, múzeum, régi várak stb.. A "modernebb" épületek főleg betonból vannak, de még a teteje is (lásd szállodák). A régebbi, koloniál stílusú házak nem tudom, miből vannak, de kit érdekel, mivel az élet az utcán zajlik. Nem csak az élet, hanem a motorszerelés is. Vidéken általában egy fa tákolmány (lásd nálunk, a sufni) az otthonuk, viszont akkora parabola antenna van rajta, hogy nemcsak TV-t tudnak nézni, de a Voyager jeleit is foghatják. Plusz a TV akkora képernyős, hogy azt már a ház előtti udvarból nézik (ez nem vicc), és így nincs is olyan meleg. Szóval szerintem náluk a státusz szimbólum nem a ház és az autó esetleg motor, hanem az antenna és a TV nagysága. Gondolom, ezeket el lehet rakni, ha jön a hurrikán.

 
   
  A nyílt vízelvezető a kereszteződésben is folytatódik

Az első napon csak szoktuk a közlekedést. Érdekes volt. Rengeteg motor, persze majdnem mind 125-ös és majdnem mind YAMAHA !? Egy-egy motoron akár egy három gyerekes család is ül plusz egy gázpalack vagy valami hasonló motyó. Két hét alatt, amíg ott voltunk egyetlen bukósisakot sem láttunk (de balesetet sem). Motor taxit viszont igen. Ez ott teljesen normális, még ha nem is taxis a motoros, és áll valaki az út szélén, simán felveszi, és amikor leszáll a motorról, fizet valamennyit. Hogy mennyit azt nem tudom, mert érthető okokból nem próbáltam ki (féltettem a szaros kis életemet).

 
   
   

Katalizátorról és vizsgáztatásról, súlyadóról, ne adj Isten zöld kártyáról nem is hallottak Egy piros lámpától (ami nagyon ritka, mármint a közlekedési lámpa) indulás enyhe füstmérgezés (ez is a motoros találkozó filinget erősítette). De egy piros lámpa elegendő az ismerkedésre.
- Honnan jöttetek?
- Magyarországról.
- ????
- Európából.
Itt már egy bizonytalan bólogatás következett. Ennyit a földrajzról. Na és a nyelvtudásról, mert ennyiből, na és persze a "jó napot", "egy sört kérek szépen"-ből állt a spanyol nyelvtudásunk, ez is csak azért, mert a gyerek spanyolul tanul a suliban és tartott nekünk egy rövid továbbképzést. Mostanra már sokat javultunk, már tudjuk a "na mi a f. van"-t is..

 
   
  Playa Grande

Másnap már ismerősként üdvözöltek, és kellemesen hátba veregettek ugyanannál a lámpánál. Egy röpke piaclátogatás után irány a Playa Grande (nagy strand). Mit mondjak, aranyló homok, pálmafák és félmeztelen lányok, és ami a legfontosabb, bazi nagy hullámok. Nem mintha a szálloda strandja nem lenne jó, de az ottani lányokat már láttam és nincsenek nagy hullámok, viszont olyan tiszta a víz, hogy kézből lehet etetni a halakat a parttól 1 m-re. Nem akarok áradozni, de a Földközi-tenger ehhez képest sivatag.

A nagy strand után még benéztünk egy ültetvényre. Itt az öreg abszolút nemzetközi nyelven nagyon érdekes kiselőadást tartott a banánfáról (7 generáció él egyszerre rajta), ananászról, ami egyetlen egyet terem csak, utána elpusztul), a disznó pálmáról, aminek a leeső levéltövét cserép helyett használják. Utána kóstoló egzotikus gyümölcsökből (papaya, stb.) és az öreg 2 perc alatt pucolt meg egy kókuszdiót egy akkora macsétával, mint ide Lacháza.

 
   
    Egy itt élő osztrák srác motorja

Harmadik nap elmentünk Cabarete-be. Ez olyan, mint nálunk Siófok. A szó szoros értelmében, legalább annyi német turista és legalább annyira zsúfolt, de a helybeliek szerint egy szuper hely. A bennszülöttek mindenesetre állati jó fejek. Mindig szól a zene, táncolnak (még a kisujjuk is mozgott) és látszik rajtuk, hogy semmi nem izgatja fel őket. A csajok vagy nagyon csinosak, vagy nagyon rondák, nem feketék és nem fehérek, hanem érdekes világos-kakaószínűek. Úgy mennek, ahogy az európai nők táncolnak. Most képzelhetitek, milyen az, amikor ők táncolnak, vagy valami mást csinálnak... (én nem tudom, és a feleségem is olvassa a cikket).

Szóval Cabarete: zajlik az élet, árus és áru hegyek: faszobor, festmények, meg hasonló dolgok. A naiv festmények hátul az udvarban készülnek. Több egyszerre, a srác előtt, alatt, mellett, felett kb. 15 vászon, amire szép komótosan kenegeti a színeket. Először a kékeket mindegyikre, aztán a sárgát. Neki is élni kell valamiből. Mindenesetre a németek vásárolnak. Innen már elfogadható áron haza is tudunk telefonálni, aminek otthon roppantul örülnek, hiszen a pontos idő hajnali négy. Mobilunk itt nem működik. Megtudtuk, hogy otthon eső, köd 12 fok.

 
   
 

Hazafelé megállunk egy útszéli büfénél, ahol ott sütötték a banánt és a húst. Mi csak a banánt kóstoltuk meg, a húst nem mertük. Amit a tulaj a rúdra tereget az a nyers hús! A sültbanán nagyon jó, utána a hideg sör meg még jobb.
A DT kilót megy egyenesben kettőnkkel, és kilóhuszat lejtőn (jó erős lejtőn), de ez a vége.
Már hozzá vagyunk szokva a sárvédő, esetleg motorháztető nélküli teherautókhoz, de ilyet még nem láttunk. Egy pickup nyomult 80-90-nel alig tudtuk megelőzni, hogy le tudjuk fényképezni. Csak a szélvédő, az összes ajtó és a bal első merevítő oszlop hiányzott róla.

Azt nem tudom, hogy egymásnak köszönnek-e a motorosok, de nekünk szinte mindegyik dudál és integet.

 
   
    A DT és én

Visszaérve Puerto Plata-ba a szokásos lámpánál már ezeréves cimboraként veregetnek hátba, és csak mondja, csak mondja .... spanyolul. Közben szélesen vigyorog, szédületes egy népség, de én nagyon bírom őket.

Negyedik nap már csak egy kis laza tévelygés következett, egy gyenge kocsmalátogatás, mind a kettő jólesett. A nyaralás többi része lotyogással az óceánban, némi strandröplabdával (azért nem vittem túlzásba) és könyökléssel a bárpultnál (ezt egy kicsit túlzásba vittem) folytatódott. Kivéve egy napot, amikor az annyira tiltott autóbérlést is kipróbáltuk. Bevallom férfiasan, az oda-vissza 500 km-es utat nem vállaltam a kis DT-vel.

 
   
  A kanyar tényleg ilyen volt

A szállodával szembeni autókölcsönzőből 50 dolcsiért kivettünk egy automata Toyota-t. A szélvédő repedt volt, de a légkondi működött. Samana tőlünk úgy 250 km, de mindenképpen el kellett menni, mert ott olyan a tengerpart, mint amilyen a nagykönyvben meg van írva, amilyenre gondolsz, ha azt mondják: Dominika. Több kilométer hosszú homokos part, pálmafák és sehol egy lélek, nincs nyugágy, napernyő, egyszóval szuper. Már az odavezető út is olyan volt, hogy az út szélén nem eperfa, (ahogy nálunk a jó öreg Mária Terézia néni elrendelte), hanem pálmafák, és az út majdnem végig a tengerparton vezet. Némi lotyogás után visszaindulva betértünk egy-két vasboltba igazi melós, nem turista macsétát venni. Találtunk is, de itthon nem sikerült kókuszdiót pucolni, de még füvet vágni sem, ami nekik simán ment vele.

 
   
    Laguna Gri-Gri

Félúton megálltunk a Laguna Gri Gri-nél. Egy lagúna, ami tele van mangrove fákkal és madarakkal.
A nyaralás többi része a fent említett módon folytatódott. A hazarepülésnél csak az volt a rossz, amikor a frankfurti átszállásnál a rövidnadrágot felváltotta a hosszú, kint pedig hideg, köd, eső.
Hazaérve megsimogatom az öreg XV-t a garázsban, és fájó szívvel gondolok vissza a kis DT-re.