A dolog úgy kezdődött, hogy Bandival elhitették a csajok: Ő rendelkezik Közép-Európa legszebb férfi felsőtestével. Ráadásul azt is, hogy jobban néz ki, mint Michelangelo Dávidja. Ezt csak egyféleképpen lehet eldönteni: ha egyszerre látjuk mind a kettőt. A szobor nem jött, hát irány Firenze!
![]() |
|
![]() |
![]() |
A csapat: Erika a feleségem, Bandi a barátom,
és én. A géppark: '81-es CB 650, '93-as CB 750 Nighthawk, és az én
Guzzi Jackalom. Meg is beszéltük, hogy március 15-én indulás... a
következő időpont a Húsvét volt, de április 29-én, péntek délután
fél három az már tuti. Négy órakor ugyan, de elindultunk. Az idő
borús, de Balatonkeresztúrig simán eljutunk. Ekkor a feleségem már
nagyon panaszkodott, hogy rángat a Honda (kanadai kivitel, szerinte
igazi kislány motor). Én is mentem egy próbát, visszafelé már
toltam.
Hosszas tanakodás után rájöttünk, hogy kifogyott a benzin.
Előző évben, amikor Horvátországba mentünk, ugyanitt robbant le
ugyanez a Honda, csak akkor a szénkefe forrasztása engedett el.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Tankolás után eljutottunk egész Varazsdinig.
Aznap este a jóízű horvát sört kortyolva azt hittük, hogy Firenze
már csak egy ugrás, de tévedtünk. Másnap reggel tök sötétségre, és
szakadó esőre ébredtünk. A horvát-szlovén határon úgy néztek ránk,
mint akik egy kicsit gyagyásak. Sokat nem tévedtek. Kétsávos
rosszminőségű utak, akkora kátyúkkal, mint amekkora kamionok jöttek
szembe. Ha összeadod a kettőt, akkor enyhe szökőkutak lesznek
belőle, ami a bukósisakodban landol. Később autópálya, de addigra
már a kesztyűnk átázott, tehát
40 km-ként megálltunk és az aktuális WC-ben rácuppantunk a
kézszárítókra.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Akadt egy hely, ahol nem volt kézszárító csak
papírtörölköző. Micsoda elvetemültség, ezért ettünk egy meleg
levest, mert a megállásoknál becsületből elfogyasztott teáktól,
kávéktól, már mindenkit kivert a víz, belülről is. A lényeg az,
hogy véres (inkább vizes) verítékkel, egész napos szakadó esőben
motorozással sikerült megtennünk kb. 300 km-t. Az tartotta a lelket
bennünk, hogy majd Olaszországban biztosan jó idő lesz. És lőn:
Trieszt, süt a nap (már lemenőben), mi ázottan, fázósan, taknyosan.
Az olasz határőr ránéz a Guzzira, és még az útlevelet sem kéri
senkitől. Benvenuto Italia!
Trieszt üdvözli a nemzetközi rendőrtalálkozó résztvevőit.
ÓÓ, hogy ...!
![]() |
|
![]() |
![]() |
Szállás égen földön nincs, még az ifjúsági
szállón is csak lányoknak van hely. Örömmotorozás a tengerparton,
szállás méregdrágán Monfalconeban. A motorok fedett helyen, mi a
helyi kocsmában, nem stílszerűen, de sört vedelünk. Holnap már csak
egy ugrás Firenze! Végig autópálya. Már csak 400 km van hátra.
Pármai elágazás,
a Honda megint rángat, tele van a tank. Elszakadt a szénkefe
réz vezetéke. He-he. Köszönet Lacinak, aki egy Volkswagen
teherautóval Fűzvölgyből jött, és volt nála kalapács, ami jól
helyettesíti a nyolcas csőkulcsot. Megcsináltam. Hogy ezt milyen
könnyű leírni! Azért ott először azt hittem, hogy megüt a guta,
vagy én őt, de legalábbis fel akartam gyújtani a Hondát. Néhány
cigi, egy doboz ital, hideg fejjel gondolkozol, és
a VW hangszóró vezetéke máris a dekliben figyel, mint a szénkefe
megtoldott érintkezője.
![]() |
|
![]() |
![]() |
A gép első tolásra elindul, van töltés is, csak
az Appennineken kell átmennünk. Autópálya ide, autópálya oda,
voltak jó kis húzós kanyarok alagúttal spékelve. Egyszer csak a
tábla: FRIENZE. Gyönyörű!
Dávidot több példányban tekintettük meg, egyszer az eredeti
helyén, de persze a másolatot, mert az eredeti a múzeumban tartják,
egyszer bronzból a Michelangelo téren, ahonnan gyönyörű szép a
kilátás a városra, és többször mindenféle nagyságban,
műanyagból.
A doumo (dóm) persze színtiszta márványból, de nem csak a dóm, hanem a San Lorenzo templom is, ahol Michelangelo csinálta a bejárat feletti erkélyt és Donatello bronz ládát készített. Tisztára, mint a tini-nindzsa teknősök. Erika kedvence az aranyművesek hídja. A középkorban épült az Arno fölé, de túl szélesre sikeredett, ezért a két oldalát beépítették üzletekkel. Már akkor sem tetszett a hercegnek, hogy a hentes és a zöldséges behajigálja a maradék, romlott árut a folyóba, ezért rendeletbe adta, hogy csak aranyművesek költözhetnek a hídra. Ennyit a sötét középkorról.
![]() |
|
![]() |
![]() |
A szállásunk jó. Paolo, a tulaj épp lábadozott,
XVS 1100-asa a szervizben. Két héttel ezelőtt csukta össze. A
forgalom óriási, motoros hegyek, de mindenki figyel mindenkire, sőt
az autós arra is figyel, hogy a motoros előre tudjon menni a
lámpánál. Nem sajnálja tőlük, mert ettől ő nem megy később. Nincs
nagyobb forgalom, mint nálunk, de a piros lámpánál rögtön
megjelenik 10-20 motoros.
Szédületesek a csajok a robogókon, mind elől, mind hátul.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Erika ragaszkodott a bukósisak fül
nagybevásárláshoz és az olaszok is olyan fülesek voltak, hogy
Bandival mi is kedvet kaptunk. Így
gyarapodott a motoros fülek társadalma egy egérrel, egy
tigrissel, és egy macival. Hála Paolo útbaigazításának, megtaláltuk
a motoros boltokat. Semmi említésre méltó, hasonló árak és
árucikkek, mint itthon.
Pizzát ettünk, capuccinot ittunk, de a chianti hazájában mégis
maradtunk a sörnél. Szintén Paolo segítségével megtaláltuk
törzskocsmáját. El is kezdtük gyűjteni a kuponokat (egy korsó egy
kupon) a helyi pólóra, de mivel az utolsó este volt már nem
sikerült megfelelő sörmennyiséget meginnunk, pedig küzdöttünk
becsülettel.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Kedden délelőtt még vettünk egy pár üveg bort ajándékba, és 11 órakor elindultunk. Este 1/2 9-kor Rábafüzesen boldogan mutogattuk az útlevelünket a magyar határőrnek. Be kell vallanom, hogy a könnyebb utat választottuk, végig autópályán jöttünk. Semmi izgalom. Az Appenninek után a Po-síkság dög unalom, mindenki őrült módjára itta a kávét, mert csak néhányszor akartunk elaludni, ami motoron elég nehéz, de másfél óra motorozás a tök egyenes autópályán sokat segít. Az olaszok még az Alpokban okoztak egy kis meglepetést, műanyag rendőr az útszélén és a hidak dilatációja is igen érdekes, főleg ha kanyarodik a viadukt. A mi meglepetésünk az volt, hogy az automata autópálya kapunál két motorral mentünk át egy fizetéssel. Mindent összevetve jó volt, csak kevés. A fenekünk sem fájt, ezért még a május elsejei tabáni koncertekre is motorral mentünk.