Már megint a száguldozó motorosok

Ahogyan a hegymászást is nehezen értheti meg egy érdeklődés nélküli kívülálló, a motorozás sem mindenki számára egyértelmű, hogy miért jó. Nem is kell érteni: nettó jóízlésről van szó. Amikor egy motoros meghal egy balesetben, akkor a minek ment oda kérdésre egy választ biztosan tudhatunk: nem azért, hogy meghaljon.

Túl vagyok pár motorbaleseten, volt, hogy én voltam a hibás, volt, hogy engem ütöttek el, és olyan is volt, hogy teljesen egyedül voltam, és nem adta ki. Az összesben közös volt, hogy amikor ott voltam a levegőben, akkor mindig ugyanarra a két dologra gondoltam. Először arra, hogy ó, bazdmeg, ez fájni fog, aztán pedig arra, hogy nagyon szeretném túlélni. Eddig mind a kettő bejött. Viszont nem mindenki ekkora mázlista.

Aki motoros balesetet szenvedett, és túlélte, van elég baja, függetlenül attól, hogy vétlen volt vagy ő okozta a bajt. Sérülés, összetört motor, biztosítózás, rendőrségi eljárás. Nem kell pluszban okoskodni, hogy biztosan száguldozott, hangos volt a kipufogója, mindig mennek mint az állatok - egyfelől nem tudhatod, másrészt senkinek nem lesz jobb a hozzászólásodtól. Láttál már gyorsan menő motorost? Más is, nincs benne semmi érdekes.

Ha pedig a motoros az életét veszítette, akkor a hozzátartozóival, barátaival, rokonaival vagy tahó, akik aztán tényleg nem tehetnek semmiről. Nekem is furcsa, hogy ennyire alap dolgokkal kell foglalkozni, de úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani: más nyomorán örömködni bunkó és visszataszító dolog.

Ráadásul amikor arról van szó, hogy autó ütközött motorral, akkor azért időnként kiderül, hogy nem az történt, hogy a száguldozó motoros sokallt el, hanem például az autós volt sakál részeg, vagy lekapcsolt aggyal átment a szembesávba, több ember halálát okozva.

Tehát röviden: ha motoros baleset híre jön szembe, olvasd el figyelmesen a cikket, és lépj tovább. Nem kell ítélkezned. És most térjünk át a sokkal kellemetlenebb részre, azokra az újságíró kollégákra, akik a legalapabb szakmai minimumot sem teljesítve írnak motorbalesetekről.

Mert amikor a száguldozás és a donorozás felbukkan a kommentek között, legyünk őszinték, a facebookos kommentektől ennyit is vártunk, de amikor már a cikk is ezekről az előítéletekről szól, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy aluljáróból összeszedett idénymunkás a szerző. Vannak erre utaló jelek.

Ilyen a hatásvadász cím, amelyben valamilyen jelzős szerkezetben szerepel a motoros, például őrült vagy száguldozó. A száguldozó azért is kedvelt jelző, mert indirekt módon benne van az utalás arra, hogy szerencsétlen rendszeresen műveli a száguldozást, miközben erről a cikk írójának szinte biztosan nincs információja. Szintén árulkodó jel, ha az esetet egy másik képpel illusztrálják a drámaibb hatás kedvéért - például ha egy autópályán balesetet szenvedő nagymotor van a képen, miközben a hír egy négyszámjegyű úton elgázolt robogósról szól.

Ezen az egészen el lehet háborogni vagy viccelődni, de egyikhez sincs különösebben kedvem, mert beleégett az emlékezetemben az a kép, amikor 2014-ben az őzzel ütköző, és a balesetben életét vesztő tesztmotor.hu-s újságíró, Molnár Dénes emléktábláját csavarozta fel a főszerkesztője, Zsolti a tragédia helyszínén. Nem voltunk sokan, néhány újságíró, pár barát, és Dénes mennyasszonya, terhesen. Azóta is sokszor eszembe jut, és ha motoros balesetről hallok, automatikusan ez jut eszembe. Hogy a nyilvánvaló veszteségen túl vannak soha nem gyógyuló következmények, amelyekre tekintettel kell lenni, mert különben vétlen, életben lévő embereknek okozunk fájdalmat.