Ráizgulni egy olaszra? Muszáj!

Nem szeretem a bicikliüléses motorkákat, de az a rom a minimalista opikai tuninggal (lecsaptak róla mindent) nagyon jópofa. És legfőképp nagyon ritka, még sosem láttam ilyet, pedig az olaszoknál és a franciáknál ez a fajta "átalakítás" igen menő.

Igen vicces helyzet: megállok egy Harley-val és a gyúrós haverokkal, majd a kis Rizzato Califfone 4M-et nézegetjük, sőt fotózzuk. Ugyan a szokásos marrokamera/fényképező nem volt nálam, de megkértem Spárta Attilát, hogy lője meg ájfonnal. Hagytam üzenetet, hogy szívesen "tesztelném", sőt, akár meg is venném. Na ezt leszarta a tulajdonos, pedig az első pont nem hiszem, hogy annyira fáj.

Ha egy ilyen motorkát kifogsz, és annyiért, amennyi a reális piaci ára (két kifli kb.), nagy mázlista vagy. A legjobb dolog mechanikailag az, hogy váltós, optikailag meg ütnek a henger hatalmas hűtőbordái. Szinte ideális építési alap, de itt nem kell nagy dolgokra gondolni, fillérekből összehozható: inkább bontani kell.

A Minarelli P sorozat blokk a csigazabálóknál legenda, simán lehet rá tuningszettet szerezni, de én nem piszkálnám. Ugyan van, akit a menetteljestmény izgat, de ez annyira nem okos dolog, mert a robogós gyorsulási verseny kb. annyira értelmes, mint kis pöccsel pornózni.

Persze nem csak sárvédőtől megszabadított, széttuningolt Califfonék léteznek: ez a blokk belekerült olyan műalkotásokba is, mint a csodálatos Gitane Testi.