Talicskaszám viszik külföldre a szép Simsonokat
"A legjobb végsebessége a kilencven volt egy Audi ellen, de a végén megszorult, megfolyt benne a dugattyú" - ennyire erős nyitómondatra egyáltalán nem számítottam, ráadásul a érdemes ízlelgetni a gányolós szakkifejezéseket, amikkel engem kilóra meg lehet venni. Oké, a megfolyt a dugattyú nem annyira szép, mint a kikönyökölt a hajtókar vagy a le van rakva a bódé, de nálam még simán jó.
A Robogó Roadshow döntőjére kivonult buhera Simson a gyulai forduló győztesének, Csipke Sándor projektgépe. A projektséget ebben az esetben különös hangsúllyal kell ejteni, mert ennyi erővel Sziszifusznak is érdekes projektje volt.
A Simsonról egyébként elég kényelmesen el tudtunk beszélgetni, mert Sándor nem ment fel a pályára gyakorolni, mert "a gyújtás nincs a legjobb állapotban, a futamra tartogatom. Nincs rajta világítás sem, semmi nem megy, a lényeg, hogy még párszor beinduljon". Ekkor óvatlanul belesétáltam a csapdába, és megkérdeztem, hogy direkt szar minden, vagy ez is a stratégia része. Náná, hogy szándékos!
"Most a megszakítós gyújtással igen, éppen két tekerccsel kevesebb van benne, hogy ne fogja le a lendkereket" - avatott be a műszaki tartalomba. Mint megtudtam, eredetileg Yamaha Jog gyújtás volt rajta, ám miután két gyújtáselektronikát is kinyírt vele, feladta a kísérletezést, és ideiglenesen visszarakta a megszakítósat, amit egyébként folyamatosan a rossz jelzővel látott el. "Úgy rossz, hogy nem szeretem. A jeladósat szeretem. Mindig a megszakítóssal van a baj. Volt rajta Babetta gyújtás is, leddel megvilágítva (!), azzal jobban is pörgött, mint az ilyen-olyan robogókéval, de pont egy veterántalálkozóról hazafelé makkant meg, és a sok kilométeres dadogva szenvedés megpecsételte a sorsát."
Egy gyújtás egyébként csak egy apró, változó sikerű része a jól összerakott rendszernek, hiszen van még házi vázmerevítő, hetvenes henger, Jog karburátor, MZ fék és okosított légszűrőház. A szerelem jellegű tuningmunka mellett Sándornál futnak üzleti jellegű munkák is, mint megtudtam, Magyarországról talicskaszám hordják Németországba a Simsonokat és Schwalbékat.
"Főleg a gyári és a szépen megépített darabokat viszik" - meséli Sándor, aki mind a kettőből adott már el külföldre. Most ugyan éppen nincs akkora hype körülötte, mint pár éve, amikor a hirtelen jött lelkesedés alaposan felverte az árakat, de a nosztalgia folyamatos.