Becsületes, használható kis veteránmotor

2015.01.23. 09:37
0 hozzászólás

sr_250_1.JPG
Valahogy teljesen yamahás vagyok egy ideje, aztán ehhez hozzá jön, hogy kezdek erősen vonzódni a 80-as évek eleji motorokhoz, amelyek már akár veteránnak minősülhetnek, de a legnagyobb rosszindulattal is majdnem. Ha a gyakorlati megbízhatóságot nézzük, a 70-es évek elejének-közepének motorjaival már lehet nyűglődni, igazából a 90-es évektől lehet biztosabbra menni. Onnantól például jobb anyagúak a karburátormembránok, amire rohadt kellemetlen kidobni egy kilót egy 2-300 ezerért vásárolt öreg sornégyesnél, pedig bő esély van rá, hogy már elöregedtek.



sr_250_3.JPG
Az SR 250 1983-as évjárat, szívásban a közepesnél talán jobb. Ez pont egy olyan év volt a Yamahánál, hogy a nyála csorog az embernek a kínálattól: SR250, 500, XS400, XS650, ezek SE verziói, XV750SE, XV1000, TR1, sorolhatnám. (Mondjuk a többi japán gyártó sem panaszkodhat, hiszen éppen a műanyagmotor-éra előtt vagyunk)

Szóval szívesen írnék más SR-jéről, de nem akadt senkinek, ez meg az enyém. Megvettem, elég jó állapotban, de bejött az az X-Akta, hogy eredetileg indult, szépen járt, aztán másodszorra alig bírtuk betolni, meg durrogott is össze-vissza. Nagy baj csak nem lehet, ha mégis, egy ilyen becsülhető, szép kis pszeudo-veteránmotorra nem fáj annyira költeni.

sr_250_4.JPG
Nekem fontos volt az univerzalitás is: ha kell, ezzel azért lehet haladni földúton is, de városban is ideális, egyéb célra meg vannak nagyobb motorjaim. Sőt, ha beesik egy haver, akinek nincs motorja épp, jól jöhet, mert a chopperes tempót azért lehet vele tartani: 20 lóerő városszéli örömmotorozásra is jó. Motorozni tanítani meg főleg, hogy terjedjen a vírus. 

Meg persze benne van a pakliban, hogy építek belőle valamit: persze az biztos, hogy nem nyüves cafe racert. Alapban ugye kicsit butácska softchopper forma, csak ezt a Special Edition verziót lehetett kapni Európában annak idején – az enyém a kipufogó alapján svájci.

Elvittem Sanyi bácsihoz, aki fejből szokta vágni a típushibákat és előre közölte, hogy hol lehet elkoszolódva a karburátor, de lehet komolyabb gond is, mert lelkes szerelők szoktak okosakat buherálni.

sr_250_5.JPG
Az első cél a kormány lehajítása volt: erős a gyűlöletem a szarvkormány (ld. második kép) iránt. Jobb híján a kistesó, a híres postásmotor, az SR125 kormányát kapta meg. Ez elég keskeny, ami előnyös a kocsisorok között, de azért majd keresek szélesebbet és szebbet. Nem árt tudni egyébként, hogy az SR sorozat 3 típusának, a 125, 250 és 500 köbcentis verziónak nincs túl sok közük egymáshoz, legalábbis nem annyi, amennyit gondolnánk. Különösen, hogy a két kisebb soft-chopper verzióban van elterjedve, míg az 500-as (és mai inkarnációja, az újonnan is kapható SR400) rendes utcai motor (UJM), ami elég nagy előny esztétikailag. Az 500-as blokkja is teljesen más, és csak berúgósban létezik, ellentétben a kicsikkel, amiből a 250-es korai példányain volt berúgókar (a későbbieken is létszik a helye), de a 125-ösön sosem.  

A karbiban természetesen a tömítések voltak rosszak, de még az alapjárati fúvóka is el volt barmolva, ami csak kevéssé jobb helyzet, mint amikor az XJR-em karbijában kócot találtunk O gyűrű helyett. Több napnyi munka akadt, úgyhogy nem csekély szervizköltséggel kezdtem (és még a folyadék/szűrő csere hátra van!), ami el is vette az átépítési kedvem.

Pár ocsmányságot még el kell távolítanom: ilyen a tank alatti krómcsík, vagy a lámpa-szemöldök, az irányjelzők viszont nem lesznek ledes kis indexek semmiképp, fujj.

sr_250_2.JPG
Még mindig ingadozok: maradjon így, mert akkor gyári marad, ráadásul nem kell rá költeni, vagy építsek belőle valamit, amiben viszont benne van az alkotás öröme, meg akkor nem lenne ilyen bénácska. Egyelőre még nem tudom. Motorozni így is nagyon jó vele, főleg, hogy nem radíroz a hátsó kerék a nyomaték miatt a hideg aszfalton. A teljesítményhiány is lehet előny. Főleg, ha a teljesítményhiány azt jelenti, hogy ez a motor lett a Schwalbe helyett. 

És amit nem is gondolnál: egészen jó hangja van gyári kipufogóval is. Kellemesen pöfög, motorfékre vérpezsdítően morog, de persze enyhén megvan a postásmotoroknál is ismert fütyülés is. Akkor még nem volt ENSZ-EGB kipufogó zajszint szívatás.