Megoldás, amit nem fogok megérteni

Sipos elkezdte magyarázni, hogy ilyesmit régen az Uraloknál csináltak, ha széles hátsó gumit raktak be, de mivel ő nagyon sokat beszél, én pedig figyelemzavaros vagyok, elég hamar elveszítettem a fonalat. A lényeg, hogy nem új hóbort, de kellően szokatlan megoldás ahhoz, hogy kétszer is lefotózzam: a hátsó féket nem a kerékre, hanem a szekunder hajtásba építették.

A motorépítésben persze nem kell logikát keresni, és végiggondolva ez a megoldás is inkább hülyeség, mint jó, hiszen így nem csak gyorsításnál, de féktávon is öljük a láncot. Nem véletlen, hogy a féktárcsával összevont lánckerék sem terjedt el - gondoljunk bele, azoknál választani kell a lánc kenése és az értékelhető fékhatás között.

És van ez még trükkösebben is, ennél az átépített 1974-es Kawasaki KZ400-nál például egészen látványosan túlbonyolították: az első lánckeréknél kijön a hajtás, a középső lánckeréknél ott a féktárcsa, majd a szekundert átviszik a motor másik oldalára, és ott egy másik lánckerékpár és lánc hajtja meg a hátsó kereket.

(A barna Harley az Anarchy Custom munkája, a Kawasakit pedig Rácz Attila építette, mind a kettő megtekinthető az AMTS-en.)