A Harley is gyártott bokszer motort

2016.06.21. 13:42 Módosítva: 2016-06-21 15:01:10
8 hozzászólás

Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen magyar motort valaha látni fogok. Mármint hogy ez nem magyar gyártású motorkerékpár, hiszen ez egy eredeti Milwaukee-i vas, hanem úgy értem, hogy egy magyar gyűjtőé. Egy igazi bokszer-Harley!

Egyszer talán, mint ha láttam volna ilyet, de félek, a mannheimi börzén szpottolt darab is csak egy volt a házi készítésű replikák közül. Nem nehéz leutánozni, elég egy jó karban lévő régi, oldalszelepelt Ural/Dnyeper/Chang Jiang blokk és váltó, meg a hozzátartozó szöghajtás, és eszkábálhatunk egy ultra ritka bokszermotoros Harley-t magunknak. Kell persze egy H-D WLA is a tank, a villa meg a csetreszek miatt, de a váz is valamelyik bokszer bakteleszkópos egysége lehetne, hiszen a merev H-D-vázba csak nyűggel lehetne a szöghajtást beszerelni. Van ilyen replikából a  youtube-on , nem is egy. De ez itt, ez eredeti.

Bármennyire is hasonlít a blokk az eredeti BMW R71 motorra (nem csak kívülről nézve, a műszaki adatok is komoly reverse engineeringre utalnak), a részletmegoldásokat elnézve az Uralokon edzett szem azonnal látja, ez valami más. Nem egyszerű kópia, de nem véletlen, hogy pont bokszer-blokkot kaptak ezek a szinte nem is létező motorok. A második világháború afrikai tapasztalatai azt mutatták, hogy a Harley-k levegős V2-eseinek a hátsó hengere hűtési gondokkal küzd, kellett valami más megoldás. Meg az az átkozott lánc is problémaforrás. A német Zündappok és BMW-k kardánhajtása minimális karbantartást igényelt, a két, oldalra kilógó henger is pont elég menetszelet kapott. Logikus volt a bevált mintát másolni -így született meg a Harley Davidson XA. X, mint Experimental, A, mint Army.

De az XA, mire elkészült, az amerikai hadsereg számára szükségtelenné vált. Egyrészt Afrikából Európába kerültek a frontok, másrészt igazi igáslónak ott volt a Willys Jeep. Amit meg dzsippel nem tudtak elintézni, arra a már használatos V2-esek is pont jók voltak. Szóval, 1000 előszériás példány után 1942-ben kukázták a projektet. A blokkot próbálták még áramfejlesztőkbe eladni, sőt, háromkerekű Servicarba is építettek tesztelésre, de a dologból nem lett semmi. Ezek után talán érthető, miért nagy szám élőben egy eredetit látni. Az ember csendes áhítattal járja körbe az XA-t.

Az alsóörsi Harley-találkozóra felhúzott ideiglenes H-D múzeumban voltak más csodás darabok is: hibátlanra restaurált V2-esektől az ütött-kopottságában elképesztően szekszi, túlélő 9-B-en át igazi Flathead Servicarig elég széles volt a spektrum. Természetesen meg lehetett nézni pár igényes customot is, szinte kötelező elem, hogy Sapka Európa-bajnok Time Machine-jét is feltolják az egyik dobogóra. De nem csak motorok idézték a dicső, sokat hivatkozott múltat. A Harley-legendárium szerves része a Shed, azaz a sufni, ahonnan a Harley-Davidson elindult 1903-ban -ezt is reprodukálták, benne réges-régi szerszámokkal, a pislákoló lángú lámpának köszönhetően őrületes petróleumszaggal és sok képpel a falon.

Ha ez nem lett volna elég, a Harley-sok kiállították két nagy ellenfelüket is. De akár ellenségnek is nevezhetnénk, hiszen a széles rétegeknek megfizethető T-Ford az egyik fontos oka, hogy a motorkerékpárok helyett sok amerikai automobilt vásárolt a tízes évektől kezdve. A Willys Jeep is keresztbe tett a Harley-nak, pont úgy, ahogy a VW Kübelwagen a BMW-nek és a Zündappnak.

Az olcsón, nagy számban gyártható, túlzás nélkül mindenre használható apró terepjáró feleslegessé tette a katonai motorokat, amiket szinte csak futárszolgálatra, meg katonai rendőrök használtak az Armyban. Ez persze nem azt jelentette, hogy ne készült volna marha sok a WLA-kból: a bő 90 ezer darabból még a szovjetekhez is eljutott vagy 30 ezer darab, amiket a Lend-Lease szerződés keretén belül kaptak a vörösök. (A Lend-Lease Actről, azaz a Kölcsönbérleti Törvényről itt olvashat többet).

A múzeum-sátrat jó sokan megnézték, de nem csak azért, mert mindenkit szétvetett a kíváncsiság. A zuhogó eső nem nagy barátja a szabadtéri tevékenységeknek, de a zivatarok csak a hozzám hasonló puhapöcsök kedvét veszik el a bármi csinálástól. Tessék megnézni Erdős Csabáékat, a stunt-show-t nem csak kötelességből nyomták le, ezek a perverzek kifejezetten élvezték, hogy a quadokkal a vizes aszfalton verethetnek, kétkerekezhetnek.

Motoros találkozó nincs koncert nélkül, szombat estére meg ugye mindig a nagyágyút tartogatják. Bennem még élénken él, mikor Lagzi Lajcsiék tolták a műsort (igen, bő 15 éve, de aki azt látta, sosem felejti el Lajcsit és a méretre készült motoros mellényét), azóta félve nézem a fellépők listáját. Volt már itt Boney M (amivel semmi bajom, csak nem az a tipikus motorostalálkozós, zúzós banda), sőt, ha nem is a nagyszínpadon, de láttam én már Harley-találkozón Dévényi Tibi bácsit retro-diszkóban pöttyös labdát dobálni. Helloweent még bőven a kilencvenes években hallottam utoljára, kazettáról, walkmanen, bedugós fülhallgatóval, kíváncsi voltam, kiábrándító lesz-e élőben hallani őket.

Emlékeimben egyáltalán nem a vállalhatatlan nyál-rock skatulyában vannak, és ezt a koncert első negyedórája alapján (indulni kellett haza, többre nem volt idő) most is vállalom. Mondjuk az jellemző, hogy azt hittem, hogy a színpadon a kézzel mesélős stílusban éneklő Andi Deris az eredeti felállás frontembere, pedig marhára nem. Azokat a számokat, amiket én ismerek, még Hellmich Kiske vonyította. Se gond, amit hallottam, tetszett, kicsit sem tűnt nagypapa rakenrolnak. És a közönségben éneklő rajongókat elnézve, az újabb lemezeknek is van bőven hallgatója.

Nagy kár, hogy a szombat délutánnak pont a rommá ázós része jutott. Nem elég, hogy út közben zuhogott, de Alsóörsön sem jutott több nettó másfél óra száraz időnél.

Ezért alig láttam valamit a találkozóból, de még ha pár ínyencség egész biztosan ki is maradt, azért néhány emlékezetes arc és motor így is megvolt (bármelyik képre kattintva az Alsóörs-galéria nyílik, lehet szemezgetni). És láthattam a Vespa-klubosok elkerekedett szemét, mikor kiderült, hogy lábon jöttem Budapestről. Igen, egy Vespával mentem a Harley-találkozóra. Erre még visszatérünk, van mit mesélnem.