Tavaly tavasszal próbáltam ki egy Suzuki GSF1200 Bandit S-t, és egyből belopta magát a szívembe. Hat kilóért hirdették a Motor Trade-es srácok, és tuti vétel volt. Találtam rajta néhány hibát alkualapnak, de mocskosul rákívántam. Hamar el is ment, Borsay Szabi vette meg, aki az X-Bike szervizt is viszi, de állított már fel Guiness rekordot is (hátrafelé motorozás), illetve a technika rovatunk támogatója.
Ennyi megbízható köbcentit ennél olcsóbban nem igazán kapni.
A Banditot magának vette túrázni, bár utólag bevallotta, hogy ez némileg önámítás volt, nyáron ugyanis annyi a munka, hogy esélye sincs eltűnni egy-két hétre. Viszont a motort alaposan rendbe rakta, rá pont nem igaz a rosszízű pletyka a suszterről meg a cipőjéről.
Emlékeim szerint a Banditnak az elejével voltak bajok, egyrészt kért egy új kormánycsapágyat, illetve döglött volt a csillapítás. Szabolcs a kormánycsapágyat kúpgörgősre cserélte, majd gyorsan szétszedte az első villát, kicserélte az összes csúszócsapágyat, az olajat, a szimeringet, valamint egy progresszív rugót is rakott bele. A krómszárakat vizsgálva feltűnt neki, hogy megjelentek a régi japán motorokra jellemző tűhegynyi rozsdapöttyök.
Erre az egyébként végzetesnek tartott bajra egy titán-nitrit bevonat jelentette a megoldást, és ha már ez megvolt, feketére fényezték az alsó szárakat, hogy az összhatás is kiadja.
Ez viszont még önmagában nem magyarázat arra, hogy a Bandit mitől fordul ennyire pengén. A trükk a központi gátló, ami eredetileg egy 1993-as GSX-R750-é volt. Találomra nagyjából lehetetlen lett volna megmondani, hogy mivel lehet kiváltani a GSF1200 gyári, a húsz év alatt menthetetlenül elfáradt rugóstagját, Szabolcsnak viszont rendelkezésre áll a egy német futóműgyártó teljes adatbázisa - az egyedi megoldást ő is túlzásnak találta, de az adatokat túrva egy érdekességre lett figyelmes: a Wilbers a gyárinál egy centivel hosszabb rugóstagot ajánl.
Egy ilyen cserénél elég sok paramétert figyelembe kell venni, számít a motor súlya és a rugózatlan tömeg, a lengővilla hossza, a himbarendszer - tehát attól, hogy jók a rögzítési szemek és a lyuktávolság, egyáltalán nem biztos, hogy a végén jó lesz.
Ebbe végül csak a 93-as GSX-R rugóstagja passzolt, aminek a gáztartálya egy hosszú cső végén lóg, így éppen befér a helyére. Ettől látványosan javult a csillapítás, illetve a motor a megemelt far eredményeként sokkal pengébben fordul, de kétszáz felett sem érezni, hogy romlana az egyenesfutás.
Az oldaltámaszba viszont egy keveset bele kellett toldani, hogy szép szögben álljon letámasztva - gányolásnak hangzik, de szép és igényes munka, ügyes kezű ember végezte, ha nem hívják fel rá a figyelmem, soha nem vettem volna észre.
A motor eredeti furcsa ergonómiáját egy LSL Fatbar kormány és egy kiemelő oldotta meg, ez közelebb esik a pilótához, ez sokat javít az üléspozíción - így már egyáltalán nem kellett keresnem a helyemet az ülésben, valahogyan egyből kiadta azt a testhelyzetet, amit alapból szeretek.
Ezek mellett Szabolcs rengeteg apróságot rendbe rakott a motoron, olyanokat, amiket külön-külön észre sem vennék, egyszerűen csak a motor összhatása fiatalodott vagy tíz évet. Ilyen a karburátor és a benzincsap teljes felújítása, a beállított szelephézag és sok munka, amit a fékek kívántak. Az első nyergek elég elhanyagolt állapotban voltak, polírozásra szorultak a dugattyúk és az összes karmantyút cserélni kellett.
A zavaróan rövid gyári áttételek Szabolcsnak a teljes Yoshimura rendszer felszerelése után tűntek fel: minek forog ez ennyit? - hangzott el a kérdés, a megoldás egy foggal nagyobb első lánckerék képében érkezett. A blokk nyomatékos mint egy ökrösfogat, simán bírja.
Ezek pont azok az apró törődések, amiktől egy motor sok év után is egészen frissnek érződik. Az olaj és az olajszűrő rendszeres cseréje fontos, az az alap, de a motorkerékpár érzékeny műszer - ha viszont az apróságok is rendben vannak, a kor és a futott kilométer csak egy érdekes adatnak számít.
Ez az 1200-es Bandit viszont nem a karbantartás szobrának készült, hanem jól használható túramotornak, így került rá csomagtartókonzol három dobozzal, bukógombák, új markolatok és lábtartógumi, felnicsík és más hasznos apróságok.
Apropó, nemrég beszéltem Szabolccsal: bár eredetileg szabadult volna a motortól, mert csak a helyet foglalta, de egy erdélyi túra óta már nem is olyan fontos az a motornyi hely.
Az utolsó versenyhétvége sprinfutamát és főfutamát is Pecco Bagnaia nyerte, de ez se volt elég, hogy utolérje Martinatort.
Visszahozza a Moto Morini a Corsaro nevet, de a nagy elődhöz, amitől minden motorbuzinak nedves lett a bugyija, már vajmi kevés köze van.
1967 december 31-én Evel Knievel rommá törte magát karrierje leghosszabb ugratása végén és 29 napig kórházban ápolták. Mire is lenne jobb emlékezni?
Fejlesztett futómű, célzott ergonómia és kisebb tömeg a 2025-ös frissítés középpontjában.