Davide képtelen volt visszatartani könnyeit. Arcát kezébe temette, az öreg XR Honda ülésére rogyott, és a földre csúszott, úgy sírt a meghatottságtól. Majd megérkezett göndör hajú barátnője, aki kezet nyújtott az ifjúnak. Egymás karjaiba borultak, csókolóztak, végül a magasba emelték a lemezből kalapált, kipufogót ábrázoló trófeát.
Következett Michele, a hetven feletti idős úr, finom eleganciával és Gilerájával, hogy átvegye a közönségdíjért járó szobrocskát. Michele szintén könnyekkel küszködött, de azokat férfiasan elnyelte, bár a közönség erre fogékony, érzékenyebb tagjai itt már gondban voltak.
A mámoros, közös sírás végül elkerülhetetlen volt, mert időzített bombaként az eredményhirdetés legvégén szólították a tizenhárom esztendős Iliast, aki papájának segítségével, de lényegében csaknem egyedül építette az ötvenes Daxot. A lelkesedésért és elhivatottságért járó különdíjat ő kapta. A velem szemben álló, sejtelmesen barna szemű, szemüveges lány ekkor végképp feladta, és a tornác adta árnyék sarkába húzódott zokog ni.
Tévednek, ha azt hiszik, hogy egy új latin szappanopera legfrissebb epizódját szpojlereztem el. A fent leírtak a Deus milánói főhadiszállásán egy hipszterizált motorépítő bulin , a Bike Build Off-on történtek.
A motorozás határvidékén nincs menőbb márka. Meglátogattuk a Deus Ex Machina milánói bázisát, a vagányság sasfészkét.
A Deus Bike Build Off népszerű megmozdulássá nőtte ki magát az elmúlt években, melynek annyi a lényege, hogy a világ összes Deus bázisán – Tokió, Los Angeles, Sidney, Bali, Milano – azonos napon rendeznek egy-egy motorépítő show-t, és tartanak egy köré épült partinapot.
Az anyacég vezetési módszerei lehetővé teszik, hogy minden képviselet úgy, és olyan formában szervezze meg az eseményt, ahogy csak szeretné, a fő irányvonalat leszámítva. Ez nagyjából úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy míg Tokióban kibérelték a kikötő egyik gigantikus parkolóját, addig Venice-ben, az épület elé, és annak utcájában gyűltek össze a motorosok. A milánói csapat szintén az utcai változatot és az üzlet adta zárt udvart választotta, amely bár kicsit szűkös volt, azért kiadta. Az olasz rendőrnők pedig a sisak nélküli motorosok dorgálása helyett inkább elmerültek a kiállított járművek látványában .
A DBBO egyébként még soha nem volt ennyire népszerű, ezért az olasz autós-motoros újságírás egyik nagyágyúja (aki egyben zsűritag is volt) , Paolo Sormani meg is jegyezte, még soha nem érkeztek ennyi országból a milánói eseményre. „Tudod, eddig szinte csak olaszok voltak, most pedig jöttetek ti Magyarországról, találkoztam már németekkel, svájciakkal, és jött egy norvég srác is. Ne értsd félre, ez tök jó, nemzetközi fickónak tartom magam. Azt nem mondom, hogy globalizációpárti lennék, de mindenképp nemzetközi.”
A Deus Bike Build Off egyébként néhány éve még igencsak gyerekcipőben járt, viszont voltak évek, amikor csodás építéseket láthatott a közönség. Bár az is igaz, hogy a használhatóság nem mindig szerepelt az elsődleges kritériumok között. Talán pont emiatt, az olasz szervezők úgy döntöttek, hogy az idei évben külön szakmai zsűrit is bevonnak a végső motorválasztáshoz. Így a helyiek által jól ismert Mr. Martini is tiszteletét tette, és elfogadta a felkérést Roberto Totti is, akit ugyan már közel sem lehet hipszterként aposztrofálni, sokkal inkább tartozik a világhírű, békebeli motorépítők táborába.
Felettébb érdekes volt, amikor a szervezők még délelőtt bejelentették, hogy az eddigiekkel ellentétben koncepciója is lesz a kiválasztási folyamatnak, és a győztesek kihirdetésének. Kizárólag olcsó és házilag barkácsolt motorok jöhettek számításba, egyszóval pont azok, amelyeket még érintőlegesen sem lehet majd egy napon említeni a Deus által kínált, kissé túlárazott portékákkal. Ezzel végeredményben nincs gond, elvégre ki örülne annak, ha a saját templomában más felekezet hirdetné az igét?
Ha némi keserűséget éreznek, talán amiatt van, mert a két motor, amiket Magyarországról Milánóba szállítottunk – tényleg minden elfogultság nélkül – a mezőny öt legszebb motorja közé tartozott. És ezt nem szimplán a saját véleményem, a jelenlévő több száz embernek a reakciója is ezt támasztja alá.
Mind a korabeli flat track motorokat megidéző BSA C15-t, mind a káprázatos BMW R 100 RS -ből épült café racert Sapka építette, és gondolta újra az alapoktól, így nemcsak esztétikai, de szakmai szempontból is egy toronyház tetejére emelt trónról integettek a többieknek.
Rajtunk kívül még egy magyar különítmény képviseltette magát az idei Deus DBBO-n, az Iharos Garage által épített Hondával. A csapatot Iharos Dávid építő, Fenyvesi „Phylia Studio” Zsófia, és Trellay „Iron and Wind” Levente alkották. Dávid motorja szintén bekerült a második fordulóba, a vörös szőnyeg neki is megvolt, ezúton is gratulálunk neki.
A BSA a Route42 tulajdonát képezi, ezért annak vezetője, Regős Dániel vállalta a közszereplők nyomorúságos életét, és hagyta a több száz fotó elkészítését, míg a BMW-t tulajdonosa, Bánáti Kristóf pátyolgatta, és óvta a nap folyamán.
A válogatás több fordulóban zajlott, először az utcán álló motorokból választott a zsűri. Őket lehetett végig tolni a zárt udvar vörös szőnyegén, és állhatott velük gazdájuk a szinte szentélyként tisztelt Deus fal elé. Végül az itt bemutatott motorokból választották ki a végső győzteseket.
A zsűrizés mellett a szpíkeri szerepet is elvállaló, Riders Magazin ex-főszerkesztő, Roberto Ungaro egyébként két szendvics között kifejtette, hogy a BMW-t imádja, a BSA pedig személyes kedvence, de sok reményt mégsem fűzhetünk a végső győzelemhez, hiszen a BMW-n véres gyémántként ragyognak az Öhlinsek. Persze amikor áttértünk a kézzel készített, kerekített hengerfejre, melynek bordáival Sapka Mester egyenként bíbelődött, feladta az érvelést. A BSA esete pedig még inkább más volt, hiszen a csillogás egyedül Sapka zsenialitásának köszönhető, és nincs egyenes arányban semmilyen extra alkatrésszel.
Nem volt mit tenni, elfogadtuk, hogy a Deus motorépítő show még a szakmai zsűri jelenlétében is inkább a bulikáról és a közös szakállsimogatásról szól, mintsem arról, ki mennyit dolgozott egy motoron. Élménynek mindenesetre csodás volt, a vörös szőnyeges életérzést pedig kipipálhattam a személyes listámról . Az abszolút nyertesnek pedig mindenféle szívbaj nélkül gratulálunk, hiszen az Eugenio Vezzetti által fabrikált Dnepr ténylegesen és kétségbeejtően egyedi.
A különböző régiók nyertes motorjaira egyébként elkezdődött a szavazás, a milánói esemény trófeát érdemlő motorjait pedig itt lehet megnézni.
Fejlesztett futómű, célzott ergonómia és kisebb tömeg a 2025-ös frissítés középpontjában.
Visszahozza a Moto Morini a Corsaro nevet, de a nagy elődhöz, amitől minden motorbuzinak nedves lett a bugyija, már vajmi kevés köze van.
Komoly probléma miatt hívták vissza a Z7 Hybrid és Ninja 7 Hybrid modelleket, ráadásul ez rövid időn belül a második akció.