Sose leszel ekkora király

Ahhoz azért tényleg brutál dolgot kell látnom, hogy a guruló robogón előkapjam a telefonomat és kattintgassak, mint valami megveszekedett. Márpedig ez a vénséges Ducati, a picike olasz rendszámával azonnal cselekvésre késztetett. Ilyesmit nem látsz minden nap.

Aztán megláttam, ki ül a nyeregben. Basszus, a büdös életben nem gondoltam, hogy a motoros öregebb lehet ennél a bringánál (erős túlzás, hiszen a Scramblert 1976-ig gyártották, ennél meg még én is régebbi modell vagyok). De tényleg, ki a franc feltételezné, hogy egy ilyen öreg, olasz rendszámos olasz csettegővel éppen egy nyugdíjas csavarog Budapesten?

A képeken a lazaság netovábbja látható. Felpattan az öreg a 450-es Ducati Scramblerre (jut eszembe, tudod, milyen az új Scrambler?) és közben átdobja a láncot a lámpafejen, mert hát mi történik, ha összekarcolja? Semmi. Bedugja a T-kulcsot a kis cipzáras szerszámtáskába, de úgy, hogy a hajtószár téje majd' beleér a küllőkbe. De nem ér bele, akkor meg hol a gond? Neki az edzőcipő a kényelmes, nem vesz fel valami stílusos, régies csizmát. És a sisakja sem illik a motorhoz, és láthatóan ez sem zavarja. Piké póló, egy farmer, ennyi a védőruházat. Na meg az aviátor napszemcsi. Nem esünk el, ennyi.

És a mindent vivő dolog, a tanktáska, rajta a Budapest térképpel. Mert nem használ okostelefonos navigációt. Ott a térkép, rajta van minden, jó volt évszázadokig, földrészeket fedeztek fel ilyenekkel (néha eltévedésből, de az most mindegy), akkor neki is megfelel.

Mutattam neki egy hüvelykfelt, ő nagy lazán nyugtázta, és szépen kényelmesen zörgött-csörömpölt tovább a Rákóczi úti dugóban. Hiába, ez Ducati, annak ilyen az egészséges hangja. Az öreg vagányok meg mit izguljanak, ha valaki lelkesen elkezdi őket a dugóban fotózgatni. Calmi, ragazzi.