Az R 18 projekt, első rész

Sapka a magyar motorépítés királya, pardon, Sapka a motorépítés királya. Bár számos munkájáról írtunk (mind a három szó külön link, csak szólok) már, ezúttal a művész beleegyezett, hogy egy projektet a legelejétől végig kövessünk – mégpedig egy BMW R18 átépítését, mellyel május végéig el kell készülnie. Mielőtt felzúgna a flex, még beugrottam hozzá beszélgetni arról, hogy mik az elképzelések.

Hogy került hozzád ez a motor?

- Szimplán a szerencsének köszönhető, hogy nálam landolt, de leginkább Pisti barátom közbenjárásának. Ő ismerte Tibit, a tulajdonost, aki azonnal beleszeretett a motorba, illetve nem ebbe, hanem azokba a fotókba, amelyeken a BMW a Roland Sands átépítő kittel reklámozta. Amikor végül megvette, kiderült, hogy a kit csak ez év végén válik elérhetővé, Tibi meg nem akart várni, akkor jöttem a képbe én. Persze sem a kitnek, amely inkább amolyan bobberesítő, sem a Concours d'Elegance-on bemutatott motornak nem volt köze a gyárihoz. Bár bevallom, utóbbi nekem eléggé tetszett, leginkább mert születhetett volna egy új stílus, amolyan modern veterán.

Végül felhívott a tulaj, én pedig jeleztem felé, hogy már nem szeretnék motorokat építeni, nem igazán motivál a dolog, kizárólag akkor, ha én is bele tudom élni magam, és közösen alkothatunk valami szépet. Beleegyezett, eljött a műhelybe, és hozott magával két képet.

A tulajdonos egy rendes futóművel bíró, használható motort szeretett volna, de azonnal megvétóztad.

- Eszem ágában nem volt megépíteni egy hatszázadik, bütykös gumis, Öhlins villás street trackert. Ez a motor alapvetően egy tohonya valami, ha ezen elkezdek futóművet fejleszteni csilliárdért, utána mihez kezdek vele? Pont semmire sem lesz jó. Ezt a motort öregíteni kell, nem újítani, emiatt én sokkal inkább egy veterán jellegű motort akarok építeni belőle. Ebben sikerült megegyeznünk.

Amikor elhoztam a Wallisból, megkérdeztem Tibit, kipróbálja-e, de azt mondta, esze ágában sincs, ez így annyira ronda. Ültem előtte mondjuk én is vagy két hetet, mire eldöntöttem, mi legyen belőle. Először megfordult a fejemben egy sportvonal, de ez a blokk attól eléggé távol áll: egy akvárium. Utána jött a klasszik vonal, de az sem az igazi, mert ahhoz meg túl űrrakéta. Végül amikor találkoztunk, elmondtam a véleményem, átmentünk minden részleten, és kitűztük az irányokat. Nézd meg ezt a fékcsőelvezetést is, milyen már...vagy azt a műanyag olajhűtőt

Egyébként az egész motor eléggé ambivalens. Vannak kifejezetten gyönyörű részei, mint például a váz, és egyéb apró részletek, de néha mégis az az érzésem, mintha nem egy ember tervezte volna. A hátsó ülést és sárvédőt például egy ex-Honda alkalmazott, legalábbis nekem, mert ezek olyanok, mintha egy Honda Shadow-ról tették volna át őket.

(Közben csörög a művész telefonja, a barátnője, Eszti keresi, mert Vuki nevű kutyája észrevétlenül megszökött, és épp a jobb egyben szállítja haza. De nagyon kizökkenteni nem lehetett, Vuki állítólag márcsak ilyen.)

- Egyetlen pontot hagytunk még nyitva a tulajdonossal, a gumikérdést, mert én egy diagonal gumit szeretnék, ő pedig jelezte, hogy akkor nem fog tudni rendesen kanyarogni vele. Végül abban egyeztünk ki, hogy csapatásra van egy klassz Ducati Hypermotardja, ez nem az a műfaj, de ha nagyon elégedetlen a gumikkal, visszacseréljük valami másra.

Azt gondolod, hogy ez lett a BMW legrondább motorja?

- Azt azért nem mondanám, mert a tank például egy költemény, ahhoz nem szabad nyúlni. Bár szívesen süllyesztettem volna, hogy szebb legyen a geometria, de mindössze másfél centit tudnánk nyerni, ezért azt a részét inkább nem vágnám szét. Szóval vannak gyönyörű részletei, de a kezelőszervek botrányosak. Egyértelmű, hogy a hátulja gáz, de hát azért van itt, hogy ezeket május végéig megoldjuk. Ezért ahogy kiteszed a lábad innen, elkezdem darabokra szedni, hogy mire legközelebb meglátogatsz, már legyen valami haladás.