Vágytam már egy könnyű bukóra

Termékteszt: AGV K6 bukósisak

2021.03.01. 06:08

A sisakok súlya ügyében még nem sikerült eljutnom a végeleges álláspontra. Egyfelől hiszek abban, hogy a súlynál a jó aerodinamika fontosabb, de városban, ahol nincs nagy tempó, egyszerűen jobb forgatni a fejemet egy könnyű sisakkal. Az előző azért elég nehéz volt, azelőtt pedig éppen egy ultrakönnyűt (1100 gramm) használtam, mind a kettőt szerettem, de vágytam már, hogy újra pille bukóm legyen. Ugyanakkor nem tudom teljes magabiztossággal kijelenteni, hogy a súly az fő bűn, mert például az Araik sárnehezek, aztán mégis.

Az AGV K6 egy sportbukó, de a gyártó sem top versenysisaknak kommunkálja - nekem amúgy mindegy, mit állítanak róla, éppen az ilyen visszafogottabb, utcai sportsisakokat szeretem, mégpedig az univerzális voltuk miatt. Talán csak sportendurón meg krosszmotoron néznek ki hülyén, egyébként robogózástól kezdve túrázáson át egészen a pályamotorozásig mindenre ideálisak számomra, ez pedig éppen egy ilyen allrounder sportsisak, még headset előkészítés is van benne. Egyelőre nincs késztetésem, hogy átpakoljam bele az intercomomat, mert az államnál kevés a felesleges hely ahhoz, hogy kényelmesen elférjen a mikrofon szivacsa.

Bistei kollégával egyetértünk abban, hogy a sisak legyen kompozit héjú, zárt, dupla D-gyűrűs, és ennyi. Napszemüveg meg ne legyen benne, az ugyanis plusz súly, plusz gyenge pont, plusz megzörgősödő vacak, plusz torzítás, és pont rosszabbul sötétít, mint egy sötét plexi. Verőfényben sötét plexiben szeretek motorozni, este víztisztában - ehhez a sisakhoz kínálnak még egy félsötétet is, de mivel van bukóm félsötét plexivel, és az alá nyáron napszemüveget kell vennem, a 80%-os mellett döntöttem. Ami egyben jó ürügy volt arra, hogy még a boltban kipróbáljam a plexicserét. Okos, fél perc alatt megtanulható rendszer, ami nem épít a plexi rugalmasságára, vagyis nincs benne a pakliban, hogy egyszer csak letörik róla a kis műanyag pöcök, aztán heftölheted szigszalaggal, míg nem veszel egy újat. Egy kéthetes túrán hatalmas öröm lehet.

Kapcsolódó
Mit tud egy igazán drága bukósisak, amit egy olcsó nem?

Mit tud egy igazán drága bukósisak, amit egy olcsó nem?

A hightech versenybukók piacát a japánok uralják, és ez abból is a csúcs.

Egy ideje elköteleződtem a drága sisakok mellett, és ez is egy úgynevezett drága sisak. A fent megadott paramétereknek (zárt, dupla D-gyűrű, kompozit héj) eleve ritkán felelnek meg 100 rugó alatti darabok, másrészt a sisaknál fontosnak érzem azt a hozzáadott értéket, ami a magas árral jár. Nem minden motoros cuccal vagyok így, például kesztyűből volt méregdrága Five-om meg Spyke-om, de utána nem éreztem visszalépésnek a noname darabokat. Ugyanígy a motoros farmerrel kapcsolatban sincs nagy igényem, remekül elvagyok az olcsóbbakkal, dzsekiből a középkategória is kiszolgál (a belépő szintet viszont borzalmasnak tartom), de valahogyan úgy alakult, hogy sisakból a drágát kívánja a szervezetem, már csak a szellőzés és a felhasznált anyagok miatt is. Ebből ez a legolcsóbb, az alap fehér is 160 ezerről indul, de még így is meglepett, hogy 30 rugó hozzá egy sötét plexi. Persze, minden viszonylagos, a csúcsmodell Pista GP R a kifutó Iannone fényezéssel 430.

Felpróbáltam egy AGV K3-at, abból alig láttam ki - oké, feleannyiba kerül, de nem gondolnám, hogy az árral arányosan kéne csökkenteni a látómezőt. Erre a jelenségre két magyarázatom is van. Minél kisebb a nyílás, annál könnyebb megoldani a szerkezeti merevséget, tehát olcsóbb anyagokkal így adja ki a biztonság, de az is lehet, hogy ezzel terelik a vevőt a drágább modell felé. A látószög számomra mindenesetre fontos, sokat motorozom városban, olyankor pedig folyamatosan nézegetni kell minden irányba, nem mindegy, hol kezdődik a periféria.

Szőrszálhasogatásnak tűnhet, hogy már a látószöget elemzem, de bukósisakválasztásnál kénytelen vagyok olyan dolgokba kapaszkodni, mint az ergonómia, mert másról csak igen keveset lehet tudni, sőt, arról, amit a többség a legfontosabbnak tart, hogy mennyire biztonságos, arról nagyjából semmit. Feltételezések lehetnek, de az értelemező kéziszótár nem véletlenül taglalja külön szócikkben a feltételezés és a tény szakavak. Ezért is adok hülye válaszokat, amikor arról kérdeznek, hogy melyik a legbiztonságosabb sisak - aki erre magabiztosan rámond egy típust és márkát, az jó eséllyel szélhámos.

El tudom olvasni a marketinganyagot, a K6-ról le van írva, hogy a világ legbiztonságosabb sisakja, 48%-kal teljesíti túl a szabványban előírt értékeket. A szabványok ugye olyanok, hogy bizonyos dolgokat vizsgálnak, és ha valaki arra optimalizál, akkor jól szerepel. Tehát ha azt mérik, hogy egy kétkilós éket ráejtenek két méter magasból, akkor az arra fejlesztett sisak remekül szerepel majd a teszten. De ha éppen nem úgy esel, hogy két méter magasból rádesik egy kétkilós ék, akkor mindjárt más a helyzet. Rengeteg módon lehet balesetet szenvedni, nem mindegy, hogy milyen irányból és mihez csapódik a fejed, úttestre, járdapadkának vagy villanyoszlopnak, a homlokod, állad, tarkód vered oda, illetve, van-e perdületi erő, vagy ami még érdekesebb, hányszor verődik oda? Az első becsapódást jól elnyeli, de mi lesz a másodikkal, harmadikkal? Nem lehet általános érvényű kijelentéseket tenni a biztonságról. Alapvetően két helyen gyűlik össze sok információ, egyszer a sisakgyártók fejlesztőrészlegén, ahol ideális esetben jól felkészült mérnökök egy combos költségvetéssel modellezhetnek és tesztelhetnek, másodszor pedig a világbajnokságok traumatológiáján. A MotoGP és a Superbike a tökéletes éles tesztkörnyezet, hiszen jól borítékolhatóan és rendszeresen vannak nagy tempójú esések, amikről jó minőségű felvételek sora készül, és a szuperül felkészült orvosi stábtól azonnali visszajelzés érkezik.

Mindkét helyszín eredményeiről viszont csak morzsák jutnak el hozzánk, a fejlesztőrészlegek kutatásait hét lakat alatt őrzik, és a versenypályák orvosai sem fecsegnek a sajtónak. De talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, azok a márkák, akik jelen vannak a gyorsasági világbajnokságban, és képesek hozni az FIM biztonsági előírásait, azok fejlesztési előnyben vannak. Ugyanez igaz a bőrruhák gyártóira is. Maradjunk annyiban, hogy a biztonság legyen az a tétel, amiről ne kelljen megtudnom, mennyire igaz. A K6-nak egyelőre bizalmat szavaztam, elhoztam, itt van a mellettem a polcon. Azt csak halkan mondom, hogy a kényelemről és a csendességről is csak feltevéseid lehetnek előre: az előbbi ugyanis függ a fejformától, az utóbbi pedig a motortól, testtartástól, magasságtól. Ami másnak jó, neked nem feltétlenül. A sisakvásárlás főleg hit és ízlés kérdése. 

Kapcsolódó
A bukósisakoknál új szabvány jelent meg

A bukósisakoknál új szabvány jelent meg

Minden eddiginél szigorúbb szabványt vezetett be a Nemzetközi Motorsport Szövetség. Lássuk, mit lehet tudni róla.

A K6 hat méretben kapható, a klasszikus XS, S, M, L, XL leosztás helyett az M-et ketté osztották, tehát van egy MS és ML. Ami számomra előny, hogy négy különböző héjmérettel készül - nem az van, hogy veszel egy XS-est, és úgy nézel ki, mint egy alföldi hidroglóbusz. Meglepő módon az S-es lett a jó - az MS-es elsőre kényelmesnek tűnt, de ilyenkor kell próbát tenni az eggyel kisebbel is, mert a sisak akkor biztonságos, ha passzentos. Még megszenvedek a bejutással, de ennél érzem, hogy rendesen fogja a fejem. Ha kezdő motoros vagy, akkor egy jótanács: olyan motoros boltba menj, ahol foglalkoznak veled, és bízz az eladóban. A sisak tágulni fog, minimálisan, de igazodik hozzád. Ha a régi sisakodat cseréled le, az lesz jó, amelyik annál szorosabb. Akkor fog jól védeni, ha a homlokod elé nem tudod bedugni az ujjad.

Kilométer egyelőre alig szaladt bele, némi szezon eleji városi szaladgáláson kívül egy MT-09 sajtóteszten vagyok csak túl, ezek alapján még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Az első, ami feltűnt, hogy ennél a sisaknál a pinlock nagyon fontos elem: mivel tényleg nagyon passzentos, hamar be lehet lihegni belül - én még nem raktam fel, úgyhogy kis tempónál mindig a résnyire nyitott állásban volt, amit már most szeretek, mert olyankor úgy jár bent a levegő, hogy közben nem csap a szemembe.

A másik, hogy valóban nem versenysisak, ugyanis ha nem is rossz a szellőzése, de annyira nem is jó, leginkább átlagos. Cserébe viszont lényegesen halkabb, mint az előző bukóm - ami egyébként ennek a fordítottja volt, az úgy szellőzött, hogy lobogott benne a hajam, viszont városon kívül alap volt a füldugó. Amit már most nagyra tartok, az a látószög - nem is vízszintes irányban, hanem függőlegesen, aminek leginkább akkor van értelme, ha a lelógsz a motorról. Eddig tehát ígéretes, de térjünk rá vissza később, amikor már kiderült, milyen a szellőzése kánikulában, mennyire lihegem be a pinlockot szakadó esőben, mennyire zajos és fárasztó hosszú úton, és mennyit látok a kanyarból pályán, a motor alatt lógva. Vagy ezeket mind egyszerre, mondjuk egy TB24-en keresztül.