500-as Jawa, 10 hengerrel, 2 ütemmel, kompresszorral. Házilag

Marek Foltis egyedi motorja simán ott van a legcsodálatosabb házi projektek között, ami valaha szembejött (pedig erős a mezőny). A Bistella 500 egy fantasztikus őrület, és a nevéből kikövetkeztethető, hogy a lényege egy kétsoros csillagmotor, és ami a legdöbbenetesebb, hogy működik. És amitől imádom az egészet: a hasonló őrültségek általában Ausztráliából jönnek, ez viszont itt készült, szinte a szomszédban, Csehországban.

Marek valószínűleg szereti a kihívásokat, és olyan vizekre evezett, ahol előtte senki nem járt. Olyan motorkonfigurációt választott, amihez nincsenek sablonok, tapasztalatok, hanem mindent neki kell feltalálnia. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ehhez nem volt elég a tudomány, ahhoz, hogy működjön, varázslatra is szükség volt.

A terv úgy szólt, hogy minél több hengert kell belepakolni egy utcai motorba. Mégpedig úgy, hogy a vázon és a körítésen a lehető legkevesebbet kelljen módosítani. A radiális, vagy másnéven csillagmotor-hengerelrendezés egy nagyon helytakarékos építési mód, viszont a hengerek számával az átmérő nő - így trükkre volt szükség, hogy az 1953-as Jawa Perak vázába be lehessen építeni. A váz eredeti állapotára azért volt szükség, hogy a kész mű forgalomba helyezhető legyen.

Marek tehát végigzongorázott minden opciót 8, 10 és 12 hengerrel, majd a két sorba rendezett, tízhengeres csillagmotor koncepciója mellett köteleződött el.

A Bistella két főtengellyel rendelkezik, ezzel csökkentve a motor átmérőjét és magasságát, viszont ahhoz, hogy az öblítési ciklus meglegyen, meg kell fújni - ehhez öt darab, apró, fogaskerékhajtású roots kompresszort használt. Az érthetetlenül bonyolult, ugyanakkor zseniális blokk után az erőátvitelt is újra fel kellett találnia, hiszen az sem volt triviális.

A 60-as évek versenytechnikájához nyúlt, és börzékről szedte össze az egykori tuningcuccokat, mint a kuplungot és a váltót. Bár ez az út egyszerűbb, mintha Marek maga tervezte és gyártotta volna le őket, de bevallása szerint nem volt olcsóbb, Csehországban a Jawa versenycuccoknak elképesztői árai vannak, igazi gyűjtői relikviák.

A csillagmotorok sajátos problémáját itt is meg kellett oldania valahogyan, röviden arról van szó, hogy a két főtengelyen egy-egy főhajtórúd és négy-négy mellékhajtórúd van, és ezek geometriája miatt minden hengernek kissé eltérő a lökete. Ezt Marek a hengertalptömítések mennyiségével/vastagságával játszotta ki, hogy a végén minden hengerben ugyanakkora legyen a kompresszió. Ebből lett a vicces sztori, amikor bement az alkatrészboltba:
- Jó napot, hengertalptömítést kérek.
- Egyet vagy kettőt?
- Hatvanat.
- ???
- És 25 gyertyát is kérek.
- Ööööö. Annyi van összesen. Megtarthatok egyet, hogy másnak is jusson, ha bejön vásárolni?

A végén összeállt a motor, a 10 darab 50-es hengerrel kiadta az 500 köbcentit, amely 60 lóerőt tudott 6500-as fordulaton, de a forgalomba helyezési procedúra miatt 12 lóerőre kellett fojtania egy kisebb karburátorral. Így most a négyes váltóval 110 km/h a végsebessége. Fojtás nélkül menne 200-at is, amibe belegondolni is szörnyű. Éljenek az elhivatott őrültek!