Stuttgartban gyönyörű épületben lehet megtekinteni a Porsche történelme szempontjából ikonikusnak számít darabokat – s néha-néha kisebb jelentőségű kocsikat és motorokat (= erőforrásokat) is kiállítanak, sőt, Porsche-féle traktor is megcsodálható. Figyelnek az aktualitásokra is, a nyári foci Európa-bajnokság magyar-német meccse előtt például egy német és magyar zászlóval díszített Porschét állítottak a bejáratba, welcome to Stuttgart felirattal. Ezt hívják profizmusnak, na.
Ha valami régi, szép, értékes, de már nem használják, múzeumban landol. Tévedés.
Szóval, nemcsak szériaautók, hanem különböző versenygépek, prototípusok, modellek, sőt, akár filmes kocsik is megcsodálhatóak. Van azonban egy másik, nem látogatható raktáruk is, ahol szintén jó pár csoda gép áll – ez Kallenbergben található, s nem látogatható a nagyközönség számára. Évekkel ezelőtt azonban sikerült bejutnom ide, s a versenyautók és prototípusok között felfedeztem egy oda nem illő tárgyat, egy motorkerékpárt is!
Egy Peter Heß nevű fickó építette még a hetvenes évek végén – a feljegyzések szerint három és fél év alatt lett kész vele. Az adattábláján 1980 szerepel, mint gyártási év – kézzel bekarcolva. Érdekes egyébként, hogy a típustáblán még két darab s betűvel, a benzintartályára pedig ß betűvel írta fel emberünk a nevét.
A gép típusa e szerint HESS-Porsche. Innen azt is meg lehet tudni, hogy a motorkerékpár saját tömege 270 kilogramm, s 398 kilogramm az engedélyezett maximális tömege.
Róla és alkotásáról nem találtam sok érdemi információt, sőt, maga a Porsche archívumának munkatársa sem, a saját archívumukban – az információk nagyrésze ködbe veszett már. Csupán néhány alap adat érhető el róla. Ezek szerint nem gyári kialakításról van szó, egyedi építés, s csupán ez az egy példány épült belőle. Nem tudni, hogyan került a raktárba, de tény, hogy ott őrzik már évtizedek óta.
Restaurálni nem kellett, hiszen tizen párezer kilométert futhatott csupán – legalábbis a kilométerszámlálója ennyit mutat. Persze lehet, hogy ez még az eredeti motorkerékpár futásteljesítménye. A váza ugyanis egy főleg BMW motorkerékpár elemekből egyedileg készített váz, amikre szintén főleg müncheni kiegészítőket szerelt a műszerészként dolgozó, Kielben lakó Hess. A hajtás BMW kardántengelyen keresztül történik, bajor a teleszkópvilla és a műszerek is. A benzintankról nem áll rendelkezésre információ, szerintem az is BMW eredetű. A festés ugyancsak Heß munkája – a fekete-arany mintázat ugye egy, a korban ismert dohánymárka színösszeállítása, ilyen festéssel futottak a Lotus Formula-1 futamokon rajthoz álló gépei a 80-as évek elején. Nagyon elegáns és szép színkombináció.
A motorja egy, 40 milliméter átmérőjű Solex porlasztók táplálta Porsche 356 Super 90-ből érkezett négyhengeres boxer. Ezt emelte be Hess a vázba. Maga az erőforrás nem újként került be a kétkerekűbe, a 356-ost ugyanis ezzel az 1,6 literes motorral csak 1965-ig gyártották. Old-school volt már akkor is, amikor ez a gép készült. A feljegyzések szerint Heß az erőforrást maga építette ki egy autóból, majd azt darabokra szedte és teljesen felújította. Elhagyta a ventilátoros hűtést, viszont két olajhűtőt szerelt fel, így az olajhűtéses rendszer kétkörös, amelyben az eredeti 3,5 liter helyett 6 liter olaj hűt és ken. Az ötlete az volt, hogy azért, hogy a hátsó kipufogószelepek ne melegedjenek túl, azokat is olajjal hűtötte. Heß korlátozta a motor fordulatszámát, mégpedig 4500/percig engedte forogni a motort, így az nem 90, hanem csupán hatvan lóerőt teljesít.
Ezzel olyan 180 km/h-ás végsebességet lehet elérni a vagy húszezer márkába került szerkezettel. Feljegyzései szerint a motor simán teljesítene akár száz lóerőt is 6500/perc körül, amivel akár el tudná érni a 240-et is. De ezt már nem merhette bevállalni. A régiek úgy emlékeznek, hogy a német autópálya rendőrséget is megkereste vele, hátha rendelnének belőle. A hatóságoknál azonban nem járt sikerrel, csak a rendszám és a forgalmi engedély megszerzéséig jutott velük...
Visszahozza a Moto Morini a Corsaro nevet, de a nagy elődhöz, amitől minden motorbuzinak nedves lett a bugyija, már vajmi kevés köze van.
Az utolsó versenyhétvége sprinfutamát és főfutamát is Pecco Bagnaia nyerte, de ez se volt elég, hogy utolérje Martinatort.
1967 december 31-én Evel Knievel rommá törte magát karrierje leghosszabb ugratása végén és 29 napig kórházban ápolták. Mire is lenne jobb emlékezni?